A PR-szakértő Elizaveta, akinek természetesen nem ez az igazi neve, mint ahogy a következő beszámolóban említett nevek és országok csak helyettesítik a valós neveket és országokat, ideges volt, amikor hét hét eltelte után párjával Örményországból hazautazott Moszkvába – kezdi a visszatérő orosz középosztálybeliekről szóló cikkét a Moscow Times. A háború kitörésekor hagyták el hazájukat, mert attól tartottak, hogy rendkívüli állapotot vezetnek be és lezárják a határokat.

A nyilatkozó szerint a visszatérésnél a határőrök csak azt firtatták, hogy barátjának vajon mi dolga lehetett egy hónapig Jerevánban, ami egy városnézéshez hosszú időnek tűnik. Aztán hazaértek és boldogan foglalták el megszokott, otthoni környezetüket. Esetük nem egyedi, sok hozzájuk hasonló orosz értelmiségi, középosztálybeli – akiknek volt annyi mozdítható pénzük, hogy gyorsan elhagyják Oroszországot – most visszautazik otthonába, részben a kényelmet hiányolva, részben, hogy jobban előkészítse távozását az országból.

Kapcsolódó

Közel két hónap elteltével kiderült, hogy legrosszabb félelmeik, a határ lezárása, a rendkívüli állapot kihirdetése vagy a mozgósítás elrendelése, nem teljesült, így megreszkírozták a visszatérést. Becslések szerint több száz ezren menekültek el pánikszerűen valamelyik közép-ázsiai országba, Törökországba vagy Szerbiába. Többségük magasan képzett szakember. Elizaveta elmondja, hogy jereváni vendéglátóik barátságosak voltak, de hiányolta például a gyors moszkvai élelmiszer-házhozszállítást.

Botrányos posztok

A hazatérők egy része kisebb botrányokat kavart megjegyzéseivel. Egy moszkvai életmódportál például idéz egy 24 éves filmkészítőt, aki azt írta a közösségi médiában, hogy Georgia (Grúzia) fővárosa, Tbiliszi sármos városka, de ott nem tudta azt a bohém életet élni, amit Moszkvában. Meglepte, hogy nem lehetett pulykahúst és halat kapni az élelmiszerboltokban és hiányolta az egészséges ételeket kínáló VkusVill szolgáltatását.

Eltekintve a pulykahústól és a haltól, a külföldre távozó oroszoknak sok gondjuk akadt azzal, hogy új életet kezdjenek. Mindenekelőtt az orosz valutafelvételi korlátozások és a nyugati pénzügyi szankciók akadályozták, hogy hozzájussanak a pénzükhöz. Eközben az orosz vezetés megfenyegette őket, aminek Vjacseszlav Volodin, a törvényhozás kormánypárti elnöke adott hangot, amikor azt mondta, hogy az olyan emberektől, akik „úgy viselkednek, mint az árulók” meg kellene vonni állampolgárságukat.

Átmeneti hazatérés

A politológus Olga és Nyikolaj Üzbegisztánból tért vissza az orosz fővárosba, de csak azért, hogy összeszedjék a szükséges papírokat hosszabb távú emigrációjukhoz. Nyikolaj Magyarországon akar munkát vállalni, amihez Moszkvában kell megszereznie az engedélyeket. Mint mondja, óriási különbséget tapasztalt az üzbég és az orosz társadalom között: ott az emberek nyugodtak és derűsek, míg itt feszültek és dühösek. Érezni, hogy mindenki fél attól, mit hoz a jövő.

Olga azt tartotta a legjobbnak külföldi tartózkodásuk során, hogy nyíltan beszélhetett bármiről, bárkinek bármilyen SMS-t küldhetett, beleérve ebbe ukrán rokonait is. Nem kellett tartania a titkosszolgálat érdeklődésétől. Elizaveta és barátja is újra külföldre készül, bérlőt keresnek lakásukba és jobban összepakolják az útravalót. Olga azt mondja, sokan kérdik tőle: Mi szükség lesz rád külföldön?, amire azt szokta visszakérdezni: Mi szükség van rám idehaza?