Kína hasznosnak tartaná, ha a háború Ukrajnában elhúzódna, mert az része lenne annak a folyamatos elterelésnek, amivel elvonná a figyelmet saját befolyásszerzési törekvéseiről a világon – idézi a Financial Times Kevin Rudd, volt ausztrál miniszterelnököt, jelenleg az ellenzéki Liberális Párt tagját. A pekingi vezetés ki tudná használni, hogy az „orosz probléma” elvonja a Nyugat figyelmét a Kína és az USA közötti vetélkedésről. A kínai stratégák ezzel a lehetőséggel hosszabb távon számolnak.

A nyugati országok gazdasági szankciókat vezettek be Oroszországgal szemben az Ukrajna ellen indított invázió után és felfegyverzik az orosz hadsereg ellen védekező ukránokat. Kína tartózkodott attól, hogy elítélje Moszkvát az agresszió miatt, amiért sok nyugati szakértő azzal vádolja Pekinget, hogy valójában támogatja az oroszokat. A mandarinul is beszélő Rudd, aki Ausztrália vezetőjeként 2007 és 2010 között sokat tett országa és Kína gazdasági kapcsolatainak elmélyüléséért, az utóbbiak közé tartozik.

Túl sok stratégiai szempont szól Kína oldaláról amellett, hogy támogassa Oroszországot. Egyrészt a két ország hosszú határán stabilitást, nyugalmat akar. Másrészt nem akar Oroszországgal mint valamiféle világpolitikai problémával foglalkozni, hanem regionálisan és globálisan is az USA-val kialakult szembenállására akar koncentrálni. Harmadrészt olyan eszközként tekint az oroszokra, amelyet felhasználhat a Nyugat gyengítésére azzal, hogy Moszkva szerte a világon – Latin-Amerikában, a Közel-Keleten, Észak-Afrikában és Európában konfliktusokat gerjeszt.

Ausztrália satuban

Emellett a meggyengült, nemzetközi szinten elszigetelődött Oroszország hosszú távon megbízható partnere Kínának szén-, kőolaj-, földgáz- és gabonaszállítóként, illetve további nyersanyagok forrásaként. Eközben Ausztráliának részben hasznot, részben a függés miatt kárt okoz, hogy legnagyobb kereskedelmi partnere Kína, amellyel a hivatalos adatok szerint külkereskedelmi forgalma negyedét bonyolítja le.

Rudd kiállt az Aukus biztonsági egyezmény mellett, amelyet az elmúlt évben kötött az Egyesült Királyság, az Egyesült Államok és Ausztrália. Ez Scott Morrison liberális párti miniszterelnök írta alá, és a volt kormányfő szerint természetes válasz Kína egyre erősödő katonai befolyásszerzési törekvéseire a kelet-ázsiai térségben. Peking növeli a katonai kiadásait, erősíti haditengerészetét, támadó fegyverrendszereket épít, növeli nukleáris arzenálját és hiperszonikus fegyvereket tesztel.

Határok nélkül

Alapvetően egyetért Rudd elemzésével Richard McGregor, az ausztrál Lowy Institute kutatóintézet vezető kutatója. Szerinte a „határok nélküli” együttműködés, amiről Vlagymir Putyin orosz államfő és kínai kollégája, Hszi Csin-ping beszélt Putyin februári pekingi látogatásán, évtizedek alatt épült fel és nem fog eltűnni egyik pillanatról a másikra. Egyetért azzal, hogy Peking a maga kacskaringós útján valójában teljes mellszélességgel Oroszország mögött áll a háborúban. Erre utal, hogy a hivatalos propaganda az USA-t vádolja az orosz-ukrán konfliktus elmérgesedéséért.

Rudd nemrégiben könyvet jelentetett meg „Az elkerülhető háború” (The Avoidable War) címmel, amelyben arról ír, hogy egyre nagyobb egy egy háború kockázata az USA és Kína között, ám „menedzselt stratégiai versennyel” elkerülhető a fegyveres összecsapás. Szükség lenne világos geopolitikai határokra az ügyben, hogy mit tartanak a felek elfogadhatatlannak, a versenyt a „nem halálos területekre” kellene korlátozni - kereskedelem, külpolitika, ideológia - és együtt kellene működni a világ egészét érintő ügyekben, a klímaváltozás, a közegészségügy és a pénzügyi stabilitás területén.