Egy örök igazságnak vélt mondás szerint az Európai Uniónak válságokra van szüksége ahhoz, hogy továbbfejlődjön, ám a problémáknak az a keveréke, amellyel jelenleg szembe néz, megoldhatatlan feladatnak bizonyulhat számára - véli Gideon Rachman, a Financial Times vezető külügyi kommentátora. A menekültválság, az eurózóna bizonytalansága és Nagy-Britannia esetleges kilépése az unióból különleges helyzetet teremtettek.

Évtizedeke óta nem volt ugyanis példa arra, hogy az EU alapvető eredményei, elvei kerültek volna veszélybe. Ezek közé tartozik a közös valuta és a nyitott határok fenntartása, illetve a munkaerő szabad mozgása, továbbá az a feltételezés, hogy ha egyszer egy ország az unió tagja lett, akkor ebből soha nem hátrál vissza.

Nyöszörög

Ahelyett, hogy megkeményítené magát, az EU csak nyöszörög a rá nehezedő problémák súlya alatt. A 28 tagállam egyre keserűbb vitákba bonyolódik, egymásra mutogat és nagyon úgy tűnik, hogy képtelen válaszokat találni közös gondjaira. Eközben ráadásul az uniós gazdaság jelentős része fél lábbal a recesszióban maradt: hatalmas munkanélküliséggel és államadóssággal küzd.

A több százezer közel-keleti beözönlése politikai válaszokat szül, aminek első jele, hogy a brit munkáspárt egy radikális euroszkeptikus jelöltet választott meg elnökének. Az uniós válaszok hiánya nyomán egyre több ország próbálkozik saját megoldásokkal, és előfordulhat, hogy egyesek - a 2016-ban vagy 2017-ben esedékes függetlenség referendum nyomán elsőként Nagy-Britannia - egyszerűen kilépnek az EU-ból.

Állandó vándorlás

A menekültválság miatt több belső határon visszaállított ellenőrzés egyelőre ideiglenes, de ha nem csökken a menekültek rohama, akkor véglegessé válhatnak, véget vetve az emberek szabad áramlásának. Ezt erősíthetik az ismert belső viták arról, hogy az EU-n belüli vendégmunkások milyen szociális juttatásokra jogosultak fogadó országukban. További gond, hogy ha egy ország, elsősorban Németország nyitottnak mutatkozik a bevándorlók fogadására, az a menekültek útvonalába eső tranzitállamoknak is komoly fejfájást okozhat.

A görögök és hitelezőik

A menekültválság egyelőre elfedi a görög krízist, azaz az euró létét fenyegető veszélyt. Az athéni kormány és parlament döntése, hogy elfogadják a hitelező eurótagállamok kemény megszorításokat tartalmazó újabb segélycsomagját, azt az érzetet kelti, hogy az az állam, amely belép a közös európai valutát használó országok közösségébe, csapdába kerül.

Görögország, amely rosszul érzi magát az eurózónában, nem léphet ki, mert azzal a teljes összeomlást és az európai gazdaság felborulását kockáztatná. Az északi tagországok - például Németország és Hollandia - attól tartanak, hogy az övezet egyre inkább egy transzferunióvá válik, amelyben északról délre áramlanak a támogatások. Eközben az euró megerősítését szolgáló kevés intézkedés elhal - a bankunió továbbfejlesztése például fél úton elakadt.

A britek

A menekültválság komoly hatást gyakorolhat a függetlenségi népszavazásra készülő britekre. A közvélemény-kutatások eddig azt jelezték, hogy többségben vannak az uniópártiak, ám azzal, hogy a bevándorlás kérdése az érdeklődés középpontjába kerül, megerősödhetnek a kilépést akarok. Legfőbb érvük: amíg Nagy-Britannia az EU tagja, addig nem tudja ellenőrzése alatt tartani a bevándorlást. Ha viszont a britek távoznak, az utat nyithat további kilépők előtt is.

Lepusztulhat az EU

Az FT cikkének szerzője nem tartja valószínűnek az EU teljes széthullását. Fennmaradhat egy olyan szervezet, amelyet Európai Uniónak neveznek, amelynek van apparátusa, amely béreket fizet, ám ezzel egyidejűleg elvesztheti jelentőségét. E forgatókönyv elkerüléséhez bizonyítania kéne, hogy képes a kezébe venni tagországai sorsát, mindenekelőtt képes hatékonyan kezelni a bevándorlás kérdését, amit egyelőre a bonyolult uniós döntéshozatal vészesen lelassít.

Az elmúlt 40 év az úgynevezett Európa-projekt sikereinek jegyében telt el. A kitűzött cél - az itt élő államok megbékélése és egyre szorosabb együttműködése - egyre közelebb került. Rachman szerint ijesztő azt látni, hogy mindez visszafordulhat. Európa hektikus történelme azonban számos monarchia, birodalom, államszövetség felemelkedésének és összeomlásának története.

Ez a sors az EU-t is elérheti. Az unió időnként a két világháború között működő Népszövetségre emlékezteti az FT szakíróját. Azt is azzal a céllal hozták létre az első világégés után, hogy megteremtse a nemzetközi együttműködés és a jog uralmának világát. Bukását az okozta, hogy olyan nemzetközi folyamatokkal került szembe, amelyekkel nem tudott megbirkózni.