Az IMF globális adósságot nyilvántartó adatbázisának legutóbbi frissítése szerint a világban meglévő adósság 2020-ban 28 százalékponttal emelkedett, ezzel a GDP 256 százalékára rúgott.

A növekedés valamivel több mint fele mögött a kormányok hitelfelvétele áll, így a globális államadósság-ráta rekordszintre, a GDP 99 százalékára ugrott. A magánadósság a nem pénzügyi vállalatok és a háztartások körében szintén új csúcsokat ért el - olvasható az IMFBlogon.

Kapcsolódó

Az adósságnövekedés különösen a fejlett gazdaságokban szembetűnő, ahol a GDP-arányos államadósság, a 2007-es, mintegy 70 százalékról 2020-ra 124 százalékra emelkedett. A magánadósság viszont ugyanebben az időszakban mérsékeltebb ütemben - a GDP 164 százalékáról a 178 százalékára - nőtt.

A kormányok az eladósodással is a katasztrófát előzték meg

Az államadósság jelenleg a teljes globális adósság közel 40 százalékát teszi ki, ami az 1960-as évek közepe óta a legmagasabb arány. Az állami adósságok 2007 óta tartó halmozódása nagyrészt a két nagy gazdasági válságnak - elsőként a globális pénzügyi válságnak, majd a koronavírus -világjárványnak - tudható be.

Az adósságdinamika azonban országonként jelentősen eltér.  A fejlett gazdaságok, és Kína felelősek a 2020-as 28 billió dolláros adósságnövekedés több mint 90 százalékáért (Kína csak egymagában a 26 százalékért). Ezek az országok az alacsony kamatlábaknak, valamint a központi bankok intézkedéseinek (beleértve az államadósság jelentős arányú felvásárlását) és jól fejlett pénzügyi piacaiknak köszönhetően képesek voltak a világjárvány idején növelni az állami-, és magánadósságot. A legtöbb fejlődő gazdaság azonban a "finanszírozási szakadék" másik oldalán áll: a pénzügyi forrásokhoz  korlátozottan fér hozzá és gyakran magasabb hitelkamatokkal kell szembenézniük - írják.

A fejlett gazdaságokban a költségvetési hiány mértéke az egekbe szökött, mivel az állami bevételek a recesszió miatt nagyot zuhantak, miközben a járvány terjedésével jelentősen növekedtek a költségvetési kiadások. A GDP-arányos államadósság 19 százalékponttal gyarapodott 2020-ban, ennyi növekedés a globális pénzügyi válság idején csak két év alatt: 2008-ban és 2009-ben jött össze.

A magánadósság azonban tavaly 14 százalékpontos bővülést mutatott GDP-arányosan, ami majdnem kétszerese a globális pénzügyi válság idején tapasztalt mértéknek. Ez az IMF szakértői szerint a két válság eltérő jellegét tükrözi. A világjárvány idején a kormányok és a központi bankok a magánszektor további hitelfelvételét támogatták az emberi életek és a megélhetés védelme, valamint a csődhullám elkerülése érdekében. Ezzel szemben a globális pénzügyi válság idején a nagy kihívást az volt, hogy megfékezzék a károkat, amelyeket a túlzott tőkeáttételek okoztak a magánszektorban.

Az államadósság a feltörekvő piacokon is rekordmagasságba szökött, az alacsony jövedelmű országokban pedig a 2000-es évek eleje óta nem látott szintre emelkedett, amikor sok ország vett részt adósságkönnyítési kezdeményezésekben.

Ha a kormányok nem lépnek közbe, a járványhelyzet társadalmi és gazdasági következményei pusztítóak lettek volna.

Az adósságnövekedés azonban felerősíti a sebezhetőséget, különösen a finanszírozási feltételek szigorodásával. A magas adósságszintek a legtöbb esetben korlátozzák a kormányokat abban, hogy támogassák a fellendülést és a magánszektor középtávú beruházásait.

Drágul a hitel, nőnek az árak, szükség lesz a kiadáscsökkentésre

A valutaalap blogja szerint a fiskális és monetáris politikák szerencsére kiegészítették egymást a világjárvány legnehezebb időszakában, a központi bankok - különösen a fejlett gazdaságokban - a kamatlábakat a határértékig nyomták le, és megkönnyítették a kormányok számára a hitelfelvételt.

A monetáris politika most helyénvalóan az emelkedő inflációra és az inflációs várakozásokra helyezi át a hangsúlyt. Az infláció és a nominális GDP növekedése azonban nem valószínű, hogy távlatilag segíti az adósság jelentős csökkenését. Párhuzamosan azzal, hogy a központi bankok a tartósan magas infláció megakadályozása érdekében kamatot emelnek, növekednek a hitelfelvételi költségek is. Számos feltörekvő piacon - köztük Magyarországon is - az irányadó kamatlábak már emelkedtek, és további emelések várhatóak.

A szigorodó kamatkörnyezethez a költségvetési politikának is alkalmazkodnia kell, különösen a nagyobb adóssággal rendelkező országokban. A történelem azt mutatja, hogy a fiskális támogatások hatékonysága csökken, amikor a kamatlábak nőnek - azaz a magasabb kiadások (vagy az alacsonyabb adók) kevésbé lesznek hatással a gazdasági tevékenységre és a foglalkoztatásra, ugyanakkor inflációs nyomást gerjeszthetnek. Az adósság fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmak valószínűleg fokozódni fognak.

A kockázatok felerősödnek, amennyiben a globális kamatlábak a vártnál gyorsabban emelkednek, és a növekedés megtorpan. A finanszírozási feltételek jelentős szigorodása fokozná a nyomást a leginkább eladósodott kormányokra, háztartásokra és cégekre. Ha az állami és a magánszektor egyszerre kényszerül a hitelállomány leépítésére, a növekedési kilátások romlani fognak.

Ezért az IMF szakértői szerint kulcsfontosságú lehet, hogy a kormányok elkötelezettséget mutassanak a hiteles és fenntartható középtávú költségvetési tervek mellett. Ezzel egyrészt csökkentenék az adósság miatti sebezhetőségét, másrészt megkönnyítenék az infláció visszafogását.