A Cryptococcus gattii elnevezésű gomba több mint 300 embert fertőződött meg azóta, hogy 1999-ben az első esetet regisztrálták a térségben. A tüdőgyulladáshoz hasonló betegség a fertőzöttek nagyjából 10 százalékánál volt halálos kimenetelű - olvasható a BBC hírportálján.

A Cryptococcus gattii elsősorban a melegebb régiókban, úgy mint Ausztráliában, Pápua Új-Guineában, Európa egyes részein, Afrikában és Dél-Amerikában, egész pontosan Brazíliában fordul elő. A kutatók eddig úgy vélték, hogy a gomba a hajók ballaszttartályaiban jut el a világ különböző részeire.

A Washington állam és a kanadai Brit Columbia tartomány partjainál talált gomba molekuláris kora egybeesik a dél-amerikai kikötők hajóforgalmának beindulásával, ami a Panama-csatorna 1914-es megnyitását követően lendült fel igazán.

A Cryptococcus gattii azonban akkor keltette fel komolyan a kutatók érdeklődését, amikor az első emberi megbetegedéseket észlelték a térségben 1999-ben. A szakemberek nem értették, hogy az emberek hogyan betegedtek meg, mivel a fertőzés kialakulásához normális esetben arra van szükség, hogy az ember belélegezze a gomba levegőben terjedő spóráit, aminek nyomán a kórokozó megtelepszik a tüdőben.

Az mBio című folyóiratban publikált tanulmány szerzői most egy új elmélettel álltak elő azzal kapcsolatban, hogy a Cryptococcus gattii miként vált széles körben elterjedté az Egyesült Államok északnyugati és Kanada délnyugati partvonalához közeli erdőkben.

A szakemberek szerint az Alaszkát 1964-ben megrázó 9,2-es erősségű földrengés kulcsszerepet játszott a folyamatban. Az északi félteke egyik legnagyobb földmozgásaként számon tartott rengés nyomán szökőárak alakultak ki a régió partvonala mentén, érintve a Vancouver-szigetet, valamint Washington és Oregon államokat is.

A víz a szárazföldre hordta a gombát, amely megvetette a lábát a talajban és a fákon, majd olyan biológiai és fizikai hatások érték, amelyek növelték fertőző erejét.
"Úgy véljük, hogy a tengervízben töltött idő alatt a C. gattii elveszthette az embert megfertőző képességének nagy részét" - mondta Arturo Casadevall, a Johns Hopkins Egyetem munkatársa. "Amikor azonban kikerült a szárazföldre, az amőbák és a talajban élő egyéb organizmusok behatására három évtized alatt olyan új variánsai jöttek létre, amelyek jóval fertőzőbbek az állatokra és emberekre nézve egyaránt" - tette hozzá a kutató.

A szakemberek szerint a szökőárak vizéről régóta tudni, hogy veszélyes gombatörzseket hordozhatnak, amit a túlélőknél kimutatott bőr- és tüdőfertőzések is alátámasztanak. Mint megjegyezték, könnyen lehet, hogy a következő években újabb fertőzések ütik fel a fejüket az olyan földrengések okozta nagy erejű szökőárak nyomán, mint amelyek Indonéziát és Japánt sújtották az elmúlt években.