A Görögország és hitelezői közti viszony megromlása, a felek vitájának egyre élesebbé válása újra bebizonyította azon közgazdasági tétel igazságát, hogy erősen eltérő gazdasággal rendelkező országoknak nem szabad valutaunióra lépniük egymással - kezdi elemzését a Bloombergen Ashoka Mody nyugalmazott közgazdász professzor, a Világbank és az IMF korábbi vezető beosztású munkatársa. Minden résztvevőnek jobb lenne, ha elválnának útjaik.

A hónapok óta tartó tárgyalások, kölcsönös vádaskodások, ajtócsapkodások és pálfordulások után úgy tűnik, hogy a hétfői megállapodással (amelyet jóváhagyott a görög és a német parlament is) mindenki vesztesként hagyja el a játékteret. Az athéni kormány kénytelen lesz újra azt a megszorító gazdaságpolitikát követni, ami eddig sem sokat segített az országon.

Régi nóta

A görögök újra meghúzhatják a nadrágszíjat, amit két hete leszavaztak, miközben a hitelezők újra sokbőröndnyi pénzt tolnak be az országba. Nem lehetünk messze az igazságtól, ha úgy gondoljuk, hogy így még kevesebbet fognak viszontlátni hiteleikből, mintha most visszavennék a megszorításokból - levegőhöz, növekedési lehetőséghez juttatva a görög gazdaságot - és leírnák a követeléseik jó nagy részét.

Az ideiglenes Grexit felvetésével a berlini kormány tett egy szívességet Európának: megtörte az a tabut, amely szerint az eurózóna elhagyása elképzelhetetlen. A politikusok ezek után nehezebben adhatják el közönségüknek azt a szöveget, amely szerint az euró az európai egység szimbóluma, azaz nem egyszerűen közgazdasági eszköz.

Kezdettől fogva ezt hangoztatják, bár a közgazdászok jó előre figyelmeztettek a valutaunió súlyos hátrányaira. Az eurózóna pénzügyminiszterei immáron kendőzetlenül beszélnek arról, hogy ésszerű és praktikus választás lehet egy országnak a kilépés az övezetből.

Távolabb az orrunknál

Ha már nyíltan beszélünk erről, akkor érdemes távolabbra nézni a jelenlegi politikai képletnél, érdemes átgondolni a lehetőségeket - ajánlja Mody. Ha Görögország kilépne, valószínűleg Portugália és néhány éven belül Olaszország is követné a példáját. A visszahozott nemzeti valuták villámgyorsan leértékelődnének, ami magán- és vállalati csődsorozatot indítana el. Bár a gyengébb valuta versenyképesebbé tenné gazdaságukat, ám súlyos lerongyolódással fizetnének, aminek a határaikon túlnyúló hatásai is lennének.

Így aztán sokkal ésszerűbb lenne, ha Németország hagyná hátra a kétbalkezes valutauniót - ahogy azt sok neves közgazdász javasolta az elmúlt években. Ennek eredményeként az euró jelentősen gyengülne, ami egy csapásra versenyképesebbé tenné a dél-európai országok gazdaságát. Erre nagy szükségük lenne, hiszen Olaszország és Portugália GDP-je nagyjából akkora, mint amekkora az euró bevezetésekor volt. Görögországban volt egy rövid emelkedés, ám most ott tartunk, hogy hamarosan az indulási szint alá eshet a GDP.

Márkaövezet

A gyengébb euró adna nekik egy esélyt a növekedésük fellendítésére. Ha - ahogy az biztosra vehető - Ausztria, Belgium, Finnország és Hollandia is követné Németországot, még erőteljesebb lenne ez a kedvező hatás. A kilépő államok azután összehozhatnák a saját valutauniójukat, ha akarják. Európa eközben keveset veszítene, mert a régi-új márka legalább olyan erős kerestet teremtene az európai áruk és szolgáltatások iránt, mint az euró manapság.

A németek egy csapásra gazdagabbak lennének. Igaz, hogy a külföldön befektetett német vagyon márkában számolva kevesebbet érne, mint jelenleg, de az államadósság is összezsugorodna ugyanennek köszönhetően. Ellene szokták vetni e forgatókönyvnek, hogy az erősödő márka versenyképtelenné tenné a német exportot. Ez azonban nem lenne újdonság: az euró bevezetése előtt a német vállalatok úgy védték ki a már akkor is erős márka hatását, hogy átálltak a magas minőségű termékek gyártására. A Dexit csak újra erre ösztönözné a cégeket.

Engedjék el egymás kezét!

Ami pedig az óriási német folyó fizetési mérlegtöbbletet illeti, a világ jobban járna azzal, ha ez kiesebb lenne. A pénzügyi válság óta csak nőtt a plusz, ami az USA kereskedelmi minisztériumát és a Nemzetközi Valutaalapot is arra a következtetésre juttatta, hogy a gyenge német kereslet, ami a többlet hátterében van, káros a világgazdaságra. Nevezetesen fékezi a globális növekedést.

A Dexit legnagyobb haszna azonban a politika világában jelentkezne. Németország az elmúlt években megízlelhette, milyen Európa hegemón hatalmának lenni, ám láthatóan vonakodik megfizetni ennek az árát. Azzal, hogy az "addig nyújtózkodjunk, amíg a takarónk ér" közmondását hangoztatva erkölcsi leckéket adva erőszakoskodik a többi európai országgal, rosszat tesz mindenkinek.

Ahelyett, hogy a szorosabb uniót építené, veszélyezteti az európai egységet. Úgy tűnik, hogy az európai nemzeteknek kicsit távolabb kellene húzódniuk egymástól, kicsi lazítaniuk kellene túl szorosra sikerült kötelékeiken ahhoz, hogy azután jobb módszerekkel közelebb kerülhessenek egymáshoz - véli Ashoka Mody professzor, egy élet tapasztalatával a háta mögött.