Nem sok jót ígérnek az előrehozott parlamenti választások a görögöknek: politikusaik nincsenek abban a helyzetben, hogy megvalósítsák ígéreteiket, bármelyek legyenek is ezek. Hiába váltanák le az országot vezető baloldali Szirizát a jobboldali Új Demokráciára, ez nem hozna érdemi változást - írja Richard Pine, az Irish Times publicistája, aki négy éve könyvet adott ki Görögország ír szemmel (Greece Through Irish Eyes) címmel. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök hétfőn nyújtotta be a javaslatot Prokopisz Pavlopulosz államfőnek, miszerint július 7-én előrehozott parlamenti választásokat kellene tartani az országban, amit Pavlopulosz elfogadott.

Az indoklás szerint az európai parlamenti választások azt mutatták, hogy a kormányzó baloldali Sziriza elvesztette a többség támogatását - a szavazatok 23,8 százalékát kapta -, miközben az ellenzék legnagyobb ereje, a jobbközép Új Demokrácia a voksok 33,1 százalékát gyűjtötte be. A közvélemény-kutatások ennél is nagyobb különbséget mutatnak, így egyfajta patthelyzet alakult ki: nincs értelme vesztegetni az időt őszig, a választások eredeti időpontjáig.

Két nagy téma

A borítékolhatóan nagy tömeggyűlésekkel és tüntetésekkel színezett választási kampányt - amely nem fogja megkönnyíteni a következő hetekben Görögországba látogató turisták életét -, két nagy téma fogja uralni. Az egyik az ország lakosságát továbbra is a nadrágszíj meghúzására kényszerítő megszorító gazdaságpolitika, a másik az ország régiós pozíciója.

Ami az utóbbit illeti, a jobboldali ellenzék ellenállása ellenére a kormány belement abba az alkuba, miszerint Görögország nem akadályozza a szomszédos Észak-Macedónia EU-s és NATO-integrációját cserébe azért, hogy a nevébe beillesztette az észak jelzőt. Így lendületet vehet Albánia és Észak-Macedónia uniós csatlakozási folyamata, miközben Törökország esélyei elhalványultak. Ezzel Görögország egy eléggé forró nemzetközi zóna középpontjába került.

Nem teljesült ígéretek

Ciprasz és pártja azért veszítette el a 2015-ben két választáson is elért többségét, mert nem teljesítette ígéretét, miszerint megszünteti a megszorító gazdaságpolitikát és ráveszi az országot a 2010-ben kirobbant adósságválság óta finanszírozó eurótagállamokat és IMF-et az államadósság egy részének elengedésére. Ezzel a vállalással a Sziriza 180 fokos fordulatot akart végrehajtani az országot hagyományosan kormányzó bal- és jobbközép váltópártok, a Pasok és az Új Demokrácia politikájához képest.

A két nagy párt saját magának köszönhette a válságot: évtizedeken át gondolkodás nélkül költekeztek (beleértve ebbe egy nyári olimpia rendezését is a tízmilliós országban 2004-ben), amit azzal indokoltak, hogy így tudják nyugatosítani a görög társadalmat. Az ország felduzzadt adósságát statisztikai trükkökkel eltitkolták, míg a 2008-2009-es pénzügyi és gazdasági válságban le nem lepleződtek. Kiderült, hogy hazudtak Európának, becsapták saját magukat és a görög embereket is.

A válságot előbb a Paszok, majd az Új Demokrácia kormányai próbálták kezelni, tejesen elvesztve hitelességüket. Ciprasz ebbe az űrbe nyomult be sok kisebb, főként szakszervezeti politikai csoportosulást egyesítéséve, ám hamar kiderült, hogy a görögök az új politikai erő irányítása alatt is csak életszínvonaluk kisebb vagy nagyobb leértékelődése között választhatnak. A szakértők Ciprasz javára írják, hogy az előbbi mellett döntött (folytatta a megszorító gazdaságpolitikát, de ezzel az eurózónában tartotta Görögországot), ám erre az ő hitelessége is ráment.

