Az eddigiektől eltérő, szokatlan elmélettel állt elő a Ambrose Evans-Pritchard, a konzervatív brit Telegraph Athénban tartózkodó publicistája. Szerinte Alekszisz Ciprasz görög miniszterelnök nem számított arra, hogy a görög választók elutasítják a hitelezők ajánlatát (ráadásul igen, nagy, 61-39 arányban) az erről szóló vasárnapi népszavazáson. Egyetlen lehetőség adódott erre - ami végül bekövetkezett -, ha a szavazók a megszorítások elleni lázadás lehetőségének tekintik a referendumot, és ennek megfelelően döntenek.

A publicista szerint Ciprasz úgy számított, hogy váratlanul kiírt, pusztán egy hét gondolkodási időt adó szavazást elvesztik, azaz a nép úgy dönt, hogy vállalja a hitelezők durva feltételeit cserébe az euró megtartásáért . A terv úgy szólt, hogy bemutatnak egy nagy harcot, amelyet kicsi különbséggel, hősiesen elbuknak. A kormány lemond, átadva a gyűlölt megszorítások végrehajtásának dicstelen feladatát valaki másnak - például egy kutya futtában összeütött "szakértői" kormánynak.

Ultimátum

A szakíró úgy tudja, hogy a hitelezők június 25-ei ultimátuma, amelynek elfogadásáról vagy elutasításáról a népszavazás szólt, sokként érte az athéni vezetőket. Mielőtt ezt meglátták, úgy gondolták, hogy itt az ideje beadni a derekukat, hiszen kiderült például, hogy a radikális baloldali Sziriza vezette kabinet nem tudja összehozni azt a dél-európai szövetséget, amely szembe szállhatna az északi eurótagállamok megszorításalapú válságkezelésével.

A hitelezők azonban keménykedtek: a nyugdíj és az áfa esetén is durva javaslatokat tettek le az asztalra. Összességében a GDP két százalékának megfelelő újabb megszorításokat vártak volna egy olyan társadalomtól, amelyet hisztérikussá tett a hat éve tartó recesszió. Nem ajánlottak adósságcsökkentést sem és az európai adminisztráció a háttérben igyekezett elérni, hogy ne kerüljön nyilvánosságra az IMF jelentése, amely 30 százalékos adósságelengedésről és további 52 milliárd euró hitel szükségességéről írt.

Elutasítás

Elutasították azt a görög tervet, hogy a piaci reformokat az OECD-vel, a munkaerőpiac átalakítását az ILO-val (a nemzetközi munkaügyi szervezettel) együtt dolgozzák ki. Figyelmen hagyták azoknak a közgazdászoknak a figyelmeztetéseit a világ minden tájáról, akik a Dickens-regények világára emlékeztető nyomort jósolnak, ha tovább folytatódik az eddigi megszorító válságkezelés vagy visszatér a drachma. A görög kormány egyes tagjai úgy látták, hogy Európa erős emberei nem akarnak velük megállapodni, új vezetést akarnak Athénban.

Kiírták a referendumot, és legnagyobb meglepetésükre nyertek - interpretálja a múlt hét vége fejleményeit a Telegraph szakszerzője. Megtörtént a 2015-ös nagy görög lázadás, a szavazók világgá kiáltották fájdalmukat. Ezzel csapdába ejtették miniszterelnöküket. A szavazásnak megvan a maga dinamizmusa: az emberek újra fellázadnak, ha Ciprasz a korábbról ismert megállapodások folytatásával tér vissza Brüsszelből - véli Kosztasz Lapavicasz, a Sziria parlamenti képviselője.

Csapda

Az athéni kormány feje nem akarja a Grexitet, ám mostanra kénytelen volt felismerni, hogy az efelé vezető úton halad - teszi hozzá. Jóakarói tudatták a kormányfővel, hogy két lehetőség áll előtte: vagy "kajakra" felvállalja a konfrontációt az eurótagállamokkal (az elsöprő népszavazási eredményre támaszkodva), vagy meghajlik a hitelezők akarata előtt. Az előbbi következményeit mindenki tudta a görög vezetésben, miután korábban egy izgatott kabinettanácskozáson áttekintették az esélyeiket.

