Még híre-hamva sem volt az éles konfliktusnak, amely az ukrán válság nyomán az EU és Oroszország között kirobbant, amikor az Európai Bizottság (EB) elindította agresszív trösztellenes eljárását az európai gázexportért is felelős orosz Gazprom gázmonopólium ellen. Most, hogy az unió egymás után fogadja el a Moszkva elleni szankciókat, logikus lépés lenne ennek az eljárásnak a szigorú végigvitele.

Az energiahordozó-importon keresztül lehetne ugyanis a legérzékenyebb csapást mérni az oroszokra. Ennek azonban éppen az ellenkezője látszik: az eljárás nyúlik, mint a rétestészta, és biztosan nem zárul le az ügyvezető jelleggel működő jelenlegi EB mandátumának lejártáig, idén novemberig - kezdi helyzetértékelését a New York Times. Antoine Colombani, a bizottság trösztellenes ügyekben illetékes biztosa, Joaquin Almunia szóvivője csak annyit árul el, hogy a "vizsgálat folyamatban van", és "nem tudják előre jelezni" mikor zárulhat le.

Az ügy

A trösztellenes eljárás 2011 szeptemberben kezdődött, amikor európai tisztviselők rajtaütésszerű házkutatást tartottak a Gazprom európai irodáiban, illetve a cég egyes ügyfeleinek székhelyén Németországban és néhány kelet-közép-európai országban. Almunia egy évvel később jelentette be az eljárás formális elindítását.

A vizsgálat három kérdésre keres választ. Blokkolja-e a Gazprom a gáz eljutását Európa bizonyos részeibe? Gátolja-e európai vásárlói erőfeszítéseit arra, hogy többcsatornássá tegyék gázimportjukat? Végül szabott-e meg inkorrekt mértékben magas árakat azzal, hogy összekapcsolta a gáz és az olaj árának alakulását, ahelyett, hogy világpiaci gázárat vette volna alapul? Az ügy az orosz monopólium lengyelországi, csehországi, szlovákiai, magyarországi, bulgáriai, észtországi, lettországi és litvániai tevékenységét érinti.

Hezitálnak

Elemzők szerint Almunia "tárcája" azért nem hozott formális döntést a trösztellenes eljárásban, mert a földgáz feltűnően hiányzik az Oroszország ellen hozott uniós szankciók közül. Attól tartanak, hogy egy kemény büntetés esetén Moszkva azzal vádolná az EB-t, hogy a formális jogi eljárást alárendelte a politikai megfontolásokból elfogadott oroszellenes szankcióknak. Ha a Gazpromot vétkesnek találnák a három kérdésben, akkor az emiatt kiszabott bírság összege elérhetné a 10 milliárd eurót is.

A szigorú fellépéssel azonban újabb hivatkozási alapot adnának Vlagymir Putyin orosz államfőnek, hogy ellenintézkedéseket hozzon, köztük esetleg korlátozza a gázszállításokat télen, a legnagyobb fogyasztás idején. Az EU gázimportjának 39 százaléka érkezett orosz forrásból 2013-ban szemben a 2010-es 30 százalékkal. Ennek fele Ukrajnán át jutott el Európába.

Jaroszlav Neverovi litván energiaügyi miniszter az antitröszt eljárás lelassulását látva azzal vádolja az Európai bizottságot, hogy gyenge, nem tudja megvédeni az uniós tagországok érdekeit. Szerinte ez azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a Gazprom visszatér régi gyakorlatához, a gázár tetszés szerinti emeléséhez, illetve a szerződéseben lekötött szállítandó mennyiség kötelező átvételéhez függetlenül attól, hogy a vevőnek szüksége van-e arra vagy sem.

Homályos piac

Mario Mariniello trösztellenes ügyekben jártas ügyvéd azonban felhívja a figyelmet arra, hogy Brüsszelnek jogi nehézségekkel is szembe kell néznie a Gazprom-ellenes vizsgálat során. A legnehezebb kérdés az olaj- és a gázár összekapcsolásának vitatása. Ez a gyakorlat évtizedekkel korábbra nyúlik vissza, amikor a gáz elkezdte átvenni az olaj szerepét bizonyos területeken, például a fűtésben. Akkoriban logikus volt lényegében az olajárak alkalmazása, ám nyugat-európai piaci dereguláció és az új gázforrások, elsősorban az lng megjelenése utat nyitott a tőzsdei típusú árszabás előtt.

A gáz árának kialakítása azonban ennek ellenére még ma is meglehetős homályban történik, ugyanis a többcsatornás gázimport elvi lehetősége sok ország esetén nem jelent valós, gyakorlati esélyt. A balti államok és Lengyelország esetében például egyszerűen nem támaszt versenyt az orosz gázzal szemben az lng, Kizárt, hogy belátható időn belül olcsóbb forráshoz jutnának, mint amit a vezetéken érkező orosz gáz kínál. Ez lényegében az eljárásban érintett többi EU-tagállamra is igaz.

A Gazprommal szembeni kemény fellépés hívei szerint azonban van esély a sikerre. Ehhez arra kell ösztönözni a tranzit jelentős részéért felelős Ukrajnát, hogy vegye át az európai jogrendet. Jelezni kell Kijevnek, hogy ha ezt teszi, akkor az ukrán cégek ugyanolyan lehetőségekhez jutnak az európai piacokon, mint az itteniek. Enélkül az orosz és az ukrán energiavállalatok tovább folytatják kisded játékaikat, a piac és az árak manipulálását és a résztvevők kijátszását egymás ellen.