A budapesti kormány hatalomra kerülése óta azt tervezi, hogy "megfelelő arányokat" alakít ki a magyarországi bankrendszerben. Az ország méretéhez illő számú és nagyságú pénzintézetek létrejötte, valamint a hazai tulajdon arányának 50-70 százalékra emelése azt ígéri, hogy javul a költséghatékonyság és lendületet vesz a hitelezés. A változtatásra jó oka van a magyar vezetésnek - derül ki Timothy Ash, a Standard Bank feltörekvő piacokkal foglalkozó elemzőjének cikkéből.

A globális pénzügyi válság óta Magyarországon is zsugorodott a kihelyezett hitelek összege, a bankok csökkentették mérlegfőösszegüket, a külföldi pénzintézetek visszafizették anyagbankjaiktól kapott kölcsöneiket és mérsékelték a devizakitettségüket. A hitelezés nem nőtt vagy egyenesen visszaesett az elmúlt években, ami rossz hatással volt a gazdaságra. A bankszektor a GDP-növekedés fékezőjévé vált - írta Ash a Financial Timesban (FT) megjelent elemzésében.

Devizahitelek

A devizahitelek problémájáért a kormány a népszerűtlen - főként külföldi tulajdonban lévő - bankokra hárította a felelősséget. Ebből adódott a következtetés, hogy a helyzet rendezésének terheit is alapvetően nekik kell vállalniuk. Ezzel kell vezekelniük korábbi bűnükért. A pénzintézetek ugyan eltúlzottnak tartják "felelősségre vonásukat", ám látva, hogy a budapesti vezetés hajthatatlan, és felismerve, hogy nem tudják gyorsan, kis veszteséggel elhagyni a magyar piacot, úgy döntöttek, hogy együttműködnek a kormánnyal.

Így próbálják mérsékelni veszteségeiket, miközben szép csendben mérséklik magyarországi tevékenységüket. Eközben talán abban is bíznak, hogy ha nem élezik tovább viszonyukat a kormánnyal, lenyelik a devizahitelek kivezetésének rájuk rótt brutális terhét, akkor ezért cserébe végre békén hagyják őket. Végezhetik a dolgukat, azaz betéteket gyűjthetnek és hiteleket nyújthatnak.

Külföldi tulajdon

Kétségessé teszi ezt a végkifejletet, hogy úgy tűnik, a budapesti vezetés a bankok külföldi tulajdonosi túlsúlyát teszi felelőssé a devizahitelügyért, a pénzintézetek tőkekivonásáért és a halvány hitelezéséért. Ezt az összefüggést, azonban aligha lehet kimutatni, ha figyelembe vesszük a régió többi országának példáját is - állítja Timothy Ash.

A külföldi bankok jelentős szerepet játszottak a devizahitelezésben Bulgáriában, a balti államokban, Horvátországban, Romániában és Szerbiában is, ám válság idején - elfogadva az úgynevezett bécsi kezdeményezést - feltőkésítették a részben a devizahitelek jelentős részének megrendülése miatt veszteségessé vált kelet-közép-európai leányaikat. Magyarországot és Ukrajnát kivéve később sem szivattyúzták ki a pénzüket régiós érdekeltségeikből. A bécsi kezdeményezésben az IMF vállalta, hogy támogatja a régiós országokat a válság kezelésében, feltéve, hogy a nyugati bankok is megteszik a magukét, azaz nem vonulnak ki, hanem megerősítik itteni jelenlétüket.

A Nyugat és Oroszország ütközőzónájává vált Ukrajna helyzete gyökeresen eltér a többi kelet-európai országétól, ezért érhető, miért nem működött ott a bécsi alku. Magyarország esetén azonban jó kérdés, miért bukott meg ez a megoldás, miért nem úgy történtek a dolgok, mint szomszédainál. Az egyik ok az Orbán-kormány feszült viszonya az IMF-fel, majd a Valutaalap "kiebrudálása" az országból, a másik bankok ellen folytatott, büntetőadókkal színezett kormányzati hadjárat. Az utóbbi nyomán megszűnt az az érzésük, hogy morális kötelezettségük lenne kitartani magyarországi befektetéseik mellett.

