Moszkvában kampány indult azzal a céllal, hogy az emberek pólójuk feliratával is fejezzék ki megvetésüket az Oroszország ellen hozott nyugati szankciókkal szemben. Az akció szlogenje: Harcoljunk a szankciók ellen a divattal!". Akinek felkelti az érdeklődését a lehetőség, az lecserélheti régi, a Nyugattal szimpatizáló feliratot (például: I love New York) hordozó pólóját egy újra, amelyen egészen más olvasható - derül ki a Moscow Times hírportál cikkéből.

Íme két példa: Szankciók? Iskanderem röhög a szankciókon. Vagy: A Topol nem sokat törődik a szankciókkal. A kevésbé tájékozott olvasó kedvéért a portál megjegyzi, hogy az Iskander és a Topol két nagy hatótávolságú orosz atomrakéta ismert kódneve.

Az orosz főváros számos nagyobb vállalata finanszírozza a kampányt, köztük a Vnukovo Repülőtér, a Transztrojinveszt építőipari cég és a Bajkal vendéglátóipari társaság. Ugyanakkor nem "civil szervezetek" független kezdeményezéséről van szó - a pólócsere-akciót közvetlenül támogatja a moszkvai önkormányzat pr-bizottsága.

Lerombolni a világot

Voltaképpen megdöbbentő, amit látunk. Jól szituált üzletemberek és köztisztviselők arról akarják meggyőzni polgártársaikat, hogy büszkék lehetnek országukra, amely képes bekebelezni egy szomszédos ország területét és titkos háborút folytathat ellene, mert atomfegyvereinek árnyékában senki sem állíthatja meg ebben. Más szóval senki sem tehet keresztbe nekik, mert le tudják rombolni az egész világot.

Természetesen az USA-nak is megvan ugyanez a képessége, de legalább nem kérkedik vele. Ugyanakkor Vlagyimir Putyin a Krím bekebelezése és a délkelet-ukrajnai oroszbarát szeparatisták támogatása nyomán a kiszámíthatatlanság mintapéldájává vált. Még a szovjet propaganda sem kezelte ennyire nyeglén az ország atomütőerejét, csak az "amerikai agresszióval" szembeni elrettentő erőként hivatkozott rá.

A Nyugat-ellenes hisztéria és az atomfegyverek iránti lelkesedés is szerepet játszhatott abban, hogy a kormány is fokozta a kardcsörtetést. Dmitrij Rogozin, a védelmi iparért felelős miniszterelnök-helyettes szenzációsnak szánt bejelentést tett. Eszerint 2020-ig teljesen felújítják az orosz atomarzenált.

Túl nagy falat

Ha hihető lenne ez a bejelentés, akkor Oroszországnak hat éven belül nyugdíjazni kellene és fel kellene váltania új fegyverekkel 52 SS-18-as (NATO-kódban Satan) rakétáját, 40 SS-19-esét és 108 SS-25-ösét. Az utóbbi fedi az előbb említett öreg, elavult Topol arzenált. A haditengerészetnél ugyanezt kellene tenni a Delta III, a Delta IV és a Typhoon osztályú tengeralattjárókkal. A légierőnek le kellene váltania összes nukleáris bombázóját, amelyek közül a legfiatalabb is 25 éve áll szolgálatban.

Ezeknek a fegyvereknek az ajánlott életciklusa régen lejárt, túl vannak számos élettartam-hosszabbításon. A kérdés egyszerű: mivel helyettesítenék ezeket?

A haditengerészet esetén egyszerűnek látszik a válasz, mivel nyolc Borei osztályú nukleáris tengeralattjáró elvileg szolgálatba állhat 2020-ig. Három lényegében kész van közülük, három az építés fázisában van. Ezzel együtt a nyolcból négy biztosan nem készül el hat éven belül.

Ugyan már

Rogozin ulramodern fegyverekről beszélt, amelyekkel leváltanák a régieket, ám a légierő esetén némi pontosítás ráférne erre a kijelentésre. A hivatalos tervek szerint ugyanis az új atombombázó tesztelését 2019-ben kezdhetik meg, ami azt jelenti, hogy 2025 előtt nem állhat szolgálatba.

A szárazföldi fegyverek esetén bonyolítja a kérdést, hogy nem csupán a rakétákkal kell számolni, hanem az általuk hordozott robbanófejekkel is. Az SS-18-ra tízet, az SS-19-re hatot, a Topolra egyet szerelnek. Ez azt jelenti, hogy összesen 900 robbanófejet, a teljes orosz arzenál kétharmadát kellene lecserélni néhány év alatt. Ehhez képest az új Yars rakéták csak négyet bírnak el, következésképpen Moszkva abban bízhat, hogy hamarosan rendelkezésre állnak a Sarmat rakéták a maguk tíz atombombájával.

Miről beszélünk?

A gond az, hogy ez utóbbit még csak tervezik, amit nem fejeznek be 2018 előtt. Ráadásul a korábbi hasonló, nagy terhet cipelő fegyvereket Ukrajnában gyártották, ezért Oroszországban még meg kell teremteni előállításuk feltételeit is. Ezt azonban nagyon meg fogják megnehezíteni a technikai eszközök exportját is korlátozó nyugati szankciók.

Mindennek alapján elmondhatjuk, hogy az orosz nukleáris fegyverek teljes korszerűsítése 2020-ig gazdasági és fejlesztési szempontból is csupán álom. Ez rossz fényt vet az orosz kormányra, ugyanis a miniszterelnök-helyettes vagy szándékosan hazudott, amikor erről beszélt, vagy nincs tisztában a realitásokkal. Ki bíbelődik azonban az átkozott részletekkel, amikor egy országot magával ragadott az atomfegyverei iránti euforikus lelkesedés?