Ennek háború lesz a vége. Nem tudom, ki fog harcolni kivel, de szinte biztosra veszem, hogy a következő években háborúk robbannak majd ki, és nem is kicsik - idézte a Reuters Kyle Bass hedge-fund-menedzsert, aki egy konferencián fejtette ki álláspontját. Bass az óriási eladósodásra alapozza vészjósló forgatókönyvét: a hitelpiacokon felhalmozódott tartozások elérték a világ GDP-jének 340 százalékát, amire békeidőben még soha nem volt példa. Szerinte egyes társadalmak szociális kohézióját egyszerűen szétfeszíti, amikor több ezer milliárd dollár nagyságrendben kell hiteleket átütemezni, brutális veszteségeket lenyomva az adós országok külföldi befektetőinek torkán.

Az elmúlt évben ugyan enyhült az eurózóna szétesésének veszélye, ám Bass kitart amellett, hogy az övezet nem marad fenn a jelenlegi tagságával. Háborús jóslata éppen annak tükrében látszik erős túlzásnak, hogy a kontinens politikai elitje 2012-ben megmutatta elkötelezettségét az európai monetáris unió fenntartása mellett. Ugyanakkor joggal tehető fel a kérdés: hol a határa akár a hitelező, de különösen az adós országokban élő emberek tűrőképességének.

Reményvesztett éltanuló

A portugál gazdaság három éve recesszióban van, az államfő a napokban alkotmánybírósági kontrollt kért a 2013-as költségvetésről, mert úgy látja, hogy egyes rétegekre aránytalanul nagy újabb megszorítások várnak. Portugália - amelynek válságkezelését példásnak értékeli az EU és az IMF - Európa-függővé vált a válság előtti évtizedekben, a krízisben azonban elvesztette ezt az iránytűjét, és most nem lát maga előtt perspektívát - fejtegeti Adelino Maltez lisszaboni politológus.

A portugálok úgy kezdik 2013-at, hogy nem tudják mi a dolguk a világon, hogy teljesen erőtlennek, tehetetlennek érzik magukat. Más szavakkal nem a gazdaság vergődése jelenti az igazi veszélyt az új évben, hanem a reménytelenség alattomos erősödése. Ez ugyanis szép csendben szétszálazza a társadalmat összetartó szociális és politikai kapcsolati kötelékeket.

Görög és spanyol kilépés

Bass nincs egyedül azzal, hogy nem érti, hogyan nem robbant már szét eddig is több társadalom. Charles Robertson, a londoni Renaissance Capital elemző cég vezető közgazdásza szintén csak találgatni tudja, mennyi nehézséget tűrnek még el az európai választók. Szerinte Görögország 2013-ban elhagyja az eurózónát, majd Spanyolország pedig 2014 végén követi ezen az úton.

A spanyol társadalom túl van egy olyan éven, amelyben 25 százalékos volt a munkanélküliségi ráta, és a nemzetközi hitelezők követelményeinek teljesítése miatt három további ilyen évre számíthat. Nincs tudomásunk olyan gazdaságról, amely kibírt volna ekkora munkanélküliséget rögzített valutaárfolyam mellett - mondta Robertson arra utalva, hogy mivel Spanyolország az eurózóna tagja, nem tudja leértékelni valutáját.

A háztartások jövedelmének tovább kell csökkennie a spanyol gazdaság versenyképességének javulása érdekében, a családok próbálnak szabadulni adósságaiktól, egyesek csődbe mennek eközben, nincs mód arra, mint a válság előtt, hogy hitelből tartsák fenn fogyasztásukat - sorolja a szakértő. Ezért - akárcsak Portugália estén - a másik ibériai országban is a remény elvesztése a probléma lényege.

A választók 2014-re ébredhetnek rá, hogy nem teljesültek azok a reményeik, amelyek alapján 2011 végén jelentős győzelemhez juttatták Marian Rajoy jobbközép pártját. Ezért változást követelve akkor vonulhatnak az utcára. A legnagyobb baj az lesz, hogy a reformlépések nem az emberek életszínvonalának javulásával vagy legalább ennek reményével párosulnak, hanem az élet egyre nehezebbé válásával és a szociális különbségek kiszélesedésével.

Feláldozott fiatalok

A válságkezelés aránytanul nagy terhet rak a fiatalokra. Spanyolországban például 2007 közepén a 25 év alattiak 39,1 százaléka dolgozott, míg 2012 közepén már csak 18,3 százalékuk. A 35-49 éves korosztályban, ahol erősebb az állásban lévők védelme, 8,9 százalékponttal mérséklődött a foglalkoztatás. Ez - szemben Görögországgal - egyelőre nem vezetett a radikális politikai pártok megerősödéséhez, ám jelentős gazdasági ára lesz.

A Deutsche Bank elemzése szerint két százalékkal mérsékelheti az olasz és a spanyol gazdaság termelékenységét, hogy a fiatalok nem tudják felváltani az idősebbeket. A tankönyv szerinti megoldás a nehezen eltávolítható belsősök és az olcsóbb külsősök - jellemzően fiatalok - alkalmazása közötti feszültség enyhítésére a rövid távú munkaszerződések kötése. Ha azonban ez - és más reformlépések - nem hoznak az emberek zsebén érezhető javulást, akkor nem csupán a reformokkal fordulhatnak szembe, hanem a piacgazdaság, a demokrácia és az Európai Unió eszméjével is.