A Koreai-félsziget teljes atomfegyver-mentesítését előre vetítő békeszerződést írhat alá az év végén Észak- és Dél-Korea vezetője, ha végrehajtják pénteki csúcstalálkozójukon elfogadott tervüket. Ezzel egy hetven évvel ezelőtt kezdődött, dicstelen, véres konfliktus végső szakasza kezdődhet el.

A nukleáris leszerelésben részt kell vállalnia a nemzetközi közösségnek, elsősorban Kínának, Oroszországnak és az USA-nak, azaz azoknak az országoknak, amelyeket súlyos felelősség terhel a Koreai-félsziget szerencsétlen sorsáért - derül ki a Financial Times (FT) háttéranyagából.

Abszurd helyzet

Dél-Korea nemrégiben megerősítette, hogy előkészítő tárgyalásokat folytat Észak-Koreával és az Egyesült Államokkal arról, hogy a két koreai állam között 1953 óta érvényben lévő tűzszüneti egyezményt békemegállapodással váltsák fel. Ez mindkét Korea régi célja.

A formális egyezmény elfogadása nyomán a két állam elismerné egymást, véget vetve annak az abszurd helyzetnek, hogy a második világháború vége, azaz létrejöttük óta nem tették meg ezt a gesztust egymás felé.

Mindkét fél ragaszkodott ahhoz a fikcióhoz, hogy 1948 óta ő az egyetlen legitim állam a Koreai-félszigeten - emlékeztet Kathryn Weatherby, a szöuli Korea Egyetem történész professzora. Ezért egymás kölcsönös elismerése óriási pszichológiai hatással járna mindkettőjüknél.

A megállapodás különösen nagy változást hozna Észak-Koreában, ahol a térképek még mindig az egész félszigetet beszínezve tüntetik fel az északi államot, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot. A békemegállapodás nyomán egy csapásra mintegy felére csökkenne az ország területe.

Mégse kéne?

Egyes szakértőket aggasztják a háború formális befejezésének nem szándékolt következményei. A béke azt jelentené, hogy feleslegessé válik az amerikai hadsereg jelenléte a Koreai-félszigeten, illetve az USA és Dél-Korea közti szoros katonai szövetség. Ezzel bizonytalanná válna a helyzet és a washingtoni vezetésnek újra kellene gondolnia szerepét a világ biztonsági rendszerében.

Ennek különös jelentőséget ad, ha visszaemlékszünk arra, hogyan robbant ki mindössze öt évvel a második világháború után a koreai háború - hívja fel a figyelmet az FT cikke. A konfliktus kiindulópontja az volt, hogy Korea kívül került az USA biztonsági zónáján. Dean Acheson akkori külügyminiszter az 1950 januárjában felvázolt elsőrendű ázsiai védelmi zónából kihagyta a régiót.

Bumm!

Nem számolt azzal, hogy a Szovjetunió élén álló Joszif Visszarionovics Sztálin, akitől nem voltak idegenek az erőszakos megoldások, részben erre alapozva engedélyt ad észak-koreai kollégájának, Kim Ir-szennek, hogy az északi rezsim hadserege lerohanja Dél-Koreát. A dinasztiaalapító diktátor 1950 júniusában ki is adta a parancsot. A gyenge ENSZ-csapatokat majdnem a tengerbe szorították, mielőtt az amerikai egységek a félsziget közepén partra nem szálltak.

Az amerikaiak a kínai határ felé kezdték visszaszorítani az északi erőket, és ekkor kiderült, hogy nem csupán Sztálin számolta el magát (ki tudja, hanyadszor), hanem az USA vezetése is. Azt gondolták, hogy Kína nincs abban az állapotban, hogy beavatkozzon a konfliktusba. Volt. Kínai "önkéntesek" siettek a kommunista rezsim segítségére százezer számra, ami megállította az USA hadseregének előrenyomulását.

