A szíriai polgárháború három évvel ezelőtti kirobbanása óta a nyugati hatalmak legnagyobb gondja, hogy nem tudják eldönteni, melyik csoportot támogassák a Bassár el-Aszad államfő rezsimje ellen fellázadt fegyveres csoportok közül - kezdi helyzetelemezését a Financial Times (FT). A legutóbbi időkig Szelim Idrisz tábornok Szabad Szíriai Hadseregét emlegették a leggyakrabban lehetséges szövetségesként.

Idriszt mérsékelt politikusként tarják számon, aki ugyanakkor halálos ellensége a hatalom lévő elitnek. Eközben egyre több radikális iszlamista és dzsihadista csoport jelenik meg az Aszad ellen harcolók táborában, ami szűkíti a lehetséges szövetségesek körét.

Püff neki

A tábornok azonban a múlt héten súlyos vereséget szenvedett. Saját állítólagos szövetségesei, az Iszlamista Front nevű radikális csoport katonái lerohanták Szíria északi részén lévő főhadiszállását, és arra kényszerítették, hogy elhagyja az országot. Ezt követően rátették a kezüket a Szabad Szíriai Hadsereg raktáraira, amelyekben amerikai eredetű katonai felszerelés is volt.

Az USA válaszul felfüggesztette az ilyen típusú, fegyvereket nem tartalmazó szállításait a többi mérsékelt ellenzéki csoportnak is, mivel azok nem tudják garantálni, hogy az eszközök nem kerülnek rossz kezekbe.

Új szakasz

Ezzel az FT értékelése szerint új szakasz kezdődött a szíriai polgárháborúban. A lap álláspontja régóta az, hogy a helyzet rendezésére a mérsékelt csoportok felfegyverzése lett volna a legjobb megoldás. Ezzel a Nyugat elbillenthette volna az egyensúlyt az ellenzék javára, amivel tárgyalóasztalhoz kényszeríthette volna Aszadot és támogatóit, Oroszországot és Iránt, amit mindhárman következetesen elutasítanak.

Az Obama-adminisztráció azonban mindennél jobban tart attól, hogy belekeveredik a konfliktusba, ezért nem adta meg azt a támogatást a mérsékelt csoportoknak, amelyre azoknak szükségük lett volna. Ennek eredményeként az Aszad-rezsim elleni harc súlypontja átcsúszott a radikális iszlamisták és dzsihadisták kezébe - az említett Iszlamista Front például bőséges fegyverellátásra számíthat Szaúd-Arábiától.

Nevető harmadik

A helyzet nyertese Aszad, aki sokkal erősebb, mint másfél éve volt. Nincs abban a helyzetben, hogy visszaszerezze az uralmat országa felett, ám azzal, hogy szeptemberben beleegyezett a vegyi fegyverek nagy részének átadásába, olyan politikusként tálalta magát, aki a Nyugattal is tárgyalóképes. Most kijelentheti, hogy ellenfelei egytől egyig extremisták, akik éppen olyan kérlelhetetlen ellenségei a nyugati civilizációnak, mint neki.

Eközben az USA kezében semmilyen diplomácia eszköz nem maradt. A jövő hónapban tartandó nemzetközi Szíria-értekezleten nem tehet mást, mint hogy jószerével tétlenül találgatja, vajon az Iszlamista Front össze tud-e hozni egy hiteles ellenzéki összefogást. Ez a csoportosulás túl közel van az al-Kaidához, de akadnak olyan elemei, amelyekkel fel lehet venni a kapcsolatot.

Obama a hibás

A mostanra kialakult patthelyzetet figyelő elemzők jó része Barack Obama amerikai elnököt és kormányát hibáztatják a helyzetért. Szerintük ha az USA egyértelműen a mérsékelt ellenzékiek mögé áll 18 hónappal ezelőtt, akkor Szíria sokkal jobb helyzetben lenne ma. Úgy vélik, hogy Obama politikája semmi mást nem tükröz, mint azt a stratégiai célt, hogy semmiképpen sem akarnak keveredni egy polgárháborúba.

A Nyugat és Irán között létrejött megállapodás - amely szerint a perzsa állam atomprogramjának korlátozásáért cserébe enyhítenék a vele szembeni embargót - nem jogosít fel arra a reményre, hogy Teherán álláspontja Szíriával kapcsolatban is megváltozik. Ugyanakkor Iránnak és Oroszországnak is el kell gondolkodnia azon, meddig öntik még a pénzt az Aszad-rezsimbe. Ha Szíria a radikális iszlamisták erődjévé válna, az Teherán és Moszkva érdekeit is sértené.

Ugyanakkor minél tovább marad fenn az impotens Aszad-rezsim, annál nagyobb a veszélye annak, hogy Szíria egyfajta Afganisztánná válik a Mediterrán térségben. Más szóval terroristabázissá Európa tőszomszédságában.