Lengyelország köztársasági elnöke, Andrzej Duda a 2015. tavaszi elnökválasztási kampányban aláírt egy megállapodást a Szolidaritás szakszervezettel, amelyben kötelezte magát, hogy győzelme esetén beterjeszt egy törvénytervezetet a nyugdíjkorhatár csökkentéséről - kezdi a lengyel politika egyik kevéssé szimpatikus történetének bemutatását Leszek Kostrzewski és Piotr Miaczynska, a Gazeta.pl két újságírója.
A szöveg úgy szólt, hogy a lengyelek akkor mehetnek korábban nyugdíjba, ha megfelelő mennyiségű ledolgozott évet tudnak felmutatni. Arról nem esett szó, hogy ez a szolgálati idő konkrétan hány évet is jelent.
Ez az "apróság" adott lehetőséget aztán arra, hogy miután megnyerte az elnökválasztást, az államfő a megállapodásnak ezt a részét "zárójelbe téve" olyan javaslatot nyújtson be a parlamentnek, amelyben a kötelezően ledolgozott évekről nem volt szó. Egyszerűen kezdeményezte a nyugdíjkorhatár csökkentését a nőknél 60, a férfiak esetében 65 évre.
Kezdetben harc
Duda az akkor ellenzékben lévő radikális jobboldali Jog és Igazságosság Pártja (PiS) jelöltjéből vált államfővé, így a törvénytervezetet még az előző, vele ellentétes oldalon álló parlament utolsó hónapjaiban vitte be a törvényhozás elé. Azt követelte a Polgári Platform és Lengyel Parasztpárt támogatását élvező jobbközép kormánykoalíciótól, hogy javaslatát egy hónapon belül szavaztassa azt meg.
Ismét "zárójelbe tett" valamit, nevezetesen a vitát arról, hogy a korhatár csökkentése miatt megnőne a nyugdíjasok száma a nyugdíjjárulékot fizető aktívakhoz képest, ami lyukat üthet a nyugdíjkasszán. Duda úgy gondolta, hogy ez a veszély nem fenyeget, ezért nem titkolta elégedetlenségét azzal, ahogy a Szejm az üggyel foglalkozott.
Két fordulat
Nem sokkal később, novemberben azonban PiS került hatalomra, miután megnyerte a parlamenti választásokat. Úgy tűnt, hogy a nyugdíjkérdés azonnal megoldódik, annál is inkább, mert az új parlament szinte állandóan ülésezett. Ha valamit fontosnak tartottak, abban nagyon gyorsan döntöttek - például az Alkotmánybíróságról szóló törvényt három nap alatt tárgyalták meg és fogadták el.
A köztársasági elnök javaslata azonban egészen az elmúlt hetekig, több mint fél évre az asztalfiókba került. Hogy, hogy nem, Duda most nem tiltakozott. Ha megkérdezték azzal magyarázva kivárását, hogy a kormánynak ügyelnie kell a költségvetés egyensúlyára. És az előzőnek nem kellett? - teszik fel a kérdést az elemzők. Nincs válasz.
Volt egy tervük
Mateusz Morawiecki miniszterelnök-helyettes és fejlesztési miniszter kidolgozott egy nagy programot a gazdag és teljes Lengyelország víziójával. Ebben az a gazdaságpolitika szerepelt, amelynek eredményeként a lengyelek jólétben utolérik Németországot. A terv egyik kulcsfontosságú eleme, hogy a jövőben egyre több lengyel fog dolgozni.
A miniszter egyenesen azt írja programjában, hogy ha nem sikerül megállítani a dolgozó, a társadalombiztosítási járulékokat fizető lengyelek számának csökkenését, akkor "katasztrófa fenyegeti" az országot. A történet vége az lehet, hogy vagy fel kell emelni a járulékokat, vagy a jóléti rendszer fizetésképtelenné válik.
Becsületére váljon, hogy miután a kormány a napokban bejelentette, hogy leporolja Duda tervét, azaz meglépi a nyugdíjkorhatár csökkentését, a döntés ellen szavazott. Ugyanezt tette Pawel Szalamacha pénzügy- és Jaroslaw Gowin tudományos és felsőoktatási miniszter is.
Változnak a székek
Beata Szydlo kormányának család- és munkaügyi miniszterhelyettese, Bartosz Marczuk azonban kevésbé bizonyult következetesnek. Az előző kormány egységesen 67 évre akarta emelni a nyugdíjkorhatárt, amit akkor így kommentált: "Megmondom egyenesen. Mindenki, aki azt hiszi, hogy a nyugdíjkorhatár meghosszabbítása rossz, az vagy buta, vagy cinikus. Világos, mint a nap: hosszabban élünk, tovább kell dolgoznunk. Aki ezt nem érti, az buta, aki érti, de kihasználja a vitákban az emberek szorongását, az cinikus".
A választások után aztán megkapta azt a posztot, amely a nyugdíjkorhatár csökkentését koordinálja a kormányban, és most már máshogy látja a dolgot. Ő is feltétlenül szükségesnek tartja ezt az intézkedést, mert "ezt várják a lengyelek" az országuk vezetőitől.