Az orosz hadseregnek közel három hónapjába telt, hogy elfoglalja az ukrajnai Luhanszk tartomány egyötödét, amit nem sikerült megszereznie a háború elején, miközben nem tudta bekeríteni a védekező ukrán erőket, ami fő célja volt. Helyenként napi 50 ezer ágyúlövéssel, méterről méterre nyomultak előre, miközben a védekező fél naponta több mint száz embert vesztett, köztük sokat legharcedzettebb katonáiból – kezdi a Financial Times az orosz-ukrán háború új szakaszának elemzését.

Ez már a harmadik szakasz, az elsőben az oroszok elfoglalták Ukrajna déli és keleti határ menti régióit, ám kudarcot vallott Kijev elleni támadásuk, a másodikban sikerült rátenniük a kezüket Luhanszk tartomány egészére. A harmadik szakaszban a fő kérdés az, melyik fél fárad bele a borzalmas szkanderozásba. Ha az orosz erőknek sikerül elfoglalniuk Donbaszt, akkor Vlaigyimir Putyin államfő bejelentheti, hogy a „különleges katonai műveletek” elérték a céljukat, és az orosz hadsereg bebetonozhatja magát a megszállt területeken.

A hadseregek hosszabb távú lehetőségei

A legérdekesebb kérdés nem az, hogy melyik fél képes megszerezni öt négyzetkilométer területet rövid távon, hanem az egymással szemben álló felek hosszabb távú kilátásai – véli Michael Kofman, az amerikai CNA katonai kutatóintézet igazgatója. Szerinte az Ukrajna keleti részén elért orosz területi nyereségek elfedik a lényeget: mindkét fél veszteségeinek nagyságát, és azt, hogy miként tudják ezeket pótolni.

Az oroszok esélyei továbbra is tüzérségük fölényében van – ukrán források szerint tíz az egyhez a mennyiségi fölényük a tüzérségi eszközök terén. Ennek segítségével megpróbálhatnak ugyanúgy előrenyomulni, mint eddig: letarolva a területet maguk előtt, amivel végül felőrölhetik az ukránok erejét. A védekező fél kifogyhat a lőszerből, képzett katonái eleshetnek és a nemzetközi közösség is belefáradhat Ukrajna támogatásába, főként annak nem kis költségébe.

A szakértők felhívják a figyelmet az ukrán fél egyéb gyengeségeire is, közük elsősorban arra, hogy nem rendelkeznek azokkal a járművekkel és egyéb nehézfegyverekkel, amelyekkel sikeres ellentámadásokat hajthatnának végre az elvesztett ukrán területek visszafoglalására. Nyikolaj Patrusev, az orosz államfő nemzetbiztonsági főtanácsadója egyenesen arról beszélt a napokban, hogy Moszkva elérheti eredeti célját, az ukrán politikai rendszer megbuktatását is.

Másként látja a védekező fél

Az ukrán szakértők és számos nyugati elemző szerint az oroszok is sérülékenyek. Emberveszteségüket független források 25 ezerre becsülik. A luhanszki harcokban főként a 2014 után az oroszbarát szeparatisták kezére került területekről részben kényszersorozással verbuvált katonák vettek részt. A teljes mozgósítás Oroszországban, amit sok orosz katonai internetes weboldal „szakértője” követel, népszerűtlen intézkedés lenne és a tartalékosok hadrendbe állítása hónapokig tartana.

A technikai veszteségeket jellemzi, hogy az orosz hadseregnek régen elavult, az 1960-as évekből származó T-62-es harckocsikat is be kell vetnie. Az orosz katonaság még mindig veszélyes, de első világháborús stílusban, inkább méterekben, mint kilométerekben mérhető előrehaladást érnek el. Elfoglalhatnak üres falvakat vagy lerombolt városokat, de eközben óriási veszteségeket szenvednek el – jellemezte a helyzetet Ben Wallace brit védelmi miniszter.

Kofman kételkedik abban, hogy az oroszok be tudják venni Szlovjanszkot és Kramatorszkot, két következő célpontjukat, amelyek védelmét nagyon megerősítették az ukránok. Ezt a feltételezést látszik alátámasztani, hogy az ukrán hadsereghez megérkeztek az első amerikai HIMARS-rakétavetők, amelyekkel pontos csapásokat mértek az orosz lőszer- és üzemanyag-raktárakra, sőt laktanyákra is.

Féléves ablak

És éppen az új technológia mutat rá az ukrán fél legnagyobb gondjára. Ahhoz, hogy védekezés helyett támadni is tudjon, több tucat ilyen fegyverre lenne szüksége. Az Egyesült Királyság ugyan megkezdte azt a kiképzőprogramját, amelyben tízezres nagyságrendben készíthet fel a harcra ukrán katonákat, ám ez is időigényes. Eközben a szakértők most úgy látják, hogy az év második felétől egy féléves ablak nyílik az ukrán fél előtt arra, hogy kihasználva az orosz hadsereg kifáradását ellentámadásokkal területeket szerezzen vissza.

Ez főként a déli részre, Herszon tartományra vonatkozik, amelynek elfoglalásával az oroszok elzárták Ukrajna tengeri kijáratának, exportkikötőinek jelentős részét. Kofman szerint ennek a térségnek nagyobb a katonai jelentősége, mint Donbasznak.

Az ukrán hadsereg eddig nem tudta bizonyítani, hogy képes támadó hadműveletet is végrehajtani – az a következő hónapok egyik nyitott kérdése, hogy ezen a téren mi történik. A másik, hogy a nyugati világ eddig dicséretes szolidaritása Ukrajnával a várható orosz keménykedés, elsősorban a gázszállítások esetleges leállása ellenére fenntartható-e.