Cseppet sem enyhült az oroszbarát szakadár csoportok kezében lévő ukrán területek légterében dúló agresszív légelhárítási kampány a malajziai utasszállító gép lelövése óta eltelt egy hétben. A hét közepén újabb két további földi célok ellen bevethető Szu-25-öst lőttek le a lázadók föld-levegő rakétával, amivel - a maláj gépet is figyelembe véve - 14-re emelkedett a megsemmisített repülőgépek száma.

Ez csak megerősíti a nemzetközi közösség meggyőződését, hogy a felkelők egyre több kifinomult fegyverrel rendelkeznek. A kérdés csupán az, hogyan jutnak hozzá ezekhez? - írja az FT. Vlagyimir Putyin orosz államfőnek feltették ezt a kérdést azokkal a jelzés nélküli egyenruhát viselő katonákkal kapcsolatban, akik fontos szerepet játszottak a Krím félsziget elszakításában Ukrajnától.

Kapcsolódó

Vállrándítás

Putyin egy vállrándítással intézte el dolgot: vásárolják a fegyvereiket. Nem lehet azonban tankokat vagy a maláj gép lelövésére képes rakétarendszereket venni a világ fegyverpiacain. Számtalan fotó jelent meg az interneten, amely azt bizonyítja, hogy a Délkelet-Ukrajnában harcoló lázadók ilyen szintű fegyverekkel is rendelkeznek. Az FT képelemző szoftverekkel ellenőrizte ezeknek a képeknek a hitelességét, beleértve készítésük időpontját is.

Moszkva következetesen tagadja, hogy felfegyverezné a lázadókat, ám nyugati hírszerzési vezetőknek nincsenek kétségeik a szeparatisták arzenáljának eredetével kapcsolatban. Az orosz hadsereg modern fegyvereket csempész át a gyakorlatilag nem létező ukrán határon és biztosítja a megfelelő szakmai támogatást a használatukhoz. Ez a fegyverszállítás felpörgött azt követően, hogy az ukrán hadsereg intenzív harcot kezdett a lázadás felszámolása érdekében.

T-64

A nyugat hírszerzők szerint a szeparatisták egyebek mellet több tucat T-64-es harckocsival, Grad típusú rakétaindítóval, 2S9 Nona önjáró lövegekkel. ágyúkkal és BMP-2-es lövészpáncélosokkal, félautomata fegyverekkel, aknákkal és különféle légelhárító eszközökkel is rendelkeznek.

A stratégia - ami korábban elkerülte a nyugati elemzők figyelmét - az volt, hogy egy komplett hadsereget hozzanak léte Ukrajnán belül - mondja Jonathan Eyal, a brit Royal United Services Institute katonai-stratégiai kutatóintézet nemzetközi ügyekben illetékes igazgatója. Ez nem gerilla szervezet vagy ellenállási mozgalom. Oroszország hagyományos hadsereg létrehozására törekszik.

A NATO felderítési adatai szerint tömeges fegyverszállítások folynak. A maláj gép lelövése előtt az amerikai felderítés 150 járműből álló konvojt figyelt meg, amint a határt átlépve a lázadók állásai felé haladt. Az oroszok úgy közlekednek a térségben, mintha saját országukban lennének - mondja Eyal.

Nem zsákmány

Hivatalosan persze senki nem erősíti meg a nyugati hírszerzési információkat. A USA és a NATO közvetítőkön keresztül juttatta el a sajtóhoz azokat a nagy felbontású képeket, amelyek megmutatják, hogyan lőtték le a szakadárok területéről az utasszállító gépet. Egy hírszerzéssel foglalkozó NATO-tisztviselő off-the-record azt mondta az FT-nek, hogy Oroszország gyakorlatilag titkos háborút vív Ukrajna ellen a szakadárok harcának leple alatt.

Felmerülhetne, hogy a megfigyelők tévednek, hiszen a lázadók szereztek fegyvereket elfoglalt ukrán raktárakból, ám ez már a fotók alapján is cáfolható. Jól látszik ugyanis, hogy egy-egy fegyver esetén nem olyan típusváltozattal rendelkeznek, mint amilyet az ukrán hadseregnél rendszeresítettek.

T-64BV

Még feltűnőbb azonban, amikor sajátos fegyverek kerülnek az ukrán hadsereg birtokába. A lázadók egyik állásának június végi lerohanáskor megszereztek egy ott hagyott T-64BV típusú tankot - az okmányaival együtt. Az utóbbiakból kiderült, 1987-ben gyártották és a 205. orosz gyalogos dandárnál állítottották szolgálatba. Emellett olyan akkumulátorok és más felszerelések voltak benne, amelyeket mostanában gyártanak Szentpéterváron.

Oroszországnak rengeteg raktárakban rozsdásodó, részben beolvasztásra váró harckocsija van. Köztük kétezer T-64-es. A NATO kémfelvételei bizonyítják, hogy ilyen tankokat raktak fel szállító járművekre az ukrán határ közelében egy korábban ritkán használt katonai bázison.

Mindezek után egy kérdés marad. Ki engedélyezhette ennek a nagy katonai beavatkozásnak a végrehajtását? Egy biztos: nagyon magasra kell vezetniük a döntések szálainak.