Elérkezett a görög válságkezelés kezdetének, azaz az első EU-IMF kedvezményes hitelcsomag elfogadásának hatodik évfordulója, ám az athéni kormány - a hatodik a sorban, amelynek a 2010 előtt felgyülemlett salak eltakarítása tölti ki a mindennapjait - és a hitelezők vitája a sokadik holtpontra jutott. Az ország újra az államcsőd határára ért.

A vita két megszorítócsomagról folyik. Az egyik a GDP öt, a másik a 3,5 százalékának felel meg - derül ki a Wall Street Journal (WSJ) elemzéséből. Az előbbi a feltétele annak, hogy Görögország lehívhassa a nyáron elfogadott harmadik segélycsomag második részletét - erről a pakkról novemberben kellett volna megállapodniuk a feleknek.

Az utóbbi egy feltételes intézkedéscsokor, amely akkor lépne életbe, ha az elsődleges - adósságtörlesztés nélküli - költségvetési hiány 2018-ban meghaladná a GDP 3,5 százalékát.

Nincs értelme, de folytatják

Az ötszázalékos csomagról majdnem megállapodtak a felek, a görög kormány a hét végén a parlament elé viszi az új adó- és nyugdíjszabályok egy részét, hogy az eurózóna pénzügyminiszterei (eurócsoport) hétfői ülése előtt bizonyítsa elszántságát a kemény intézkedések megtételére. A 3,5 százalékos fordulóhoz viszont csak az IMF ragaszkodik.

A helyzet paradoxona, hogy valójában nincs olyan döntéshozó vagy közgazdász a tárgyaló csapatokban, aki azt gondolná, hogy van értelme a görögök további nadrágszíjmeghúzásának. A jelenlegi helyzetben ezzel csak megfojtják a gazdaságot.

Végveszély volt

Más volt a helyzet 2010 májusában. Görögország addigra egyszerűen elvesztette az uralmat pénzügyei felett. Egyetlen hitelező sem volt hajlandó megvenni az ország kötvényeit, ezért az IMF-nek és az eurótagállamoknak kellett a helyükre állniuk.

Az elsődleges költségvetési hiány - amely tehát nem tartalmazza a hiteltörlesztés költségeit - elérte a GDP 10 százalékát.

Az ezt követő öt évben az egymást követő kormányok a kiadások csökkentésével (a bérek, a szociális juttatások, a nyugdíjak lefaragásával) és adóemelésekkel a GDP 32,3 százalékának megfelelő megtakarítást értek el. Ez jóval több mint amennyit bármely európai országnak vállalnia kellett a 2008-as pénzügyi összeomlás után.

Van egy kis szépséghibája

A költségvetés 0,7 százalékos elsődleges többlettel zárta 2015-öt annak ellenére, hogy az év első felében leállt az akkor érvényben lévő, második segélyprogram végrehajtása. A javulás tehát közel 11 százalékpont volt öt év alatt.

A gond az, hogy a megszorítások kétharmadára azért volt szükség, hogy ellensúlyozzák a görög gazdaság összeomlásának hatását, nevezetesen azt, hogy restriktív gazdaságpolitika miatt zsugorodó GDP-vel együtt zuhantak az adóbevételek. Az IMF 2013-ban megállapította, hogy a hitelezők alábecsülték, milyen kemény fékező hatása lesz a megszorításoknak a gazdaságra.

Eközben a GDP-arányos államadósság a zsugorodó nevező (a GDP) miatt egyre magasabbra hágott, lehetetlenné téve, hogy az ország visszanyerje fizetőképességét.

Elég volt!

További fejleményként a görög társadalom eljutott tűrőképessége határára. A szavazók a megszorítások befejezését ígérő, baloldali Szirizát emelték hatalomra a 2015. januári előrehozott választásokon. Az új kormány fél éven át diplomáciai keménykedéssel próbálta elérni a görög adósságok csökkentését, ám ez nem sikerült.

Szeptemberben újabb választásokat tartottak, amelyen a párt már a harmadik segélycsomag kemény intézkedéseinek végrehajtására kért és kapott felhatalmazást. Így most a helyzet a következő. A kormány együttműködik a hitelezőkkel és a költségvetési bevételek fedezik a kiadásokat - ezt jelzi a pici elsődleges többlet.

Miután ez a többlet használható fel az adósságok mérséklésére, a hitelezők gondja az, hogy mekkora pluszt lehet kiszorítani a görög gazdaságból anélkül, hogy végképp kipasszíroznák belőle a szuszt?

Nem bíznak egymásban

Az IMF szerint ahhoz, hogy alacsonyan tartsák a többletet, további intézkedésekre lenne szükség. (Ez az a bizonyos 3,5 százaléknyi GDP arányos megszorítás.) Ez ez viszont már végképp nem várható el a görögöktől - sem a kormány, sem a kormánypártok, sem az ellenzék nem vállalná be az újabb kört -, ezért csökkenteni kell az adósságokat. Ezzel gyengülne a bevételtöbblet szerzésének kényszere.

Lagarde figyelmeztet

Christine Lagarde, az IMF igazgatója levélben szólította fel a 19 eurótagállamot, hogy vegyék napirendre a görög adósságok csökkentésének ügyét. Enélkül kérdésessé válik a Valutaalap további részvéte a válságkezelésben - jelezte cseppet sem barátságosan. Az IMF szerint a fegyelmezett költségvetésnek kéz a kézben kell járnia az adósságátütemezéssel.

Lagarde visszautasítja azokat a bírálatokat, amelyek szerint a szervezet rugalmatlan lenne. Leszögezi, hogy a legfontosabbnak a további megszorítások elkerülését tartják, szó sincs tehát arról, hogy azért csúsznának a tárgyalások, mert új elvárásokkal álltak elő ezen a téren.

A minimum, amire a Valutaalap szakértői gondolnak, az a görög törlesztési kötelezettségek több évtizedes elhalasztása. Az eurótagállamoknak azonban 205 milliárd eurójukba fáj a görög adósságválság, ezért nem akarnak az eddig elfogadott könnyítéseken, például a halasztott kamatfizetésen túli lépéseket tenni ebbe az irányba.

Egyes uniós tisztviselők azt gondolják, hogy az IMF-et hátsó szándékok vezérlik. Azért állítják be a valóságosnál rosszabbnak a görögök fizetőképességét, hogy kikényszerítsék az adósságelengedést.

Legalább belátják

Ez tök jó - értékeli az előbbi megjegyzést Simon Tilford, a londoni Center for European Reform kutatóintézet igazgatóhelyettese. Azt jelzi ugyanis, hogy az uniós intézmények legalább felfogták: szükség lehet az elvárások módosítására. Innen már csak egy lépés annak belátása, hogy ez nem megy az adósságok enyhítése nélkül.

Az igazi gond az, hogy a görög exportnak növekednie kellene - foglalja össze a jelenlegi helyzetet Daniel Gros, a brüsszeli Center for European Policy Studies kutatóintézet igazgatója. Enélkül nem képes lábra állni a görög gazdaság, mert újra hitelekre fog szorulni az import finanszírozásához.

Ez pedig nem jelentene mást, mint hogy visszasüllyed abba az állapotba, ahol a válság előtt volt. A tovább folytatódó pénzügyi színjáték miatt, azonban nyomát sem látjuk annak, hogy a kivitel élénkülése megindulna. Az eurócsoport hétfői ülése várhatóan nem hoz áttörést, s ezzel újabb csalódást okozhat.