Világszerte egyre tempósabban folyik a készpénzellenes harc, ami egyáltalán nem új keletű dolog. Ennek egyik formája régóta közismert: a nagy címletű és nagy értékű bankjegyeket a jegybankok a második világháborútól kezdve igyekeznek kivonni a forgalomból, ezzel is nehezítve a terroristák és a bűnözők dolgát: a könnyen csempészhető, könnyen "átmosható", illetve hamisítható, óriási értékű bankók ezért egyre ritkábbak.
Óriási címletek
Az Európai Központi Bank (ECB) még 2016-ban döntött arról, hogy leállítja az ötszázeurósok gyártását, ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy 2018-tól nem bocsát ki több új ötszázeuróst az ECB, az időpont pedig egybeesik az Európé-sorozat száz- és kétszázeurós bankjegyének tervezett bevezetésével.
Szintén nagy értékű címlet a svájci frankból az ezres, de a svájci jegybank egyelőre nem tervezi "leléptetni" ezt a bankót. A svájci kormány az 500 eurós leállításáról szóló ECB-s közlemény megjelenése után közölte: nem tudnak arról, hogy az ezerfrankos a feketegazdaság főszereplője lenne és a svájci döntéshozók szerint meg tudják gátolni, hogy a pénzmosás vagy a terrorizmus finanszírozását szolgálja ez a bankjegy.
Ezzel együtt az ECB lépése közelebb hozhatja a készpénzmentes világot, amely - érdekes módon - a Föld különböző térségeiben terjed. Egyrészt ez az idea a világ leggazdagabb, legfejlettebb régióiban válik népszerűvé - így elsősorban Skandináviában és Szingapúrban. A másik véglet az, hogy a készpénzmentes megoldások a gyenge, igen szegény államokban egészítik ki, illetve helyettesítik a monetáris rendszert. Ilyen például a kelet-afrikai Szomáliföld - ez egy szakadár, szinte senki által el nem ismert államocska az egyébként is teljesen szétesőben lévő Szomálián belül -, ahol annyira siralmas állapotban van a bankrendszer, hogy a vásárlók az üzletekben mobiltelefonjuk, illetve az üzletek egyedi kódja segítségével fizetnek - erről a BBC írt nagy riportot. Két mobil pénzügyi szolgáltató létezik a "nemlétező", államszerű képződményben, s állítólag még a koldusok is mobilkóddal "dolgoznak" Szomáliföldön .
Favoritok
Emellett persze Kínában és Indiában is terjednek a készpénzmentes megoldások. Az indiai Paytm rendszerét, amelyet a kínai Alibaba Group Holding Ltd. is támogat - például egyfajta digitális pénztárcaként lehet használni. A legnagyobb potenciál viszont a Mastercard szerint Kínában van, ott a gyorsuló urbanizáció és a kormányzati törekvések is erősítik a készpénzfizetés helyett az elektronikus fizetési formát.Ausztráliában pedig az amerikai bankóriás, a Citibank pedig leállította fiókjaiban a készpénz elfogadását, miután ügyfeleinek nagy része digitális tranzakciókra váltott.
Szingapúr és a skandináv államok pedig már nagyon jól állnak. Norvégiában ma már nyugodtan lehet úgy nyaralni, hogy nem érintünk kézzel egyetlen koronát sem, Dániában pedig már felmerült: az érmék és bankjegyek kötelező elfogadására vonatkozó általános kényszer feloldása is. A Mastercard nemrégiben készíttetett egy felmérést, ebből kiderült, hogy Svédországban, Hollandiában, Franciaországban és Szingapúrban a legnagyobb a készpénzmentes fizetés aránya (60 százalékos), ha a fogyasztók döntően kiskereskedelmi költéseit vizsgálják. A Bloomberg szerint ráadásul a világon az egyik legkevésbé készpénzre alapozó gazdaság Svédország, ahol a GDP-nek mindössze 1,7 százalékát teszik ki a bankjegyek és érmék, sőt az ottani jegybank már egy kriptovaluta bevezetésén is lamentált.
Egy másik felmérés - European Payment Cards Yearbook 2015-2016 - szerint a skandináv országokban az európai átlaghoz képest tényleg magasabb a digitális tranzakciók aránya. Így átlagosan Európában évente fejenként 88,4 alkalommal fizetünk kártyával, míg egy dánt ezt évente 267-szer teszi meg, egy finn 244-szer, ezzel szemben egy izlandi 375,5-szer, egy norvég pedig 353,7-szer. A svédeknél az adat nem is olyan magas, mint Izlandon vagy Norvégiában: 270,2. Átlagosan az északi országokban tehát két és félszer gyakrabban használják a kártyájukat az emberek, mint Európa más részein.
A cikkhez, a Bloomberg, a BBC cikkeit és a Mastercard tanulmányát használtuk fel.