Valószínűségeket adott egyes EU-tagállamok kilépésere az unióból Jamie McGeever, a Reuters vezető tőkepiaci elemzője. Az apropót az adta, hogy továbbra sem oldódik a patthelyzet Görögország és hitelezői, az eurótagállamok, illetve az IMF között. Athéni kormánykörök elutasítják a donorok legújabb megállapodástervezetét, ami elvileg elvezethet ahhoz, hogy az ország végül kénytelen lesz kilépni az közös európai valutát használó országok közösségéből.

Az oddsok szerint annak esélye, hogy a görögök nem csupán az eurózónát, hanem az EU-t is elhagyják egy a háromhoz. Nagy-Britannia esetén egy az öthöz adja ugyanezt a szakíró, míg a harmadik helyen álló Magyarország uniós távozására egy a tízhez arányban kötne fogadást. Ciprus esetén egy a tizenkettőhöz, Olaszország és Spanyolország esetén egyaránt egy a tizenhathoz a távozás esélye McGeever szerint.

Beszéljünk az adósságelengedésről!

A görög kormány vaskos, 47 oldalas megállapodástervezetében, amelyet a hét elején küldött el Brüsszelbe, egy adósságcsökkentési tervet is elhelyeztek - derült ki a nyilvánosságra került dokumentumból. Alekszisz Ciprasz miniszterelnök soha nem rejtette véka alá, hogy szerintük az ország jövőjét meghatározó egyezménynek a hitelcsökkentéssel foglalkozó részt is tartalmaznia kell, ám a Financial Times (FT) elemzése szerint aligha valószínű, hogy a donorok díjaznák a görögök elképzeléseit.

A címadásban újságírói erényeket csillogtattak az athéni kormány tisztviselői, ugyanis az adósságokról szóló hétoldalas rész a "Görög válság lezárása" alcímen került be a csomagba. A terv végcélja világos. A könnyítések eredményeként az ország adósságai, amelyek ma megközelítik a GDP 180 százalékát 2020-ra a bruttó hazai termék 93, 2030-ra pedig 60 százalékára mérséklődnének. Az utóbbi megfelel a híres 1992-es maastrichti megállapodásba foglalt konvergenciakritériumoknak - nevezetesen ezek alapján maximum ennyi lehet az uniós országok GDP arányos államadóssága.

Az első (sürgős) lépés

A görög javaslat első részéről, az Európai Központi Banknak (ECB) járó 27 milliárd euró "sorsának elrendezéséről" már korábban beszélt a nyilvánosság előtt Jánisz Varufakisz pénzügyminiszter. Athén szerint az eurózóna biztonsági alapjának, az Európai Stabilitási Mechanizmusnak (ESM) ekkora értékben hitelt kellene nyújtania Görögországnak, amely ebből visszavásárolná az ECB kezében lévő pakkot.

Az új kölcsön hosszabb futamidejű és alacsonyabb kamatozású lenne, mint a régi. Így ez egyfajta hitelátütemezés lenne átütemezés nélkül. Ezt a lépést gyorsan meg kellene tenni, mert az ECB-nél lévő kötvények első 6,7 milliárdos része júliusban és augusztusban lejár. A gond az, hogy a kedvezőbb hitelért semmit sem kínál cserébe az adós, amit rossz néven vennének az ESM mögött álló (az alap tőkéjét összeadó) eurótagállamok.

Második lépés: IMF, harmadik: euróországok

Az IMF-nek járó 20 milliárd euró kiváltásáról nem ír teljesen világosan a görög javaslat, de a lényeg azért kihámozható. Az ECB-adósságból kilencmilliárd euró kamat, amelyről a görögök és a donorok közötti korábbi megállapodás értelmében az utóbbiak lemondtak. Az athéni kormány úgy gondolja, hogy ezt a pénzt az IMF-hitel közel felének visszafizetésére fordítaná, a maradékot pedig vagy piaci kötvénykibocsátással (amire jelenleg semmi esélyük sincs), vagy újabb uniós kölcsönnel váltanák ki. Az utóbbihoz megint csak az eurózóna-országok jóindulatára lenne szükség.

A harmadik lépésben az első görög mentőcsomagban kapott hitelt intéznék el. Ezt a pakkot 2010-ben állították össze, amikor még nem létezett az ESM, illetve ideiglenesen működő elődje az EFSF. Ezért az eurótagállamok kétoldalú szerződések alapján összesen 110 millió euró kölcsönt nyújtottak, amelyből végül 73 milliárdot használtak fel. (Szlovákia kimaradt ebből a körből, mondván: nehogy már a nála gazdagabb görögöknek hitelezzenek).

Trükkös ötletek

A görögök első ötlete szerint ez a kölcsön örök kötvénnyé alakulna át. Ez azt jelenti, hogy a tőkét soha nem törlesztenék, az évi 2-2,5 százalékos (meglehetősen kedvezményes) kamatot viszont az idők végezetéig fizetnék. Ezzel az a bibi, hogy a hitelezőknek le kellene mondaniuk a pénzük túlnyomó részéről, amit igen nehezen tudnának lenyomni adófizetőik torkán.

Ezért az athéni agytröszt előállt egy alternatívával is. Erről is hallhattunk már: GDP-indexált kötvénynek hívják. Ebben a konstrukcióban a bruttó hazai termék bővülésétől függően törlesztenék az adósságot. Mivel ez sem ígéri azt, hogy a hitelezők valaha viszontlátják a pénzüket, ez sem igazán tetszik a donoroknak. Egyfajta ellenajánlatként korábban jelezték, hogy esetleg belemennének egy futamidő-hosszabbításba, amely 100 évre tolná ki a törlesztés idejét.

Ezt esetleg óvatos megfogalmazással bele is vehetnék a görögökkel kötendő megállapodásba, amivel teljesülne az athéni kormány egyik feltétele: legyen szó hitelkönnyítésről is az egyezségben.

Harmadik lépés: ESM

A legnagyobb falat a 2011-es második hitelcsomag, az EFSF-től felvett 144 milliárd euró "elboronálása", amelyet a szervezet utódának, az ESM-nek kellene visszafizetni. Ezt a kölcsönt eleve nagyon alacsony kamattal és kedvező törlesztési feltételekkel kapták a görögök. Az adósságrendezési terv azonban valami durvábbal áll elő, nevezetesen azzal, hogy ennek a tartozásnak a felét egyszerűen írják le. "Cserébe" a másik fele után a jelenlegi 2,5 százalék helyett 5 százalékos kamatot fizetnének, azaz legalább a teljes kamat törlesztését megígérnék.

Az ötlet mögött talán az a megfontolás állhat, hogy szemben a kétoldalú államközi hitelekkel, az ESM esetén elmosódik, hogy ki a hitelező. Az eurózóna adófizetőit talán kevésbé érdekli, hogy valamilyen távoli alap nem kapja meg a pénzét, mint ha a kormányuknak mutat fityiszt az adós. A hitelezők azonban valójában ők, így kormányaik aligha mehetnek bele abba, hogy a görögök egyszerűen kivegyenek a közösből (az ESM-ből) egy rakás pénzt.

Az FT értékelése szerint a görög adósságleírási terv ambiciózus és kreatív, de aligha valószínű, hogy a hitelezők elfogadnák a javaslatokat. Legfeljebb egy méretes futamidő-hosszabbításba mennének bele. Ezen az sem változtat, hogy az IMF többször hangsúlyozta: Görögország nem képes visszafizetni irdatlan nagyságúra duzzadt államadósságát.