Az elmúlt húsz évben az emberek ugyanattól, a világ nemeti kormányainak összefogásától várták, hogy útját állja az időjárási katasztrófával fenyegető globális klímaváltozásnak - kezdi cikkét a Financial Timeson Nick Butler energiaipari szakértő, a pénzügyi lap vendég publicistája. Ez a várakozás teljességgel racionális: egy a világ egészét fenyegető, minden országot érintő problémára közös fellépéssel lehet választ adni.

Az egyetlen gond az együttes próbálkozással, hogy kudarcot vallott. A párizsi klímakonferencián 2015-ben részt vevő első vonalbeli politikusok szinte mindegyike tett valamilyen homályos ígéretet országa nevében a baj leküzdésére. Ezeket azonban nem lehetett egy megfelelő megoldást kínáló közös válaszba összegezni, ráadásul jó részüket azóta elfelejtették, ahogy az egyes országok kormányai változtak. A legjobb példa Donald Trump amerikai elnökké választása: egyik első döntéseként kiléptette az USA-t az egyezményből.

Egyedi erőfeszítések

Sok ország indított programokat, amelyek célja a Föld légkörének 1,5-2 Celsius-foknál nagyobb melegedésének megelőzése (a tudósok szerint e szint átlépése vezetne világkatasztrófához), ám ezek sem állnak össze egységes cselekvéssé. Az olyan lehetőségek, amelyek kikényszeríthetnék az összehangolt beavatkozást, mindenekelőtt a világ egészére érvényes szén-dioxid-kibocsátási adó bevezetése, illuzórikusnak bizonyultak.

Mindezek eredményeként jelenleg azzal néz szembe az emberiség, hogy továbbra is a szénhidrogén-alapú energiahordozók adják a világ energiaellátásának 80 százalékát, amely a dolgok mai állása szerint 2040-re is csupán 75 százalékra szelídülne - idéz Butler az International Energy Agency (EIA) energiapiaci tanácsadó szervezet adatait. Az üvegház hatású gázok kibocsátása tovább nő, az EIA adatai szerint ez 2018-ban is így marad, miközben az óra ketyeg: egyre közelebb kerülünk ahhoz a szén-dioxid-koncentrációhoz, amely alapjaiban változtatná meg a Föld klímáját.

Más megoldás kell!

Az energiaipari szakértő szerint nem szabad tovább várni arra, hogy a kollektív racionalitás, a nemzetek összefogása megoldja a problémát. Ehelyett a tudomány és az energiapiac összefogására kell bízni a válaszok megadását. Olyan energiaforrásokat kell keresni, amelyekhez a világ minden lakója megfizethető áron hozzá tud férni, így lehetővé teszik, hogy az emberek a segítségükkel átváltsanak a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó energiafelhasználásról (például a szénerőművek üzemeltetéséről) az alacsonyabbakra.

Az áram tárolásának új technológiáival például nagy lépést lehetne tenni az időjárásfüggő alternatív energiaforrások felhasználásának gyors elterjesztése felé. Ezek már elérhető közelségben vannak, akárcsak az energiafelhasználás hatékonyságát jelentősen javító technológiák. Ezek elterjesztéséhez azonban nem várhatunk a kormányok intézkedéseire és nem lamentálhatunk azon, mi a jobb, az, ha egy brit vagy egy kínai egyetemen találják meg a legjobb megoldást. Most csak a végeredmény számít.

Pénz, pénz, pénz

A tudomány és a vállalkozói szféra együttműködéséhez is három dologra van szükség, mint a háborúhoz: pénzre, pénzre és pénzre. Butler szerint ennek forrásai lehetnek a kormányok, alapítványok vagy befektetők. Nem szabad azon kiakadni, hogy ha egyesek profitot szereznek a világ megmentésén (azaz a klímakatasztrófa elkerülésén). A szakértő jó lehetőséget lát a London School of Economics kutatóinak Global Apollo Pragramme to Combat Climate Change kezdeményezésében.

Ennek filozófiája az lenne, hogy a politika, a tudomány és a piac erőfeszítéseinek egyesítésével lehet áttörést elérni egy nagy cél elérése érdekében, úgy, ahogy az a Holdra szállást lehetővé tevő, amerikai Apollo program esetén történt az 1960-as évek végén. Ez vagy egy ehhez hasonló szervezett globális mozgalom lehetne a klímaváltozás elkerülésében áttörést hozó megoldások kidolgozásának bázisa.

A fotó forrása: Hors Ossinger/AFP