Nincs mit választani

Azért maradt mindezek ellenére viszonylag nagy párt a Sziriza, mert nincs valós alternatívája. Az Irish Times szakírója szerint nincs olyan pártvezető Görögországban, aki reális alternatívát kínálhatna a szigorú költségvetés folytatására, s ezzel javíthatná az emberek életét. Az eurótagállamok elvárják, hogy a költségvetés néhány százalékpontos elsődleges - adósságtörlesztés nélküli - többletet produkáljon, amiből mindig jut a GDP 170 százalékára nőtt (teljességgel visszafizethetetlen) államadósság csökkentésére. A tartozás az elmúlt évtized válságkezelése nyomán átkerült a magánbefektetőktől az eurótagállamok és az IMF kezébe.

Ciprasz, miután délelőtt kezdeményezte az előrehozott választást, délután választási programot hirdetett - tudósított az ekathimerini.com. Eszerint ha pártja újra bizalmat kap, akkor négy év alatt félmillió új munkahelyet teremtenek, továbbá 2020-ban és 2021-ben kétszer 7,5 százalékkal emelik a minimálbért. Az egészségügyi rendszerbe tízezer, az oktatásba 15 ezer embert vesznek fel. Az osztogatást már az elmúlt hónapokban elkezdték, mire válaszul az Európai Bizottság jelezte, hogy így nehéz lesz teljesíteni a büdzsé 2019-re tervezett 3,5 százalékos GDP arányos elsődleges többletét - emlékeztetett a Financial Times. Szóval kezdődhet előröl a régi vita hitelező és adós között arról, mire költhetnek a görögök és mire nem.

Kiriakosz Micotakisz, a választás megnyerésére esélyes Új Demokrácia vezetője az Irish Times publicistája szerint az előbbivel szemben langyos, sem ilyen, sem olyan, politikát folytat, s mivel az országot zsákutcába vezető politikai elit egyik dinasztiájának leszármazottja, számos választónak elfogadhatatlan. Ezt az imázsát megerősítette azzal a kijelentésével, miszerint pártja a konzervatív elitizmus ethoszát és stílusát hozná Ciprasz szocialista elitizmusával szemben.

Patthelyzet

Micotakisz mellett egyedül az szól, hogy átlátható, amit kínál, míg Ciprasz igazi politikai manipulátor, a politikusok jól ismert homályos viselkedésének művésze. Így hiába vezet a felmérések szerint az Új Demokrácia kilenc százalékponttal a Sziriza előtt, 36 százalék körüli támogatottságával 140 képviselői helyre számíthat a 300 fős parlamentben, ami kevés a kormányzáshoz.

Elindult ugyan egy választási reform Görögországban, amelynek eredményként arányos rendszert vezetnek be, de egyelőre érvényben van a régi rend, amelyben 250 mandátumot osztanak el így, miközben a győztes kapja meg a fennmaradó 50 képviselői helyet. Ugyanakkor a változtatás első lépéseként a szavazásra jogosultság életkorát három éve leszállították 17 évre, ami plusz 100 ezer szavazót hoz a rendszerbe egy hónap múlva a 2015-öshöz képest.

A koalíció alakításával az lehet a gond, hogy kevés a potenciális partner. Az Arany Hajnal náci párt és a keményvonalas kommunisták, amelyek 7-7 százalék körüli támogatásra számíthatnak nem jöhetnek szóba. Marad a felmérések szerint 8 százaléknyi szavazatra esélyes Kinal nevű formáció, amely a válságkezelés miatt összezuhant Paszok utódpártja. A szavazók többet fognak nevetni Micotakiszon, mint Cipraszon, de nem gondolhatják komolyan, hogy anyagi helyzetük belátható időn belül érdemben javulhat.