Billie Bob Harrell 1997-ben 31 millió amerikai dollárt nyert. Nem igazán gondolkodott azon, mit is lehetne kezdeni ennyi pénzzel. A gyeplőt a lovak közé dobta, semmi sem számított. A házassága tönkrement, és amikor látta, hogy nem tudja megmenteni, főbe lőtte magát. De sokan emlékezhetnek a német Lotto Lotharra is, aki majdnem 50 évesen lett milliomos, a pénzből pedig leginkább a "szex, drog, rock 'n roll" életvitelt valósította meg, alkohollal megfűszerezve. Szervezete azonban csak négy évig tolerálta ezt − belehalt az életmódjába. Rajtuk kívül számos szomorú sorsú lottónyertesről hallani. Nem csak ők birkóznak meg nehezen a hirtelen jött pénzzel, hasonló gondokkal járhat egy hirtelen örökség és az is, amikor egy vállalkozásnak elkezd nagyon futni a szekere.

MIndenki akarja

Mindenki szeretné megütni a lottóötöst és mindenkinek van véleménye arról, mekkora teher a hirtelen jött nagy vagyon. Azokat a városi legendákat is ismeri mindenki, amelyek elmesélik, hogyan tette tönkre a sok pénz az egyszeri család életét, vagy hogyan ment vissza a hajléktalan pár hónap luxus után a híd alá. Eközben többségünk azt gondolja, hogy ő biztosan jól tudná kezelni a hirtelen jött gazdagság problémáját. Pedig a gyorsan érkező túl sok pénz vagy siker szinte minden esetben okoz problémákat. Az ok végtelenül egyszerű: nem önmagában a gazdagság vagy a siker boldogít, hanem az odavezető út, ami arra is jó, hogy az illető élete fokozatosan változzon, így legyen ideje az akklimatizálódásra.

Warren Buffett például azt állítja: nem helyes, hogy az egyes generációk között hatalmas vagyonok vándoroljanak öröklődés útján, a pénzt inkább vissza kell juttatni a társadalomhoz. Éppen ezért teljes vagyonát igyekszik felosztani − bár örökösei feltehetően így sem halnak majd éhen.

Ez a "hirtelen gazdagság szindróma"

Az Egyesült Államokban külön kifejezés van a gyorsan jött pénzzel járó bajokra, ez a "hirtelen gazdagság szindróma" (sudden wealth syndrome). A tünetek közé tartozik: a bűntudat a vagyon miatt, az elszigetelődés, a döntésképtelenség, a félelem attól, hogy elvesztik a pénzt vagy a vagyonosok kapcsolataiban megjelenik a pénzérdek. A legnagyobb probléma szinte mindig az, hogy a hirtelen gazdagok nem tudnak olyan apró dolgoknak örülni − egy jó könyv, egy kirándulás, egy kellemes hétvége −, amelyeknek korábban tudtak. Ezt csak azok ússzák meg, akiknek a személyisége érett, kapcsolataik, értékrendszerük stabil.

A kérdés ugyanis nem az, hogy valaki fejben jól be tud-e osztani 600 millió forintot úgy, hogy jusson is és maradjon is, hanem az, hogy amikor tényleg az ölébe esik a pénz, arra hogyan reagál, milyen félelmei lesznek, mit szól a környezete, érik-e támadások, gondolja-e azt, hogy most már mindent megtehet.

A szociológusok, pszichológusok, pénzügyi szakemberek évek óta kutatják, milyen hatása van a hirtelen jött gazdagságnak. Az elemzések szerint az ölbe esett milliók/milliárdok az esetek döntő többségében boldogtalanságot okoznak. Ennek az egyik oka, hogy az eufória érzése nem tarthat örökké. A másik viszont, hogy az eufória mellé hamar bekúszik a félelem: mit szól majd a család; hányan tartják majd a markukat; mi lesz, ha újra meg újra pénzt kérnek; mi van, ha megfenyegetnek/kirabolnak?

Így készülhet fel a lottóötösre

Szakemberek szerint a jó megoldás az lehet, ha a nyeremény tulajdonosa nem szabja át azonnal az életét, például nem mond fel már másnap a munkahelyén. (Maradjon akár ingyen is, ugyanis a munka nemcsak pénzkereseti lehetőség, de az egyik legfontosabb szociális tér is, amely nélkül a többség elszigeteltnek és értelmetlennek érzi az életét.) A legjobb az, ha egy darabig minden megy tovább, és a nyertes ad magának néhány hónap gondolkodási időt, hogy rájöjjön, mit akar, és mit nem akar megtenni.

Magyarországon, de a nyugati világban is sok embernek okoz problémát a pénz kezelése: akkor is, ha kevés van belőle, akkor is, ha sok. Számos példa van rá, hogy még az átlagnál jobb fizetések mellett is hónapról hónapra él valaki, és ha egy nagyobb kiadás éri, beüt a krach. A pénzzel való bánást akkor sem tanulja meg magától, ha hirtelen milliomos lesz. Az átgondolási időre azért is nagy szükség van, hogy leülepedjen az "elmegyek és veszek két Ferrarit és egy házat a Bahamákon" érzés. Ehelyett olyan dolgokon kell elgondolkodni: ki vagyok én, mit akarok az élettől, boldog lehetek-e munka nélkül. Ha ezen az elemi pszichológiai teszten − néhány hét gondolkodás után − túl van valaki, kezdődhet a matek: mire akarok költeni, mire nem, kinek akarok adni, kinek nem? Ezután lehet pénzügyi szakemberhez fordulni, hogy a nagy pénz ne olvadjon hamar el.

Ami az embereknél a hirtelen jött gazdagság, az a cégeknél a gyorsan jött siker. A vállalkozások jelentős része bukik bele a gyors növekedésbe, a bővülő ügyfélkörbe. Az akklimatizálódás egy cégnél is fontos: a különböző életszakaszokban mindig lennie kell nyugalmi időszakoknak, egy vállalkozásnak elsősorban a stabilitásra és a folyamatos növekedésre kell törekednie. Jellemző hiba, hogy a cég a több munkával járó fellendülés közben új embereket vesz fel, de nem strukturálja át szervezetét. A vezetők érzik, hogy sok a munka, de nem tudják pontosan, hová is kellene az új ember. Nem alakítanak ki neki pontos munkakört. Így senki sem tudja, mit is kellene csinálnia az új kollégának, kinek a terheit kellene csökkentenie és milyen teljesítményt várnak tőle. Ennek az lehet a vége, hogy az új ember nem tud teljesíteni, a cég az ablakon dobja ki a pénzt, a régiek mérgesek, mert az új "nem csinál semmit", az új pedig frusztrált lesz, mert feleslegesnek érzi magát. Ilyen helyzetben mindenki csak veszít.

Probléma lehet az is, ha kapacitásához képest túl sok megrendelést "vállal be" egy cég. A pluszmegrendelés először többletköltségekkel − nyersanyag, munkaóra, újabb gép beállítása − jár, ehhez pedig saját forrás kell. Mindig fel kell tenni a kérdést, hogy a gyors növekedés fenntartható-e. A sikert pedig ugyanúgy elemezni kell, mint a kudarcot, és bár nehéz, óvatosnak kell maradni. Tudni kell egy-egy fázisban stabilizálódni, akklimatizálódni és csak utána továbblépni felfelé.

(A cikk teljes verziója A 100 leggazdagabb 2016 című kiadványban olvasható.)