Felmerült egy három lépésből álló terv lehetősége. Az első lépcsőben a kormány a nemzeti vészhelyzetekre vonatkozó törvény értelmében leváltotta volna a központi bank elnökét, és rátette volna a kezét az ország 17 milliárd eurós devizatartalékára.

Bukás

Ezzel egyidejűleg euróban elszámolt fizetési ígérvényeket (IOU) bocsátottak volna ki, felszólítva az Európai Központi Bankot (ECB), hogy biztosítsa ezek hátterét. Az ECB persze megtagadta volna ezt, ami illegális lett volna, miután Görögország az eurózóna tagja. A vita pénzügyi vihart zúdított volna a londoni, a New York-i és a frankfurti értékpapírpiacokra.

A harc harmadik elemeként egyoldalúan lefaragták volna az ECB kezében lévő 27 milliárd eurónyi görög kötvény értékét, arra hivatkozva, hogy az eurótagállamok - közvetve, a görög állam eladósításával - ebből valójában a francia és a német bankok megmentését finanszírozták. Ciprasz végül visszautasította ezt a bosszúszomjas tervet, ám most úgy áll a helyzet, hogy vagy mégis ezt lépi meg, vagy rákényszerítik országát a drachma visszahozatalára.

Összeomlás

A nem kívánt népszavazási győzelem után a Sziriza másfél napra szétesett. A kormánynak a keddi eurózónacsúcsra elő kellett volna állnia egy új javaslattal, de a pénzügyminiszter és a miniszerelnök üres kézzel érkezett Brüsszelbe. Az előbbi szerdára ígért valamit, ami borítékolhatóan olyan elemeket - adósságkönnyítést, enyhébb áfaemelést - fog tartalmazni, amelyeket a hitelezők korábban többször elutasítottak.

A folyamatok kicsúsznak a politikusok ellenőrzése alól. A görögországi vállalatok egymás után küldik kényszerszabadságra alkalmazottaikat, ahogy kifutnak raktárkészleteikből, amelyeket a fizetési korlátozások miatt nem tudnak pótolni. Az import, s ezzel a gazdaság leáll.

Európa sem áll azonban jobban, mint a görögök. Mély árkok látszanak az amerikai hátszelet élvező, az eurózóna fenntartását szorgalmazó, francia-olasz álláspont és a Grexitet felvállaló, kemény német fellépés között. Az eurózóna 18 államából 15 az utóbbi mögött áll, a németek már a görögök kilépése utáni humanitárius válság kezelésével és a drachma megtámasztását szolgáló pénzügyi intézkedésekkel foglalkoznak.

Veszteség

A görögök és a hitelezők elbeszélnek egymás mellett. Mindegyikük ragaszkodik a saját helyzetértékeléséhez és megoldásához. A végeredmény nagy anyagi bukta lehet. Az RBS bank elemzői szerint a görög államcsőd közvetlenül 227 milliárd euró veszteséget okozhat az eurózónának. Ha az IMF javasolta adósságcsökkentés plusz új hitel konstrukciót választanák, megúszhatnák "csupán" 140 milliárdból.

A pénzügyi buktánál is nagyobb gond azonban az a sérülés, amelyet az Európa-projekten okoz a görögök kilökése a farkasok elé - véli a Telegraph publicistája. Nehéz megmondani például, hogy a probléma kezelésével kapcsolatos nézeteltérés mennyire károsítja az Európát sínen tartó francia-német tengelyt. Lapavicasz úgy véli, hogy Európa elveszítheti azt civilizációs minta státusát a világon, amelyet az elmúlt bő fél évszázadban kivívott magának.

Európa a rosszul kialakított monetáris unióval valójában harmadszor is meglehetős ostobaságról tett tanúbizonyságot - az első kettő a két világháború kirobbantása volt. Ez vezetett ugyanis a mostani tragédiához, ami magát az uniót is veszélyezteti. Félő, hogy az utolsó dobása Európának - véli a radikális baloldali politikus.