Senki sem hibáztathatja Theresa Mayt, Nagy-Britannia miniszterelnökét azért, mert előrehozott választások kiírását kezdeményezte (amelyre rá kell bólintaniuk az ellenzéki pártoknak, bár mi mást tehetnének), miután pártja, a brit Konzervatív Párt erős emberei egy idő óta ezt várták tőle. Minden e mellett a döntés mellett szól - kezdi cikkét Therese Raphael, a Bloomberg publicistája

A toryk 21 százalékponttal vezetnek a közvélemény-kutatások szerint a Munkáspárt előtt, amely gyenge és megosztott. A gazdaságban egyelőre elmaradt az a bukdácsolás, amelyet a szakértők többsége a tavaly júniusi függetlenségi népszavazás előtt a kilépéspártiak győzelme esetére jósolt.

Mikor, ha nem most jött el a legjobb pillanat ahhoz, hogy kiüssék a politikai sakktábláról az ellenzéket és feltornásszák a konzervatívok 17 fős többségét a parlamentben?

Okos, de nem bölcs

A Bloomberg cikkírója szerint May döntése taktikailag kiváló, stratégiailag azonban hibás. Ezt az állítást három nyomós érv támasztja alá.

Az első: a rendkívüli választás kezdeményezésével a miniszterelnök kockáztatja hitelességének elvesztését. Többször kijelentette a megválasztása óta eltelt kilenc hónapban, hogy nem hagyja egy választási kampánnyal megzavarni a brexit rendkívüli kényes, folyamatos, precíz aprómunkát igénylő folyamatát. Ezért nem lesz szavazás a 2020-ban esedékes következő parlamenti választás előtt.

Ezt az ígéretét visszavonta. A szavazók hozzá vannak szokva a politikusok hasonló húzásaihoz, így vélhetően megbocsátják neki a 180 fokos fordulatot, ám ez nem jelenti azt, hogy el is fogják felejteni azt. Felmerülhet a fejükben, hogy vajon nem fogja-e hasonlóan sutba dobni más ígéreteit is, ha úgy látja, hogy a pálfordulástól remélhet politikai hasznot.

Megválaszthatatlan ellenfél

A második hosszú távon káros következménye a váratlan döntésnek az, hogy a miniszterelnök felrúgta a híres brit fair play szabályát. Akkor sütötte el a startpisztoly, amikor az ellenzék - bízva korábbi ígéretében - nem is gondolta, hogy futnia kell a sikeréért.

Az óriási népszerűségi különbség alapján biztosra vehető, hogy May győzni fog, de könnyen felkeltheti a szimpátiát az iránt az ellenfele iránt, amely esélytelenként indul, ám fel tud mutatni némi politikai életképességet - érvel Therese Raphael.

A fair play nézőpontjából nézve - látva a Munkáspárt reménytelen állapotát - szinte kíméletlenség most tartani a választást. Az év elején Nagy-Britannia legrégebbi kutatóintézete, a Fabian Society arra a következtetésre jutott, hogy ez a párt jelenleg megválaszthatatlan. Ezt a kijelentést még drámaibbá teszi, hogy a Fabian Society részt vett a Munkáspárt létrehozásában és mindig együtt gondolkodott a párttal.

Egypártrendszer

Reális az a veszély, hogy a parlamenti demokrácia bölcsőének tartott Egyesült Királyságban gyakorlatilag egypártrendszer alakul ki - idézi fel a Bloomberg cikkírója a világ legjelentősebb minőségi havilapja az Economist korábbi címlapsztorijára. A jövő semmivel sem tartozik nekünk: nincs garantált jogunk arra, hogy létezzünk - emlékeztet egy korábbi munkáspárti parlamenti képviselő, Jamie Reed figyelmeztetésére.

A többi ellenzéki párttal sem jobb a helyzet. A brit függetlenségi párt (UKIP) élén egy a nyilvánosságban láthatatlan vezető áll. A toryk korábbi koalíciós partnere, a Liberális Demokraták - az EU-ban maradás legelkötelezettebb támogatói - mindössze kilenc parlamenti képviselővel rendelkeznek 2015-ős nagy választási bukásuk után, és egyáltalán nem készültek fel egy újabb szavazásra.

Még az egyébként erős Skót Nemzeti Párt (SNP) is bizonytalan állapotban van, mert úgy tűnik, túl korán, a brexittárgyalások megkezdése előtt vetette fel - a 2014. őszi után - egy újabb függetlenségi népszavazás lehetőségét. Az Egyesült Királyság felbomlásával fenyegető voksolást akkor tartanák meg, ha az EU-brit válás feltételeit kedvezőtlennek tartanák Skócia szempontjából.

Aki nincs velem, az...

Az előrehozott választások ügyének harmadik kétes eleme May beszédében érződött. Volt valami zavarba ejtő abban, ahogy indokolta kezdeményezését. Valami olyasmi, ami arra utalt, hogy a szavazással lényegében el akarja fojtani a vitát. May az ellenzékre, illetve a saját pártján belül a brexitet ellenzőkre mutogatva azt mondta, hogy a megosztottság gátolja a jó válási megállapodás megkötését az EU-val.

Azzal vádolta ellenfeleit, hogy ebben a drámai folyamatban továbbra is csak korábbi politikai játszmáikat játsszák. A Bloomberg publicistája szerint úgy jelenítette meg a választást, mintha előkészítené az ország olyan vezetését, ahogyan Winston Churchill kormányozta Nagy-Britanniát a nácik elleni háborúban.

Nincs egység a Westminsterben - mondta May. Ehelyett megosztottság van. Az ország összefog, de a parlament nem - tette hozzá. Ezt úgy fordíthatjuk le, hogy akik nincsenek velem, azok ellenem vannak, és akik ellenem vannak, azok az ország ellen vannak - véli Therese Raphael.

Ne essünk túlzásokba

A brexit ugyan kétségtelenül bonyolult, súlyos következményekkel járó, történelmi lépés, ám nem olyan az ország létéért folytatott harc, mint amilyen a második világháború volt. A képviselőházban nem véletlenül ülnek a kormánypárti és az ellenzéki képviselők két egymással szemben elhelyezett széksorban: a vita, egymás igazságának megkérdőjelezése a demokrácia lényege.

Az az érv, amellyel a miniszterelnök megpróbálja eladni a szavazóknak a rendkívüli választásokat, nevezetesen hogy ezzel kiküszöbölhetik a bizonytalanságot és az instabilitást az ország irányításából, sokakat megmosolyogtathat. A brexit sokkal nagyobb felfordulást hozhat, mint amit a Munkáspárt zilált vezére, Jeremy Corbyn okozhat.

Kinek az érdeke?

May igyekszik azt az érzést kelteni, hogy felette áll a pártharcoknak, sőt időnként ő az egyetlen felnőtt ember a politikusok nagy családjában. Nem szavazott a brexitre, de megesküdött rá, hogy érvényt szerez a válás mellett döntő népakaratnak.

A részletek mesterének mutatja magát: kidolgozza a teendők listáját, majd lépésről lépésre végrehajtja a tervet. Kiválóan ért politikai aprómunkához, de érzéketlen politikai víziók iránt. (She does policy, not politics - ahogy Theres Raphael, a Bloomberg publicistája írja.)

Nincs olyan politikus a világon, aki ne irigyelné Mayt azért, hogy biztos, fölényes győzelmet ígérő helyzetben indulhat neki egy választásnak. Ugyanakkor ez a tény kétségtelenné teszi azt is, hogy az előrehozott választások kezdeményezésével kinek az érdekét helyezte magasan az első helyre: a pártjáét és a sajátját.