Patikamérlegen mérik a szankciókat, az oligarchák fele most is szabadon rendelkezik vagyonával

Az orosz invázió miatt szankcionált orosz mágnások összvagyona a háború előtt legalább 200 milliárd dollárt tett ki. A Bloomberg News elemzése szerint azonban a blokkoltak listáján sok olyan orosz nem szerepel, akinek üzleti érdekeltségei vannak a kulcsfontosságú globális piacokon.

A példátlan szankciók az egész kontinensen éreztetik hatásukat: a gazdag oroszok vagyontárgyakat helyeznek át, és felszámolják érdekeltségeiket, miközben a hatóságok Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és máshol jachtokat foglaltak le, és magánrepülőgépeket állítottak le.

Az Oroszország elszigetelésére a nemzetközi pénzvilágtól és Vlagyimir Putyin elnökre gyakorolt nyomásgyakorlásra során az Egyesült Királyság a leggazdagabb milliárdosok közül 10, az Európai Unió pedig kilenc milliárdost szankcionált. Ezzel szemben az Egyesült Államok csak négyet.

Mindhárom listán mindössze három ember szerepel, Oroszország öt leggazdagabb embere közül négyet pedig sehol sem szankcionáltak. Az utóbbiak listáját az ország leggazdagabb embere, Vlagyimir Potanyin fémipari mágnás vezeti, aki február 18-án, a szankciók három nappal későbbi bevezetése előtti utolsó adatnapon 30 milliárd dollárt „ért”.

A leggazdagabb szankcionált orosz Alekszej Mordasov, a Severstal PJSC, Oroszország negyedik legnagyobb acélgyártójának főrészvényese, akinek vagyonát az EU február 28-án, az Egyesült Királyság pedig két héttel később fagyasztotta be.

Továbbra is nehéz nyomon követni, hogy kit hol szankcionáltak, mivel Washington, Brüsszel és London egymástól független értesítések sorozatában szabja ki a büntetéseket. Ausztrália, Kanada és Japán szintén saját korlátozásokat vezetett be.

A szankciókkal foglalkozó szakértők szerint az a döntés, hogy Oroszország néhány leggazdagabb emberét nem marasztalják el, legalábbis részben azzal függ össze, hogy hatalmas energia-, fém- és műtrágyavállalatokban lévő kritikus részesedéseik vannak.

Megvannak az okai annak, hogy egyes oligarchák ellen eljárnak, és vannak okok arra is, hogy egyeseket ellen meg nem" - mondja John Smith, aki 2018 májusáig az amerikai pénzügyminisztérium szankciós egységét, a Külföldi Vagyonellenőrzési Hivatalt (OFAC) vezette, jelenleg pedig a washingtoni Morrison & Foerster ügyvédi iroda partnere. "Ez vagy azért lehet, mert nem gondolják, hogy közel állnak a Kreml döntéshozóihoz, vagy azért, mert túl kockázatos lehet őket eleve szankcionálni".

Az Egyesült Államok tanult a 2018-as tapasztalatokból, amikor szankciókkal sújtotta a milliárdos Oleg Gyeripaszkát, aki a United Co. Rusal International PJSC-t, a világ Kínán kívüli legnagyobb alumíniumipari vállalatát vezette. Ez a globális árak szárnyalását okozta, és csak azután stabilizálódtak, hogy Gyeripaszka beleegyezett, hogy 2019-ben lemond a Ruszal irányításáról és tulajdoni részesedését 50 százalék alá csökkentette.

Működnek-e az oroszokkal szembeni szankciók?

Egy hónappal az invázió után Oroszország a világ legtöbb szankcióval sújtott országa. A központi banki tartalékok befagyasztása és néhány banknak a nemzetközi fizetési rendszerből való kizárása megviselte a rubel árfolyamát, és az országot a fizetésképtelenség szélére sodorta.

Összességében az Egyesült Államok 852, az Európai Unió 775, az Egyesült Királyság pedig 982 személy vagyonát fagyasztotta be. A szankciók közül azonban sok esetben nincs átfedés. Míg az Egyesült Királyság és az EU csaknem 550 személyt egyaránt szankcionált, az Egyesült Államokkal való közös megegyezés nehezebben érhető tetten.

Szakértők úgy vélik, az eltérések alááshatják a szankciók hatékonyságát. "Egyértelműen nem látok sehol egy egységes mintát" - mondja George Voloshin, szankciószakértő, aki a párizsi székhelyű Aperio Intelligence igazgatójaként követi figyelemmel Oroszországot. "Még mindig nem hiszem, hogy a politikai döntéshozók egy oldalon állnak a stratégiát illetően, bár azt állítják, hogy van némi koordináció".

Miért nem szankcionáltak egyes milliárdosokat?

Számos vezető, szankciók nélkül maradt milliárdos tevékenykedik a létfontosságú globális nyersanyagágazatokban, és jelentős részesedésekkel rendelkeznek a nyugati nemzeteket ellátó nagyvállalatokban.

