Az amerikai jegybank, a Fed veszélyes úton jár. Nem tanult korábbi hibáiból, ezért ugyanazt a halogató monetáris politikát folytatja, amely hozzájárult a 2008-2009-es pénzügyi válság kirobbanásához. A következmények az akkorihoz hasonlóan katasztrofálisak lehetnek - állítja Stephen S. Roach, a Yale Egyetem közgazdász professzora, a Morgan Stanley Asia korábbi elnöke a MarketWatchon megjelent cikkében.

A Fed döntéshozó testületének (FOMC) legutóbbi üléséről kiadott közlemény kiváló bizonyítéka ennek az oldalazásnak. Ahelyett világosan fogalmazott volna a kamat emelésével kapcsolatban, jelzős szerkezetek mögé rejtette a jegybank szándékait. Elismételte azt a megfogalmazást, miszerint a hitelköltségek még "számottevő" ideig alacsonyak maradnak és hozzátette ehhez, hogy a FOMC "türelmesen vár arra, hogy megteremtődjenek az emelés feltételei.

Janet Yellen, a Fed elnöke még rátett erre egy lapáttal azzal, hogy arról beszélt: szükség van még néhány FOMC-ülésre azelőtt, mielőtt elkezdenék felfelé tolni a hitelköltségeket. Mindezzel az amerikai jegybank azt üzeni a piacoknak, hogy sokáig fog tartani, amíg a válság utáni idők rendkívüli monetáris politikája után visszatérjenek a normális viselkedéshez - magyarázza cikkében a közgazdász professzor.

Kísérteties hasonlóság

Ez a viselkedés kísértetiesen emlékeztet a Fed 2004-2006-ban kiadott közleményeire - azoknak az időknek a kommunikációjára, amikor a jegybank határozatlansága súlyos következményekhez vezetett. Az akkori jegybanki döntéshozók az internetgazdaság lufijának kipukkadását követő recesszióban egy százalékra - 45 éve nem látott alacsony szintre - vitték le az alapkamatot, majd ezután szokatlanul hosszú idei vártak az monetáris enyhítést követő normalizációval.

Amikor végül elszánták magukat az alapkamat emelésére, végtelen lassúsággal cselekedtek: a 2004 júniusát megelőző 24 hónapban tizenhét 25 bázispontos lépéssel vitték fel a hitelköltségeket 5,25 százalékra. Eközben lendületesen dagadt a lakáspiaci és a hitelbuborék, ami gyorsan bővítette a lakáskeresletet, zsugorította a lakossági megtakarításokat és az import táplálásával hizlalta a folyó fizetési mérleg hiányát. Négy évre rá azután ezek az egyensúlyvesztések vezettek el a pénzpiacok összeomlásához - emlékeztet Roach.

Nem ismerték el

A Fed nem ismerte el a hibáját. Ehelyett az amerikai kormányra és a világgazdaságra mutogatott. A jegybank két korábbi vezetője, Alan Greenspan és Ben Bernanke egyetértett abban, hogy a pénzügyi szervezetek szabályozásának hiányosságaiban volt a bajok gyökere. Ezt az érvet elfogadták a politikai döntéshozók is, ezért a pénzügyi szabályok szigorításában, a bankok tőketartalék-követelményeinek szigorításában, a hitelből nyújtott kölcsönök korlátozásában, a kockázatvállalás visszaszorításában látták a válság visszatérését megelőző eszközöket.

Ebben a felfogásban van igazság, ám nem adhat teljes választ a problémára, ha figyelmen kívül hagyjuk, milyen szerepet játszott a katasztrófában az azt megelőző évek túlságosan támogató monetáris politikája, az ezt megalapozó történelmi mélységbe került kamat. Ebből a nézőpontból nézve a Fed 2004 és 2006 között folytatott politikája óriási baklövés volt.

És most nagyon úgy látszik, hogy az amerikai jegybank megismételheti ugyanazt a hibát vagy még egy annál is nagyobbat követhet el. A Fed döntéshozói a gazdaság kitartó sérülékenységében és a deflációs veszélyben jó okot látnak arra, hogy halogassák a monetáris feltételek normalizálását. Még lassabban haladnak ezen az úton, mint elődeik tíz évvel ezelőtt - állítja a Yale professzora.

Látható jelek

Még nagyobb gond, hogy a korábbi kötvényvásárlások miatt a jegybank mérlege ötszörösére, 4,5 ezer milliárd dollárra hízott. A bank egyelőre semmi jelét nem mutatja annak, hogy ezt elkezdené leépíteni, sőt továbbtolta a hasonló eredményre vezető monetáris enyhítés feladatát európai és japán társára, az Európai Központi Bankra és a Bank of Japanra.

Hogy milyen nagy veszélyt jelent a világgazdaságra a rendkívüli pénzbőség, amit a nagy jegybankok a piacokra öntöttek, annak máris vannak világos jelei. Megmutatkozott ez a részvény- és devizapiacok 2014-ben tapasztalt nagy hullámzásaiban és persze az olajárak zuhanásához vezető olajkitermelési boomban.

Eltévedtek

A jegybankok utat tévesztettek. Beleragadtak a válságot követő intézkedéseik mocsarába, alacsony alapkamataik és felhizlalt mérlegeik csapdájába. Nincs stratégiájuk arra, hogyan vegyék vissza az irányítást a pénzpiacok, illetve ezen keresztül a reálgazdaság felett, miközben elvileg ez lenne a feladatuk. Másként fogalmazva: a kamatok és a mérlegek a vészhelyzeti szinten maradtak, miközben a rendkívüli helyzet régen elmúlt - próbálja többféleképpen elmagyarázni mondandóját Roach.

Sikerült ugyan felpörgetni a pénzügyi piacokat, ám a fejlett országok sérült, letapadt gazdaságainak kilábalása igen gyenge maradt és a defláció veszélyével néznek szembe. Minél tovább adnak a jegybankok laza monetáris politikájukkal hátszelet a gazdaság szereplőinek, annál inkább hozzászoktatják azokat a kedvező pénzügyi körülményekhez. Eközben lehetővé teszik a kormányoknak, hogy halogassák az országaik gazdaságának működését javító reformokat.

Forduljanak vissza!

Új útra kell lépniük a világ legnagyobb jegybankjainak - véli Roach. Minél előbb normalizálniuk kell monetáris politikájukat. Ezt persze hangosan ellenezni fogják a pénzpiaci befektetők, ám a központi bankoktól elvárható, hogy megmutassák, ki az úr a házban. Szokatlan beavatkozásaik az elmúlt hat évben a világ legjelentősebb értékpapírpiacain irányt szabtak az áraknak.

Itt az ideje, hogy ez bebefejeződjön! A Fednek és társainak - megfelelve küldetésüknek - hozzá kellene látniuk a következő pénzügyi összeomlás megelőzéséhez. A nulla közeli kamatokkal és mérlegeik felhizlalt szinten tartásával ennek éppen ellenkezőjét teszik - figyelmeztet a közgazdász professzor.