Az argentin előválasztás eredménye azt sejteti, hogy az októberi elnökválasztáson visszatérnek az ország élére a peronisták. Az elmúlt több mint 75 év nagy részében ez a politikai erő kormányozta az országot annak ellenére, hogy nem tudott tartós sikert felmutatni. Úgy tűnik tehát, hogy az argentinok tartják magukat a régi szokásukhoz, miszerint populista vezetőket választanak maguknak. Ez jutott eszébe az argentin származású Andres Oppenheimernek, a Miami Herald publicistájának, számos könyv szerzőjének az előválasztásról.

Az argentin választási törvény szerint az elnökválasztást meg kell előznie egy az indulók szűrését szolgáló szavazásnak. Csak azok állhatnak rajthoz az - idén októberben és novemberben tartandó - kétfordulós, elnökválasztással egybekötött általános választáson, akik ezen elérik a szavazatok 1,5 százalékát. Magánforrásokat tilos használni az előválasztási kampányban és mindenki azonos időkeretet kap programja bemutatására az állami médiában. Így azoknak a pártoknak, pártcsoportoknak van esélyük túljutni ezen az akadályon, amelyek szervezetileg és ideológiailag mélyen beivódtak az argentin társadalomba.

Kapcsolódó

Peronisták

Ennek megfelelően a meccs két esélye a regnáló elnök, Mauricio Macri és piacpárti pártcsoportja, illetve kihívója, Alberto Fernandez, a populista peronista párt elnökjelöltje. Az utóbbi érdekessége, hogy az alelnökjelölt Cristina Fernandez de Kirchner, az ország volt elnöke, akit éppen Macri győzött le a 2015. őszi általános választáson. A két Fernandez, akiknek semmilyen rokoni kapcsolatuk nincs, tíz évvel ezelőtt még fordított viszonyban állt egymással: Alberto Fernandez Christina Fernandez államfő kabinetfőnöke volt.

Mivel a kormány piacpárti politikája népszerűtlen, az elemzők arra számítottak, hogy a peronista duó kis többséggel nyer az elnökkel és csapatával szemben az előválasztáson, ám ehelyett az előbbi a szavazatok 47 százalékát kapta, míg az utóbbi 32 százalékot ért el, ami azt valószínűsíti, hogy az "igazi" választáson októberben visszatérnek az ország élére a peronisták. Nevüket egyébként Juan Domingo Perónról, mozgalmuk alapítójáról kapták, aki eredendően egy puha (zsidóüldözés, koncentrációs táborok és diktatúra nélküli) nemzeti szocializmust álmodott meg olaszországi élményei alapján. Később lettek baloldali peronista irányzatok, mai szóval populistának nevezhető ez a politikai irányzat.

Régi recept

Argentínát 1945 óta főként peronista politikusok kormányozták, akik szociális osztogatással szerzik és tartják meg a hatalmat - ezzel biztosítják népszerűségüket és egyben alapozzák meg a bukásukhoz vezető gazdasági válságokat. A Fernandez-Fernandez páros győzelme nyomán az emberek megrohanták a bankokat, hogy dollárra váltsák pesóikat, a tőzsde zuhant, mert borítékolható, hogy hatalomra kerülve a régi receptet veszik elő: fedezetlen pénzkibocsátással fogják növelni a szociális támogatásokat, ami inflációhoz vezet.

Az argentin születésű publicista emlékeztet arra, hogy a peronista kormányok néhány kivételtől eltekintve többet költöttek, mint amennyit az ország megengedhetett magának, azaz eladósították az államot, és végtelenül korrupt módon működtek. Az ezek nyomán bekövetkező, borítékolható gazdasági válságokért mindig mást, leginkább az elnyomó az USA-t és az IMF-et tették meg bűnbakul.

A mostani alelnökjelölt férje, Nestor Kirchner (2003-2007) és Cristina Fernandez (2007-2015) elnöksége alatt például a közkiadások a GDP 23 százalékáról a 41 százaléka fölé emelkedtek. Ennek egyik oka a közalkalmazottak számának megugrása volt: jelenleg 15,3 millió közalkalmazott és nyugdíjas jövedelmét kell megtermelnie a magánszektorban foglalkoztatott 9 millió munkavállalónak. Az Argentínával szomszédos Chilében például 9-9 millió ez a számpár.

Balszerencse

Macri lényegében egy csődben lévő országot örökölt meg, és azt a taktikát választotta, hogy fokozatos lépésekkel változtat a helyzeten. Nem vállalt például masszív elbocsátásokat a közszférában, mert attól tartott, hogy az lázadásokhoz vezetett volna, amelyek nyomán kormányozhatatlanná vált volna az ország.

Abban bízott, hogy kedvező lesz a nemzetközi gazdasági környezet és piacpárti reformjai az országba vonzzák a külföldi tőkét, ami beindítja a gazdasági fejlődést, feledtetve az emberekkel a szigorú költségvetésből fakadó megszorításokat. Ezzel szemben Argentínát szárazság, a szomszédos Brazíliát gazdasági hanyatlás sújtotta, amit megfejelt a feltörekvő országok iránti bizalmat aláásó 2018-as törökországi válság. Így jelenleg Chile, Peru, Dél-Korea és más országok jobb üzleti környezetet kínálnak, mint Argentína.

Halvány remény

Az előválasztási eredmények tükrében a közgazdászok egy része már csak abban reménykedik, hogy Alberto Fernandez pragmatikusabb politikus, mint az eléggé radikális Cristina Fernandez, azaz az új peronista elnök kevésbé fog osztogatni, mint az előző, kevésbé megy szembe a piaci szabályozással, mint peronista elődje és jelenlegi alelnöke.

Mostani győzelme megerősítheti pártján belüli pozícióját, bár Cristina Fernandez erősen ellenőrzése alatt tartja politikai hátországukat. Valójában ő nyitott utat Alberto Fernandez elnökjelöltsége előtt - így kerüli el, hogy erősen vitatható korábbi teljesítménye túl nagy árnyékot vessen a peronistákra. A Miami Herald publicistája úgy látja, hogy ez is a régi argentin vicc igazságát bizonyítja: Argentínában mindennek meg kell változnia ahhoz, hogy közben semmi se változzon.