Sokan keresik a módját, hogyan használhatnák olcsóbban új iPhone-jukat. A kérdés fogósnak látszik, ám valójában olyan könnyű lefaragni a költségeket, hogy érthetetlen, miért nem alkalmazzák többen az egyszerű praktikákat - állítja Brett Arends, a MarketWatch publicistája. Hogy ne a levegőbe beszéljen, számpéldákkal alátámasztott ötletbörzével áll elő.

Az alapszabály így szól: ne vásároljunk kétéves hűségszerződéssel kínált, ártámogatásos telefont a legnagyobb szolgáltatóktól (ezek az USA esetében az AT&T, a Verizon, a Sprint vagy a T-Mobile). Ehelyett fáradjunk be egy Apple-boltba, és vásároljunk egy abszolute kódolatlan készüléket, amelyet bármelyik mobilcég hálózatán simán használhatunk.

Egyik matek

Ezután keressünk egy úgynevezett virtuális szolgáltatót, azaz egy kis céget, amely a nagyok hálózatának szabad kapacitásait kihasználva egyfajta "fapados" vállalkozásként működik, és szerződjünk vele - határozatlan időre. Néhány éves távon így tudjuk a legolcsóbban használni szeretett okos mobilunkat - állítja Arends, aki a lehetőségek szembe állításával igyekszik meggyőzni olvasóit.

Egy 16 gigabájtos iPhone 6 kétéves hűségidővel valamelyik szolgáltatónál egy híján 200 dollárba kerül az Apple boltjaiban. A szerződés szerint a felhasználó - mobilcégtől függően - havonta 65-80 dollárt fizet, amiért cserébe korlátlanul fecseghet és sms-ezhet, továbbá egy gigabájtnyi adatforgalmat bonyolíthat le. Két gigabájtért 80 dollárt vagy még többet kell fizetni.

Ennek eredményeként két év alatt legkevesebb 1760 dollárt kell kicsengetnie. (Ebben a kalkulációban a cikkíró nem vette figyelembe az adókat, az aktiválás díját és egyéb apró költségeket, továbbá abból indult ki, hogy a felhasználó olcsó, kis adatforgalmat lehetővé tevő megállapodást kötött.)

Másik matek

Az előbb említett képességekkel felruházott iPhone 6 szintén az Apple üzleteiben hűségszerződés - következésképpen előrekódolás - nélkül egy híján 650 dollárt kóstál. Ha a vásárló ezt választja, majd az egyik "fapados" mobilcéggel szerződik - az USA-ban ilyen a Cricket, a H20 vagy a GoSmart -, akkor az előbbivel megegyező hangos és írásos szövegelésért, tovább egy gigabájt adatforgalomért havi 35 dollárt kell kiperkálnia.

Két év alatt 1490 dollárra jön ki a költsége, ami testvérek között is kevesebb közel 300 dollárral az előbbinél. És a megtakarítás annál nagyobb, minél többet internetezik az okos telefon boldog tulajdonosa. Például az egyik nagynevű cégnél három gigabájtos havi használat esetén 100 dollárt kell utalni, míg az egyik virtuális szolgáltatónál csak 45-öt. Ha mindezt figyelembe vesszük két év alatt 700 dollárt (172 ezer forint) is megspórolhatunk, amiért például vehetünk egy viszonylag pöpec márkás bringát.

Nem kell parázni!

A fogyasztók hajlamosak aggódni amiatt, hogy a no name vállalatok silány szolgáltatást nyújtanak. A virtuális mobilcégek azonban a nagyok hálózatát használják. Létüket az teszi lehetővé, hogy a rendszereket kiépítő cégek jobban járnak, ha értékesítik technológiájuk kihasználatlan kapacitásait, mint ha parlagon hagynák azokat.

Jellemző gondolkodásukra, hogy az egyik "fapados" cég, a Cricket az AT&T vállalatcsoportjához tartozik. A nagy játékosok pontosan tudják, hogy nem sokat kockáztatnak. A felhasználók többsége ugyanis ragaszkodni fog az ismert márkanévhez, amikor szolgáltatót választ, mert ebben lát garanciát a jó kiszolgálásra.

Még egy matek

A szolgáltatóktól való függetlenségben további megtakarítási lehetőségek is rejlenek. Ha például egy hűségnyilatkozatos ügyfél külföldre utazik, akkor csak jókora roamingdíjjal használhatja telefonját. Ha viszont nincs kódolva a készüléke, akkor egyszerűen kiveszi belőle SIM-kártyáját, beteszi helyette egy helyi cégét, és vidáman telefonálhat az ottani tarifákért.

Emellett a kötetlen készülékkel könnyen lehet szörfözni a szolgáltatók között. A mobilozás ára - legalábbis az USA-ban - lejtőn van, így előbb-utóbb könnyen találhat jobb ajánlatot a telefontulajdonos mostani szerződésénél.

Hülyeadó

Végül, de nem utolsósorban könnyen lehet spórolni azzal is, ha valaki nem akarja a legújabb iPhone-változatot használni. Bill Maher amerikai humorista "hülyeadónak" keresztelte el azt a felárat, amelyet a fogyasztók a legújabb technológiáért fizetnek. Nevezhetnénk "divatadónak" vagy "sznobadónak" is.

A régebbi készülékek nem csupán olcsóbbak, mint a legújabbak, hanem sokkal nagyobb választékban kaphatók a "fapados" hálózatok kínálatában, mint az utóbbiak. Például az iPhone 5 ára egy híján 400 dollár a FreedomPopnál, amely a Sprint hálózatán üzemel. És ezt a telefont gyakorlatilag ingyen lehet használni. Havi kétszáz perc beszélgetésért, 500 sms-ért és 500 megabájt 4G-s hálózaton lebonyolított adatforgalomért nem kell fizetni.

Ha összevetjük ezt az előbbi ajánlatokkal, figyelembe véve az egy gigabájtos adatforgalmat, akkor szemben azokkal itt 20 dollárból meg lehet úszni egy hónapot. Így két év alatt nem egészen 500 dollárral számolhatunk, szemben azzal az 1500 dollárral, amit egy nagy cégnél kicsengetnénk.