Iszonyat

Ezt követően kezdődött az igazi iszonyat - derül ki a CNN statisztikájából. Az USA több mint 33,5 ezer katonája halt meg három év alatt, a sebesültek száma több mint 103 ezer, még 2017-ben sem tudták, mi lett a sorsa 7747 amerikai katonának. A kínai hadsereg 600 ezer tagja veszett oda, Dél-Koreában több mint 400 ezer katona és 600 ezer civil, Észak-Koreában 217 ezer katona és egymillió civil életét követelte a háború.

Az FT nagyjából 2,5 civil áldozatról ír, amelybe a sebesültek és a rokkantak is beletartozhatnak. Ennek alapján nem túlzás kijelenteni, hogy a koreai háború a 20. század egyik legvéresebb konfliktusa volt.

Az USA történetében a még borzalmasabb és hasonlóan értelmetlen vietnámi háború előszele volt a konfliktus, Kínában nem felejtik el, hogy a szerencsétlen besorozott katonák megfelelő felszerelés nélkül harcoltak a fagyos időben. Ez volt eddig az első eset, hogy az USA és Kína katonai összecsapásba keveredett egymással.

Borzalom

A legnagyobb áldozatot azonban a koreaiak hozták. Az USA szőnyegbombázásai, amelyekre lényegében semmilyen válaszuk nem volt, irtózatos áldozatokkal jártak. Részben ez alapozta meg az észak-koreai rezsim paranoid Amerika-ellenességét, amelyet kíméletlen elnyomással párosít saját országában.

Nagyjából három év alatt megöltük a lakosság ötödét - ismerte el 1984-ben Curtis LeMay tábornok, aki a koreai háború alatt az amerikai stratégiai légierő parancsnoka volt. Észak-Koreában az USA-val szembeni gyűlölet lett a háború öröksége, amit Weatherby azzal indokol, hogy az amerikai repülőgépek szilánkokra bombázták az országot.

Bizalmatlanság

További hagyatéka a háborúnak Phenjan bizalmatlansága a Szovjetunióval és Kínával szemben, mivel a két nagyhatalom elhúzta a tűzszüneti tárgyalásokat, hogy a háború minél tovább lekösse ellenségüket, az Egyesült Államokat. A végeredmény a történész professzor szerint az lett, hogy az észak-koreai rezsimben kialakult a magára hagyottság, az elszigeteltség érzése, párosulva az állandó veszélyérzettel, amely miatt az országnak állandó harckészültségben kell állnia.

Az észak-koreai társadalmat ennek megfelelően a háborús felkészülés köré szervezték, ezért sajátos módon gondot okozna, ha egyszer csak beköszöntene a béke. Gazdaságilag ugyanakkor nagy megkönnyebbülést hozna, ugyanis az észak-koreai GDP 25 százalékát fordítják katonai kiadásokra, míg Dél-Koreában 2,5 százalék, Kínában pedig csak két százalék ez az arány - emlékeztet Bong Younshik szöuli egyetemi professzor.

Furcsa nehézségek

Egyes szakértők szerint a két koreai államnak nem kellene teljes békeegyezményt kötnie egymással, elég lenne megállapodniuk az ellenségeskedés beszüntetéséről. Egymás szuverenitásának elismerése már csak hab lenne a tortán. Ezt a megfontolást támasztja alá, hogy jogi értelemben furcsa helyzetben van a két ország.

A konfliktus kaotikusan kezdődött: az összecsapásokban részt vevő felek egyike sem üzent hadat másoknak - mondja Andrei Lankov a szöuli Kookmin Egyetem tanára. Nem lehet megkötni egy békemegállapodást akkor, ha nincs aki aláírja, mert nincsenek olyan felek, amelyek hadiállapotot hirdettek volna egymással szemben. A háborút nem jelentették be, az északi és a déli fél is rendőri tevékenységnek tekinti szemben állásukat.

Sok megfigyelő úgy véli, hogy Phenjan elkötelezettsége a békeszerződés mellett csak időhúzás, amivel halogatni akarják a nukleáris leszereléssel kapcsolatos tárgyalásokat. Ez a játék többször bejött a rezsimnek. Bong szerint ezért a háború befejezéséről és az északi hadsereg jelentős leszereléséről egyszerre kell tárgyalni.

A fotó forrása: Reuters