Az elmúlt 25 évben hatalmas változáson mentek keresztül a volt szocialista országok, ami egyebek mellett a globális gazdaságba történő integrálásukban és az életszínvonal javulásában mutatkozott meg. A teljes piacgazdaság felépítése azonban elég nehezen ment, és el is húzódott - derül ki az IMF friss regionális kiadványából, amelyben az európai volt szocialista országok elmúlt 25 évében történt átlakulást mutatja be. A kereskedelem liberalizációja és az árak gyorsan idomultak a piacgazdasági normákhoz, ám az intézményi reformok - például a kormányzás, a versenypolitika, a munkaerő-piaci reformok, a privatizáció és a vállalatok átalakítása - végrehajtása sokszor érdekellentétekbe ütközött.

Az IMF szerint az átalakulás első évei egyenlőtlenek voltak. Minden országban magas inflációval és jelentős gazdasági visszaeséssel jártak, miután termékek szabadárassá váltak és a régi gazdasági kapcsolatok megszakadtak. A tapasztalt recesszió mélysége és az ebből a visszaesésből való talpraállás, valamint az infláció visszaszorítása időben jelentősen eltért a régió országai között. Az IMF szerint ebben az adott gazdaság kiinduló állapota, külső tényezők valamint gazdaságpolitikai intézkedések jelentős szerepet játszottak.

Azok az országok, amelyek inkább orrnehéz és merész reformokat hajtottak végre, hamarabb profitálhattak a gyorsabb fellendülés és a jövedelemkonvergencia hatásaiból. A többiek viszont sérülékenyebbek maradtak az 1997-es ázsiai válság hatásaival szemben. (Magyarország azon országok közé tartozott, ahol az 1990-es években óvatosabb léptékű, a lengyelnél és a csehszlováknál kevésbé radikális reformok indultak - Horvátországgal, Szlovéniával együtt -, ezekben az országokban ugyanis a gazdaság liberalizáltabb volt az átalakulás kezdetén.)

Jól indult az évezred

Az első évtized turbulenciáival szemben a 2000-es évek eleje-közepén tapasztalt erős növekedés egységesen megjelent a régióban. A makrogazdasági stabilitásnak, és a fő piacgazdasági keretek megteremtésének köszönhetően, a régió egységesen élvezhette a jelentős tőkebeáramlás előnyeit. Ezt kedvező globális gazdasági környezet és a Nyugat-Európához való gyors felzárkózásba vetett bizalom - különösen az EU-hoz csatlakozott országok esetében - támogatta.

A külföldi bankok megjelenése a régió számára megteremtette a szükséges hitelességet és a technikai know-how-t, szakértelmet és megkönnyítette a régió finanszírozását - igaz, ez a növekedés egyre növekvő egyenlőtlenségét is okozta. Az ebből fakadó sérülékenységet a globális és az eurózóna válsága hozta felszínre, melynek következtében a régiót minden más térségnél keményebben érintette a válság.

Ezen válságok hatására az országok jelentős konszolidációba kezdtek, bár néhány még mindig a versenyképesség valamint a pénzügyi fenntarthatóság helyreállításával küzd a lassú növekedés és a jó ideje fennálló strukturális gyengeségekkel szemben.

Nyílik az olló

Újabb tanulmányok az IMF szerint az egyenlőtlenségek növekedését mutatják a régióban: ezen országcsoport fejlettebb gazdságai most már nagyobb hasonlóságot mutatnak a nyugat-európai gazdaságokkal, azonban még ezekben a jobban teljesítő országokban is a konvergenciafolyamatok jelentősen lelassultak - mutat rá a Valutaalap.

Az IMF programok angol nyelvű magyarázatai itt találhatóak.
Kép: Forrás: IMF

A jövedelmi szintek felzárkózásánál is ez látszik: a Valutaalap becslése szerint 1995 és 2008 között a jövedelemek a régió egészében éves 1 százalékpontos növekedéssel közelítettek az uniós átlaghoz, a 35 százalék körüli szintről az 50 százalék körüli szintre kerültek, ám a pénzügyi válság óta - néhány más feltörekvő gazdasághoz is mérten - csak kismértékű javulás volt megfigyelhető.

Visszarendeződés fenyeget

Az IMF az elemzésében figyelmeztet arra, hogy a kelet-közép-európai gazdaságokban a következő években a gazdasági növekedés is gyenge marad - a trendet felerősítheti az orosz-ukrán konfliktus -, így a további javulás is lassú lesz minden bizonnyal. A nemzetközi szervezet emellett azt is hozzáteszi, hogy a reformok végrehajtásának hajlandósága általában visszafogottabb lett az elmúlt években, amely néhány országban a visszarendeződés kockázatával is fenyeget.

A Valutaalap megjegyzi, hogy a régió nyolc tagállama 2004-ben, kettő 2007-ben és egy - Horvátország - 2013-ban csatlakozott az EU-hoz. Az unióba való bekerüléssel viszont a kormányok kényelmesebbé váltak és sokkal jobban kezdtek vonakodni a reformok megvalósításától.

Mikor érjük utol a Nyugatot?

David Lipton, az IMF vezérigazgató-helyettese ezzel kapcsolatban megjegyezte: a következő 25 évben a jelenlegi növekedési ütem mellett a régióban az átlagjövedelem a nyugat-európainak a kétharmadán maradhat, amennyiben viszont sikerülne a régióban a gazdasági növekedést egy százalékponttal növelni, akkor a jövedelmi szakadékot 2039-re be lehetne zárni.

Az IMF szerint a konvergencia fellendítéséhez - és néhány régiós ország esetében a válságba való visszacsúszás kockázatának csökkentése érdekében - a piacgazdasághoz erősebben kötődő intézkedések szükségesek. Az IMF szerint két fő prioritás látszik: az egyik, hogy néhány országban a makrogazdasági és fiskális stabilitást kell szem előtt tartani a tartós hiány és a növekvő adósság visszaszorítása érdekében, valamint meg kell fékezni a nemteljesítő hitelek emelkedő tendenciáját. A másik fő prioritásként a strukturális reformokat kellene felgyorsítani és szélesebb körűvé tenni az üzleti és befektetési környezetet, a hitelekhez való hozzáférés, a közkiadások priorizálása és az adózás, valamint a munkaerőpiac terén.