"A szankciók elsődleges célja az kell, hogy legyen, hogy a szankciók célpontjának többet ártunk, mint magunknak" - mondja Smith. "Ha a gázról beszélünk, Európának még mindig szüksége van Oroszországra. Az Egyesült Államok és szövetségesei nagyon alaposan meg fogják vizsgálni, hogy milyen Oroszországból származó termékek lehetnek majdnem nélkülözhetetlenek számunkra és harmadik országbeli vállalatok számára, és igyekeznek majd elkerülni ezeket a hatásokat."

A gyakorlatban a szankcióktól való félelem arra késztet egyes vállalatokat, hogy a hivatalos szabályokat túllépve kerüljék a szankcionált személyekhez kötődő szervezetekkel való üzletkötést. A bankok és a vállalatok "nagyon óvatosak lesznek, ha olyan szervezettel kell tranzakciókat lebonyolítaniuk, amelynek jelentős tulajdonosa egy szankciókkal sújtott személy" - mondja Voloshin.

Potanyin, aki az 1990-es években szerezte vagyonát, Oroszország egyik eredeti oligarchája, és továbbra is szankciók nélkül marad. Egyike azon mágnásoknak, akik Putyinnal hokiztak, és segítettek a Kremlnek megrendezni a 2014-es szocsi olimpiát. Az inváziót követően sokakat meglepett azzal, hogy bírálta a Kreml azon terveit, hogy lefoglalják az Oroszországból kivonuló külföldi vállalatok vagyonát. Potanyin az MMC Norilsk Nickel PJSC 36 százalékának tulajdonosa, így ő a legnagyobb részvényes egy olyan vállalatban, amely a világ finomított nikkeltermelésének mintegy 10, palládiumtermelésének pedig 40 százalékát adja - ami kulcsfontosságú a félvezetők gyártásához, amelyekből már a háború előtt is hiány volt.

Mikhelson, a második leggazdagabb orosz, aki nem esik szankciók alá, bár kiterjedt üzleti kapcsolatokat ápol Gennagyij Timcsenkóval, a Putyinhoz annyira közel álló milliárdossal, hogy 2014-ben az elsők között volt, akit az Egyesült Államok szankciókkal sújtott. Mikhelson a Novatek PJSC, Oroszország legnagyobb nem állami tulajdonú gáztermelőjének és Európa egyik fő beszállítójának mintegy negyedét birtokolja, míg Timcsenko 23,5 százalékos tulajdonosa. Ő és Timcsenko együttes részesedése megközelíti azt az 50 százalékos küszöbértéket, amelyet az Egyesült Államok a vállalatokkal szembeni hivatalos szankciók kiváltására használ.

Számos acélmágnás megúszta a szankciókat, még akkor is, amikor az EU behozatali tilalmat rendelt el bizonyos orosz acéltermékek behozatalára, ami Oroszországnak várhatóan 3,3 milliárd euró (3,6 milliárd dollár) kieső exportbevételbe fog kerülni.

Vlagyimir Liszin, a Novolipetsk Steel PJSC elnöke, az ország legnagyobb acélipari vállalata elnökének vagyona 28 milliárd dollárt ért az invázió előtt, és továbbra is szankciók nélkül maradt. Március 8-án kiállt a háború ellen, mondván, hogy az "nehezen indokolható tragédia". Abramovics, a Chelsea tulajdonosa megúszta az amerikai szankciókat, miután Voldimir Zelenszkij elnök arra kérte Washingtont, hogy kímélje meg, mert segít a béketárgyalásokban - mondta egy, a helyzetet ismerő személy. 

A műtrágyaszállítmányok árának emelkedése visszatartotta a Nyugatot attól, hogy más kulcsfontosságú milliárdosokat is szankciókkal sújtson. A legjelentősebbek közé tartozik Andrej Gurijev, a PhosAgro PJSC, Európa legnagyobb foszfáttrágya gyártójának legnagyobb részvényese. Ő a haszonélvezője annak a cégnek, amely állítólag a londoni Witanhurst House tulajdonosa, amely mintegy 350 millió dollárt ér, és a Buckingham-palota után a második legnagyobb magánrezidencia Londonban. Őt nem szankcionálták, de az EU és az Egyesült Királyság szankcionálta fiát, Andrej A. Gurijevet, ami arra kényszerítette, hogy lemondjon a PhosAgro vezérigazgatói tisztségéről.

Az egyik Kreml-kapcsolat a PhosAgro korábbi elnökétől, Vlagyimir Litvinyenkótól, a szentpétervári bányászati intézet vezetőjétől ered, aki 1996-ban felügyelte Putyin PhD-jét, és most a PhosAgro 21 százalékát birtokolja, amely az invázió előtt 1,8 milliárd dollárt ért.

Az ukrajnai háborúval kapcsolatos híreinket ezen a linken olvashatja.