Állami tulajdon

A kérdés mármost az: igazolható-e gyakorlati példákkal, hogy a nagyobb részt állami tulajdonban lévő pénzintézetekből álló bankrendszerek jobban működnek? Aligha - szögezi le a szakértő.

Szlovéniában az állami tulajdonú bankok kerültek túlnyomó többségebe a rendszerváltás után, mégis leolvadt a pénzügyi rendszer. Az állami bankokat megfertőzte a korrupció, a kormányok beleszóltak abba, mire költsék a pénzüket, ami végül odavezetett, hogy 2011-2012-re kezelhetetlenül sok behajthatatlan hitelt halmoztak fel. Szemben más régiós országokkal, ahol a bécsi kezdeményezés jegyében a külföldi tulajdonosok tőkésítették fel leányaikat, Szlovéniában az államnak kellett elvégezni a piszkos munkát. A ljubljanai kormánynak GDP 15-20 százalékának megfelelő összeget kellett a bankokba pumpálnia. Ez majdnem államcsődhöz vezetett.

Cipruson lényegében ugyanez játszódott le, miután a hatóságok korábban megakadályozták a külföldi bankok megtelepedését. Fehéroroszországban 2011-ben szintén a politikai megrendelések alapján nyújtott hitelek miatt került az összeomlás szélére az állami tulajdonú bankszektor. Csak egy orosz segélycsomag, illetve vagyoneladások segítségével sikerült elkerülni a katasztrófát.

Törökországban az ezredfordulón kerültek nagy bajba az állami bankok rossz döntéseik miatt. Megmentésük elvitte a GDP 15-20 százalékát, ami szintén a fizetésképtelenség határára lökte az államot. Az újonnan érkezett külföldi tulajdonú bankok azóta a régió egyik legsikeresebb pénzügyi szektorát alakították ki, amely az utóbbi időben inkább azzal okoz fejfáját a hatóságoknak, hogy túl sok kölcsönt nyújt.

Rossz irány

Mindezek alapján inkább azt a következtetést vonhatjuk le, hogy a sokszínű külföldi tulajdonosi hátterű bankszektor jobban elnyeli a pénzügyi-gazdasági válságokkal járó sokkot, mint az állami túlsúlyú pénzügyi rendszer - írja Ash. Az állam tulajdon bővítésének szándéka azért sem jó ötlet, mert együtt jár azzal, hogy a kormány jelöli ki a vállalatok közül a győzteseket, ami olyan szelekcióhoz vezet, amivel ország vezetése megégette magát. Magyarország ma úgy jelenik meg a külföldi bankok szemében, mint amely nem tart igényt szakértelmükre, olyan környezetet teremt, ahol túl bonyolult tevékenykedniük.

Timothy Ash ezután visszatér eredeti kérdéséhez, miszerint mi okozza Magyarországon a hitelezés gyengeségét? Utal az MNB növekedési hitelprogramjára, amelyben olcsó kölcsönt kínálnak a cégeknek, ám nem sok eredménnyel. Ennek alapján nehéz lenne kijelenteni, hogy a gyenge hitelkínálat nagyobb probléma, mint a magyar gazdaság többi ismert problémája: a rossz kilátások, a politikai és a tágabb üzleti környezet bizonytalansága stb.. A szakértő szerint az utóbbiak súlyosabb okai a bajoknak, mint az, hogy sok bank van külföldi tulajdonban, és ezért vonakodik hitelezni a magyar gazdaságot.

Így aztán a tulajdonosi szerkezet átalakítását célzó törekvés aligha vezethet el a növekedés fellendítéséhez. A hatás ellentétes lesz: romlik Magyarország megítélése a külföldi befektetők szemében. Eközben az átalakítás erőltetése eltéríti a magyar döntéshozókat attól, hogy energiáikat olyan erőfeszítésekre fordítsák, amelyek valóban kedvező gazdasági hatással járhatnak - véli a Standard Bank régiós szakértője.