Kína lesz-e a következő globális pénzügyi katasztrófa forrása? - teszi fel a kérdést a Bloombergben megjelent cikkében Mark Whitehouse pénzügyi szakkommentátor. A jelek arra mutatnak, hogy egyre több okunk van az aggodalomra, azonban egyelőre úgy tűnik, hogy ha be is üt az összeomlás, másmilyen lesz, mint amilyen az Egyesült Államok másodlagos jelzálogpiacáról kiindult hat évvel ezelőtti krízis volt.

Miközben az USA vezetése és az európai kormányok többsége próbálja leszorítani vagy legalább is szinten tartani országa államadósságát - meglehetősen korlátozott sikerrel -, Kína éppen az ellenkező irányba halad. A pekingi vezetés az elmúlt öt évben több mint 13 ezer milliárd dollár hitelt pumpált a kínai gazdaságba, hogy a világgazdaság gyenge kilábalása - következésképpen a kínai exporttermékek viszonylag halvány kereslete - ellenére fenntartsa a 7,5 százalék feletti GDP-növekedési ütemet.

Rohamos eladósodás

Ez az óriási hitelhullám semmi perc alatt a feltörekvő országok egyik legleadósodottabb országává tette Kínát - derül ki a londoni Centre for Economic Policy Research (CEPR) gazdaságkutató intézet adataiból. Az ország teljes adóssága, amely magában foglalja az állam és a magánszektor adósságát, kivéve a pénzügyi szektor tartozásait, elérte a GDP 217 százalékát. A rohamos bővülést mutatja, hogy ez a mutató 2008-ban még csupán 147 százalékon állt.

Egyes országok bruttó adóssága a GPD százalékában
Kép: Az államadósság plusz a magánadósságok, mínusz a pénzügyi szervezetek adóssága

A 2013-as arány nagyobb bármely feltörekvő ország hasonló adatánál - kivéve Magyarországot (lásd táblázatunkat). Ugyanakkor még mindig jóval elmarad a legfejlettebb országok bruttó eladósodottságától.

Hasonlóságok

Az ilyen hitelhullámmal ösztönzött gazdasági növekedést viszonylag hosszú ideig fenn lehet tartani anélkül, hogy nagyobb torzulások keletkeznének a gazdaságban, amelyek padlóra vihetnék a módszert alkalmazó országot. Ugyanakkor a kínai beavatkozás hatékonysága egyre gyengébb. Az úgynevezett hitelintenzitás, azaz az a mutató, amely jelzi, hogy mennyi kölcsön szükséges a növekedés egységnyi bővítéséhez, öt év alatt jelentősen romlott.

A 2013-ban már csupán egy dollárnyi GDP-többletet lehetett elérni a bruttó adósság minden három dolláros bővítésével. Az Egyesült Államokban a 2008-as pénzügyi összeomlást megelőzően ugyanez viszony alakult ki a két mutató között. Akárcsak az USA-ban Kínában is a helyzet, hogy a kölcsönök jelentős része olyan hitelfelvevők kezébe kerül, amelyek, akik törlesztési képessége kérdéses. A végeredmény: soha meg nem térülő, felesleges ingatlanberuházások és kapacitásbővítések kezdődnek, így a kölcsönök jelentős részét nem tudják visszafizetni, azaz hitelezési buborék fúvódik fel.

Különbség - egyelőre

Mindezek alapján sajnálatos módon ma már fel kell tennünk a kérdést: mi fog történni, ha a könnyen hozzáférhető hitelek, a könnyen szerezhető pénz időszaka egyszer csak véget ér, a kölcsönöket nem lehet újrafinanszírozni, ezért dollármilliárdos vagy ezermilliárdos hitelek hirtelen behajthatatlanná válnak? Beüthet a pénzügyi válság.

A CEPR jelentéséből ugyanakkor kiderül egy fontos különbség a hat évvel ezelőtti amerikai és a mostani kínai helyzet között. Szemben az USA másodlagos jelzálogpiaci válságával, amelyen az behajthatatlan amerikai követeléseket és más hiteleket összecsomagoló, besült értékpapírokat a világ minden részén működő bankok finanszírozták, következésképpen a hitelpiac lefagyása azonnal szétterjedt a nemzetközi pénzügyi piacokon, a felhalmozott kínai adósság mindkét oldalának szereplői Kínán belül vannak.

Ezért valószínűbb, hogy a buborék felfújása inkább a japán gazdaság elveszett évtizedéhez hasonló helyzetet eredményezhet Kínában. Az előzmény ott is az volt, hogy a tokiói kormány hitelboommal akarta kirántani a gazdaságot megroggyant állapotából. Sokkal nagyobbá válhat azonban a baj, ha a hitelkiáramlás a jelenlegi tempóban folytatódik Kínában.