Azért küzdöttünk 2003 óta, hogy Törökországot a világ tíz legerősebb országa közé emeljük, ám egyesek le akarják fékezni a gazdaság gyors növekedését, közülük sokan külföldről mozgatják a szálakat - idézte Recep Tayyip Erdogan török miniszterelnök múlt heti beszédét James Reynolds a BBC isztambuli tudósítója a török helyzetet összefoglaló cikkében. A kormányfő szavai jól mutatják, hogy 2013 számára a külföldi összeesküvések éve volt.

A bajok május-júniusban kezdődtek, amikor heves utcai tüntetéssorozattá bővült az Isztambul egyik terének átalakítása ellen indult tiltakozás, majd a napokban érték el újabb mélypontjukat, amikor az ügyészség több tucat a hatalomhoz közel álló üzletembert tartóztatott le korrupció vádjával. Erdogannak eszébe sem jut, hogy honfitársainak egy része egyszerűen nem szereti azt, ahogyan kormányoz.

Gőg

Ellenfelei azt állítják, hogy elszakadt a valóságtól, nem hallja meg az utca emberének szavát, és általában gőgősség szindrómában szenved, ami meglehetősen jellemző betegség az olyan politikusok körében, akik több mint egy évtizedet töltenek el a hatalomban.

A tiltakozás első hullámában a Gezi park átalakítása ellen lázadt fel az emberek egy része. A kormány Isztambul nagyszabású átalakításainak részeként egy újjáépített katonai barakkban kialakított bevásárlóközpontot tervezett a térre, figyelmen kívül hagyva, hogy a hely az utolsó zöld területek egyike a városban, továbbá hogy a török polgári átalakulás egyik szimbolikus tere, a Taksim tér mellett állítana emléket az oszmán birodalomnak.

A környezetvédelmi megmozdulásként indult tiltakozás gyorsan kormányellenes tüntetéssorozattá dagadt, amelyet a kormányfő a csőcselék randalírozásának minősített. A rendőrség utasítást kapott a park megtisztítására, aminek eleget is tett. A Gezi park újra a régi, de jövője kétséges, mivel a bíróság vizsgálja a kormány fejlesztési terveit.

Vesztett csata

A nyáron minden este kilenc órakor az Erdogannal szemben álló lakosok fazekaik és palacsintasütőik ütögetésével adtak hangot a rendszerrel szembeni elégedetlenségüknek. A miniszterelnök lemondását követelték, aki ügyet sem vetett rájuk. Ma már csendesek az éjszakák a török városokban.

A tüntetők nem voltak képesek arra, hogy folyamatosan működő, szervezett politikai mozgalommá formálják tiltakozásaikat. Nem tudtak létrehozni egy, a kormánypárttal versenyképes politikai erőt, amely eséllyel indulhatna a hatalmon lévőkkel szemben a következő helyi és országos választásokon.

Fordulat

Az elmúlt napokban azonban olyan ügy robbant be a török közéletbe, amely az eredeti demonstrációk egyik fő okára, a kiterjedt korrupcióra is rámutat. És most az eddiginél sokkal keményebb kihívással néz szembe a hatalom.

Az ügyészség a múlt héten korrupciós váddal letartóztatott ötven üzletembert, köztük a kormány három miniszterének fiait. Mindegyikük a kormányfő közeli szövetségese. Egyeseket azzal vádolnak, hogy az isztambuli beruházásokhoz kapcsolódva fogadtak el vagy adtak baksist. Így ért össze a Gezi park körüli tüntetés ügye és a korrupciós botrány.

Külföldi támadás

Erdogan kijelentette, hogy a letartóztatásokat külföldről szervezik. Ez nem újdonság: tavasszal is külföldi érdekcsoportokat láttak a tüntetések mögött, a nemzetközi médiának, sőt bizonyos célzások szerint a török légitársaság sikeréért bosszút álló német Lufthansának állhattak érdekében a tiltakozások. A kormányfő most egy törökországi leágazással is rendelkező külföldi szervezetre célozgat - szerinte mindenki tudja, miről beszél.

Valóban, nincs szükség a közelebbi meghatározásra. A Gülen-mozgalomról van szó, amely a 72 éves Fethullah Gülen iszlám tanítóról kapta a nevét. Gülen Pennsylvaniában lévő központjából irányítja kulturális-szociális világmozgalmát, amely Törökországban kiterjedt hálózattal van jelen. A tanító és követői mérsékelt iszlamista nézeteket vallanak.

Szövetség és harag

Nincs ugyan valamiféle speciális mércéje a gulenizmusnak, de Törökországban mindenki tudja, hogy a mozgalom tagjai ott vannak mindenütt, a médiában, az üzleti világban, a rendőrség és a hadsereg szervezetében, a kormányban, a parlamentben, a bíróságokon - mondja Bulent Kenes, egy a gulenista mozgalommal szimpatizáló lap szerkesztője.

Gülen hívei - akiket Törökországban gülenistáknak neveznek - alapvetően Erdogan szövetségesei voltak az elmúlt években. Egyetértenek azzal, hogy a szekuláris török államban nagyobb szerepet kell kapnia az iszlám vallásnak. Támogatásuk hozzájárult a kormányfő három parlamenti választási győzelméhez. Emellett a jogszolgáltatásban és a rendőrségben jelen lévő gulenista hálózat segített eltávolítani a hadsereget a politika közeléből.

Az idei politikai felfordulások azonban megmutatták a kormányfő és a mozgalom rejtett ellentéteit. A gülemistáknak nem tetszett a Gezi téri tüntetések erőszakos leverése és felbőszítette őket, hogy novemberben napvilágra került magániskolák bezárásának terve, ami a hozzájuk tartozó intézményeket is érintene.

Egók harca?

Az utóbbi alapján sokan úgy vélik, hogy a letartóztatási hullámmal a gulenisták most Erdoganra vadásznak, ahogy a miniszterelnök szövetségeseiként korábban a katonákkal tették. A mozgalom tagadja a vádat. Ez pusztán az egók harca - állította egy asszony nemrégiben egy demonstráción a BBC tudósítójának. Erdogan a nyilvánosság előtt, Gülan háttérben maradva mozgatja a szálakat.

A kormányfő mindenesetre válaszul szövetségesei megszégyenítésére kirúgott néhány rendőri vezetőt, majd egy az ügyben érintett ügyész is távozott hivatalából. Összességében a gűlenisták és a miniszterelnök harca megrázza az országot. Egyik fél sem nyerhet, mindkét oldal elveszítheti a hitelességét, és meggyengülhet - véli Ahmet Sik, akit leültettek a bíróságokon belül működő gülenista hálózatról írt könyvéért.

A jövő év a felek erőpróbája lehet: márciusban helyhatósági szavazások, nyáron elnökválasztás lesz Törökországban. Erdogan az elmúlt hónapokba célzásokat tett arra, hogy indulna az utóbbin, és persze magával vinné a kormányfő hatalmi jogköreinek egy részét is. Most azonban - szemben a tavaszi-nyári mozgalmakkal - saját tíz év alatt kiépített társadalmi-politikai rendszerének egyik szervezett politikai erejével került szembe.