Az eurózónás jegybankárok szerint az Európai Központi Bank (ECB) elszánt annak az egészen 1999-ig - amikor Nagy-Britannia úgy döntött, hogy nem csatlakozik az eurózónához - visszanyúló anomália kezelésében, hogy az euró kereskedelmének jelentős hányada a fennhatóságán kívül, Londonban zajlik. Az eurózónás tisztviselők vonakodnak az ilyen érzékeny témák nyílt megvitatásától - illetve annak a kockázatnak a latolgatásától, hogy London veszíthet riválisaival, Frankfurttal és Párizzsal szemben - a június 23-i referendum előtt - írja az EurActive.

Christian Noyer, az ECB volt alelnöke, a francia jegybank korábbi kormányzója viszont - miután az eurózónában már nem tölt be magas funkciót - szabadabban fogalmazhat. A helyzettel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet egy gazdasági think tanknek, az OMFIF-nek írt cikkében: ha Nagy-Britannia kilépne az EU-ból, az eurózóna intézményei nem tolerálhatnák tovább, hogy ilyen nagyarányú, euróban lebonyolított pénzügyi tranzakció a határain túl bonyolódjon. Szerinte már jelenleg is nagyon nehéz azt elfogadnia az eurózónatagoknak, hogy a saját devizájuk jelentős hányadának kereskedelme a valutaövezeten kívül, az ECB fennhatóságán kívüli területen zajlik.

A Reutersnek névtelenséget kérő ECB-tisztviselők hasonló véleményt fogalmaztak meg. Az euróban denominált értékpapírok kereskedelme, ezermilliárdokban mérhető eurónyi derivatíváktól a bankoknak rövid távra forrást biztosító repopiacig terjed - ebből mintegy 2 ezer milliárd eurónyi a londoni piacon cserél gazdát szakemberek szerint. És még erre jön rá az euróval történő devizakereskedelem.

Nem lehet azon csodálkozni, ha a frankfurti központú ECB szeretne ezekre az ügyletekre rálátni valamilyen formában: ha e piacokat egy 2008-ashoz hasonló válság rázná meg, az eurózónás jegybank felelőssége lenne a krízis kezelése. Az EurActive szerint az ECB nem kommentálta a derivatívák kereskedelmével kapcsolatos dilemmát.

A Brexitet támogatók azzal érvelnek e kockázattal kapcsolatban, hogy azok a jóslatok, amelyek szerint London veszít pénzügyi központi szerepéből, ha nem vezeti be az eurót, megbukott, és szerintük a Brexit esetén is hasonló lenne a helyzet.

Jól jött az uniós "mankó"

Ezidáig az Egyesült Királyság EU-tagsága segítette Londont abban, hogy fenntartsa az Európa pénzügyi központja pozíciót, mindezt úgy, hogy az ECB egy fontos szempontból eltér a világ más nagy jegybankjaitól. A nagy valutaövezetek - sterling, jen, dollár - központi bankjai a valutájukkal történő kereskedelem jelentős részét kézben tudják tartani. Az eurózónás jegybank azonban ebből a szempontból kivételnek számít, miután azt az uniós keretszabályozás támogatja. Amennyiben viszont ez eltűnik, ez a kivételes státus már lehet, hogy nem lesz fenntartható - véli Nicholas Veron, a brüsszeli Bruegel intézet EU pénzügyi szolgáltatások szakértője.

Az ECB már próbálta visszavenni a hatalmát, mondván az euró derivatívák kereskedelmében részt vevő klíringházak székhelyének az euróövezet 19 tagállamának valamelyikében kell lennie. Nagy-Britannia jogi lépést tett annak érdekében, hogy megvédje pénzügyi szektorát, a pert az EU második legmagasabb fokú bíróságán megnyerte tavaly.

Fordulhat a kocka

Bankok és más piaci szereplők viszont úgy vélik, a kocka fordulhat egy esetleges Brexit után és London elsősége a derivatívapiacon - amely a pénzügyi összeomlás ellenére virágzott - erodálódhat. Ezt erősítette meg egy közelmúltban az európai pénzügyi piacok egyesületének (Association of Financial Markets) - amelynek tagjai között olyan pénzintézetek találhatóak, mint a HSBC, a Deutsche Bank, vagy az ICAP brókercég - egyik jogi tanulmánya is. Ha Nagy-Britannia az európai közös piacon kívül találja magát, akkor az Egyesült Királyságban székelő intézmények elveszíthetik annak a jogát is, hogy a határon átívelően alkalmazzanak olyan szabályokat, amelyek révén szolgáltatást nyújthatnak uniós állampolgároknak bárhol az EU területén.

Az EU nagy nyomást tud gyakorolni és képes olyan bonyolult szabályokat alkotni, amelyek az európai bankokat arra késztethetik, hogy a tevékenységüket visszahozzák Párizsba vagy Frankfurtba - mondta Soeren Moerch, Danske Bank fix hozamú értékpapírok kereskedelmével foglalkozó részlegének vezetője. A szakember ugyanakkor kétli, hogy ezzel párhuzamosan a nagy amerikai bankok is hasonló lépésre szánnák el magukat.

Az atombomba

A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a kamat-swapok 2015-ben 435 ezer milliárd dollárt tettek ki a világ 550 ezer milliárd dollár értékű derivatívapiacán. A londoni LCH.Clearnet, amelyben a London Stock Exchange (LSE) többségi tulajdonos, a globális piaci ügyletek kamatswapjainak több mint felét számolta el. Ez azt jelenti, hogy naponta 3,3 ezer milliárd dollár swapot számol el, ebből 1,76 ezer milliárd dollárnyi dollár alapú, míg az euró alapú ügyletek értéke 736 milliárd euró (836,6 milliárd dollár) és a második legnagyobb részt hasítják ki a piacból. Az LCH ilyen ügyleteknél úgynevezett robusztus kockázatkezelést alkalmaz, azaz biztosítja az ilyen ügyleteket és belép, ha egy eladó vagy vevő valamilyen oknál fogva kiesik az ügyletből.

Mindezek ellenére az ECB a jelenleginél nagyobb rálátást szeretne a klíringházak - amelyeket egy bankár egyenesen a pénzpiacok "atomerőműveinek" nevezett - működésére, annak érdekében, hogy elkerülhető legyen bármilyen Lehman-jellegű összeomlás. Az ECB ugyanis a felelős intézmény, és egyedül az euróövezeti jegybank képes új euró teremtésére egy likviditási válságban - jegyezte meg Graham Bishop szabályozói tanácsadó.