Így eshet pofára a kormány az atomenergiával

A lengyel atomerőművek építéséről szóló 150 oldalas kormány-előterjesztés elfogadása volt a legkönnyebb része a teljes fejlesztésnek, a finanszírozás biztosítása még sehol sem tart - írja a bne régiós hírportál. Lengyelország két 3000 megawatt kapacitású (a paksi erőmű másfélszerese) nukleáris létesítményt tervez, amelyek költségét 11 az USA-ban és Európában folyó beruházás alapján egyenként 40-60 milliárd zloty (9,5-14,3 milliárd euró, nagyjából a Paks 2. tervezett költsége) közé teszik.

A végrehajtást a 61 százalékban állami tulajdonban lévő PGE energiaszolgáltatóra bíznák, ám itt kezdődnek a bajok. A kormány egy 1800 megawattos, 11 milliárd zlotyba kerülő szénerőmű felépítését is elvárja a vállalattól, emellett bevonná a céget az ország északi részén tervezett palagázfeltárásokba is.

Állami csapat

Hogy enyhítse az atomprojektek terheit, a PGE 2013 őszén előzetes megállapodást kötött a részvételről három további állami céggel, a Tauron és a ENEA energiaszolgáltatóval, illetve a KGHM réz- és ezüstbányászati vállalattal. Ezek a cégek egyenként 10 százalékos tulajdonosai lennének az nukleáris erőműveket üzemeltető áramszolgáltatónak.

Tomasz Chmal lengyel energia-szakértő azonban úgy véli, hogy az állami vállalatok nem képesek együttműködni egy ilyen drága fejlesztésben. A palagázzal kapcsolatos hasonló próbálkozás kudarcot vallott. Ha nincs stabil politikai szándék és szabályozási környezet, amely ebbe az irányba nyomja ezeket a vállalatokat, akkor ki fogják húzni magukat a bizniszből.

Pénz, pénz, pénz

A kormány asztalára került - és elfogadott - terv csak nagy általánosságban szól arról, hogyan kellene pénzt szereznie a beruházásokhoz a PGE-nek. A lengyel konzorcium összeállása után stratégiai befektetőt kell találni!. Ennyi. Hogy mely multikra gondolnak, arról semmi. A PGE 2011 szeptemberében tartott zárt körű konferenciát az atomenergiáról, ezen az ismert amerikai, francia, dél-koreai és japán cégek vettek részt. Az oroszokat kihagyták. Litvánia, amelyet szintén nem lehet oroszbarátsággal vádolni, a japán Hitachit fogadta fel saját nukleáris létesítménye stratégiai befektetőjének.

A kormánydokumentum szerint a lengyel államnak hitelgaranciákkal és a szabályozási megoldásokkal - például garantált áramátvételi árakkal - kell biztosítania, hogy az erőművek profitot termeljenek. Úgy vélik, hogy erre támaszkodva nemzetközi szervezetekre, például az EIB-re és az EBRD-re számíthatnának a projektek finanszírozásában.

Nem megy át Brüsszelen

Chmal szerint a kormány talán a brit példát szeretné követni. London megpróbálta megszerezni az Európai Bizottság (EB) támogatását sajátos hitelgaranciájához, az úgynevezett Contracts for Difference (CfD) megoldáshoz. Eszerint az állam kifizetné az a piaci ár és az atomerőműben termelt elektromos energia árát, ha az előbbi az utóbbi alá kerülne.

A bibi ezzel az, hogy az EB a napokban egy tőle szokatlanul világosan megfogalmazott dokumentumban utasította vissza a brit kérést. Brüsszel érvelése szerint a CfD gyakorlatilag elszigetelné az atomerőművet üzemeltető vállalatot a piactól.

Tuti hátszél kéne

Árgarancia nélkül viszont kérdéses a hitel. Egy nukleáris létesítmény élettartama 50 év. Ahhoz, hogy a vele kapcsolatos költségek megtérüljenek, megawattóránként 300 zlotyért (71 euró) kellene értékesítenie az áramot működésének idején, ami a jelenlegi európai áramár kétszerese - figyelmeztet egy londoni elemző.

Chmal felhívja a figyelmet egy további komoly kockázatra is, ami pont olyan kritikus, mint a gazdasági rizikó. Visszalép-e a következő kormány az atomprojektektől vagy sem? A gond az, hogy alig volt konzultáció a hatalmon lévők és az ellenzék között a tervekről. Ha stabil politikai hátteret tudnának teremteni a fejlesztéshez, akkor Chmal szerint a pénzt is össze lehetne szedni.