A múlt hónapban a Wall Street Journal gazdasági lap szerkesztője egy vezérigazgatókkal telt teremben megkérte a jelenlévőket, hogy tegyék fel a kezüket azok, akiknek cége többet fog befektetni, ha az amerikai kongresszus republikánus többsége elfogadja Donald Trump elnök adócsökkentési tervét. Csak néhány kéz emelkedett a magasba.

Trump egyik ott lévő tanácsadója, Gary Cohn meglepődve kérdezte mellette ülő barátját, Michael R. Bloomberget: Miért nem emelték fel a kezüket többen? A Bloomberg Newst birtokló Bloomberg LP alapító-többségi tulajdonosa az előbbi véleményrovatában adta közre válaszát a cégvezetők nevében megszólalva: Nincs szükségünk a pénzre.

Kapcsolódó

Nagy zsák pénz

Az amerikai vállalatok rekordösszegű készpénz-megtakarításon - közel 2,3 ezer milliárd dolláron - ülnek. Ez a mutató folyamatosan növekszik 2009 vége, a 2008-as pénzügyi összeomlást követő recesszió vége óta. Ez az összeg kétszerese a 2001-es tartaléknak. Ha ezt a rengeteg pénzt nem fektették be eddig, akkor miért költenék el erre a célra az adócsökkentéssel a vállalataiknál maradó újabb pluszforrásokat?

Azok a politikusok, akiknek semmilyen gazdasági vezetői tapasztalatuk nincs szívesen hangoztatják, hogy az adócsökkentés egy csapásra lendületbe hozza a gazdaságot. Ez azon az álmon alapul, hogy a cégeknél hagyott pénzből a vállalatok növelni fogják a béreket, ami a gazdaságban pluszkeresletként jelentkezik, vagy beruházásokra fordítják a pénzt, aminek ugyanez a hatása. Az eredmény a növekedés gyorsulása lesz.

Figyelni kéne másokra

A kongresszus tagjai, akik így gondolkodnak, nem figyelnek a hozzáértők szavára. Ehelyett elkövetnek egy régi hibát: A szakmai racionalitást megelőzve első helyre teszik politikai céljaikat. A republikánus képviselők és szenátorok kilenc hónapot vesztegettek el arra, hogy felszámolják az előző elnök, Barack Obama egészségügyi rendszerét, ám semmire sem jutottak, mert ez milliókat fosztana meg az egészségügyi ellátástól, amit nem akarnak vállalni.

Ha szakértőkkel és a kongresszus demokrata kisebbségével egyeztettek volna, módosíthatták volna az Obamacare-t az ellene folytatott szélmalomharc helyett. Most ugyanezt a hibát követik el.

A pénzügyminisztérium azt állítja, hogy 100 tisztviselője dolgozik éjjel-nappal az adóreform hatásainak elemzésén, ám a jelentés, amelyet a tárca letett az asztalra, Bloomberg szerint csupán egy politikai dokumentum a gazdasági balfogás elleplezésére. És ugyanez a helyzet a törvényjavaslattal is.

Négy csapás

Az adócsökkentés nem segít az amerikai gazdaság ismert négy gondján. Az első az oktatás gyengesége. A törvénytervezet csökkenti az adózók lehetőségét arra, hogy leírják helyi és tagállami közterheikből az oktatásra kiadott támogatásaikat. Ez megnehezíti annak finanszírozását, átterheli a költségeket a települési önkormányzatokra és a csóró tanulókra, ami akadályozni fogja a szegények mobilitását és rontja cégek munkaerő-utánpótlását.

A második csapás a folyamatosan romló infrastruktúrát fogja sújtani. A helyhatóságoknak erre is kevesebb pénzük lesz, s mivel az adócsökkentés mérsékli a szövetségi költségvetés bevételeit is, ebből is kevesebb jut majd infrastruktúra-fejlesztésre. Eközben a vasúttól kezdve az utakon és a repülőtereken át az energiahálózatig minden modernizálásért kiállt.

Deficit

A törvénytervezet negyedik hibája, hogy a bérek emelkedését várja a vállalati nyereségadó csökkentésétől (ahelyett, hogy jövedelemadó-kedvezményeket adna). Ez a munkaerőpiac működésének teljes félreértése. Az a terv, hogy eltörlik a munkavállalók kötelező egészségügyi hozzájárulását, arra készteti a biztosítókat, hogy emeljék az USA-ban általános magánbiztosítások díjait. Így tehát nem történik más, mint egy burkolt adóemelés az egészségügy területén.

Végül a negyedik súlyos gond, hogy az adócsökkentés költsége - 1-1,5 ezer milliárd dollár -, azaz a költségvetési bevételek csökkenése, megnehezíti az államnak, hogy finanszírozza az szociális programokat, mivel a kieső bevételek ellenére nem akarják mérsékelni a katonai és más kiadásokat. És ezt éppen akkor teszik, amikor a nyugdíjba vonuló baby boom generáció tagjai növelik a rászorulók számát.

Lenne értelme

Bloomberg hangsúlyozza, hogy támogatja a 35 százalékos vállalati nyereségadó csökkentését, mivel az más országok hasonló közterhéhez képest túl magas. Ez arra ösztönzi az amerikai vállalatokat ne hazájukban adózzanak

Szerinte lehetne olyan az állami bevételek szempontjából semleges - a kieső bevételekkel megegyező bevételt hozó - szabályokat hozni, amelyek megoldanák ezt a problémát. A csökkenő adót a kiskapuk bezárása, illetve a külföldön parkoló pénz hazahozatala és leadózása kompenzálhatná. Ehhez persze meg kell egyezni az ellenzéki demokratákkal ahelyett, hogy a republikánus többség igyekszik átpasszírozni akaratát a törvényhozáson.

Az elnök dolga

Az elnök feladata, hogy ezt az összefogást létrehozza, ám Trump - akit Bloomberg az amerikai államfőket megillető commander-in-chief (főparancsnok) mintájára cheerleader-in-chiefnak (fővezérszurkoló) gúnyol - megismétli előde hibáját.

Obama kormányzása első két évében (2008-2010) a demokrata többségű kongresszusra támaszkodva nem szerezte meg republikánusok legalább egy részének támogatását törvényeihez. Ezért gyűlölik például az akkor kidolgozott Obamacare-t, amelynek jövője máig nem jutott nyugvópontra.

Az adócsomag jelenlegi formájában közgazdasági szempontból súlyos baklövés, amit a republikánusok is tudnak. Ezért Bloomberg szerint amelyiküknek van bátorsága szembe fordulni a párt vezetőivel, nemmel kell szavaznia rá.

A nyitókép forrása: Nicholas Kamm/AFP