A belga politikai rendszer nagyon bonyolult. Az ország lakossága nagyjából megegyezik London és elővárosai népességével, ehhez képest - az Európai Parlamenttel együtt - hét parlamentnek ad otthont. Ha a britek kíváncsiak arra, hogyan kell csinálni a devolutiont, azaz a hatalom átadását, akkor tanulmányozhatják a belga példát - derül ki a BBC videójából. Egy helyi lakos elmondása szerint olyan sok közintézmény van Brüsszelben, hogy az emberek jó része tisztviselőként dolgozik. Ehhez hasonlóan nagy másik csoportjuk a kocsmák alkalmazottja.

A nemzeti, azaz szövetségi országgyűlésen kívül külön parlamentje van a két nagy helyi közösségnek, a franciául beszélő vallonoknak és a hollandul beszélő flamandoknak. Rajtuk kívül saját törvényhozással rendelkezik a francia és a német közösség, továbbá a főváros, Brüssszel és régiója. A belgiumi német parlament szóvivője a BBC-nek elmondta, hogy a 100 ezres közösség 22 képviselőt választ közvetlen szavazással. A parlament havonta ülésezik, bizottságai hetente tanácskoznak.

Egy helyi politológus szerint a rendszer annyira bonyolult, hogy csak kevesen értik minden részletét. A politikusok sem mindig tudják, hogy éppen milyen felelősségek hárulnak rájuk. Az utca embere számára mindez maga a káosz, ám mindennek ellenére a rendszer működik. Ennek kissé talán ellentmond, hogy a parlamenti pártok a négy hónapja lezárult általános választások óta nem tudtak kormányt alakítani. Mármint nemzeti kormányt, mert a flamand, a vallom, a francia és a német közösségi, illetve a brüsszeli regionális kormány azért gond nélkül tevékenykedik.

Együtt vagy külön

Eközben Nagy-Britanniában majdnem palotaforradalomhoz vezetett a konzervatív pártban, hogy a toryk a skótokéhoz hasonló függetlenséget szeretnének Angliának. A skót devolution (hatalomátruházás) mintájára ez az angol devolution. A dolog úgy kezdődött, hogy a toryk befolyásos politikusait már a skót devolution bővítése is kiborította - derült ki a Financial Times cikkéből. A függetlenségi népszavazás előtt a három nagy brit párt vezetője megígérte, hogy ha győznek a nemek, akkor ki fogják terjeszteni a skót parlament jogköreit a helyi ügyek eldöntésében, mindenekelőtt a jövedelemadók beszedésében és elosztásában. Emellett megtartják a skótoknak kedvező szociális támogatási rendszert.

Miután a skótok 55-45-ös arányban a maradás mellett tették le a voksukat, David Cameron miniszterelnök arról beszélt a békétlenkedő tory parlamenti képviselőknek, hogy az angol és a skót hatalomátadás ügyét kéz a kézben fogják kezelni. Ehhez képest később kiderült, hogy a kormányfő akkor is előre akar lépni a skótoknak tett ígérete végrehajtásában, ha az angol devolution nem mozdul egy tapodtat sem.

Dühös toryk

Ez kiverte a biztosítékot a pártban, mire a vezetők táskahordozói igyekeztek meggyőzni dühöngő párttársaikat, hogy Cameron valójában nem ejtette el az ügyet. Igazából arra készül, hogy rábizonyítja munkáspárti ellenfeleire: őket bezzeg nem érdekli az angol függetlenség. Ennek érdekében létrehoznak egy kormánybizottságot az angolok jogkörének bővítéssel kapcsolatos törvényjavaslatok előkészítésére. John Redwood, az egyik konzervatív parlamenti képviselőnek ez nem volt elég, azzal fenyegetőzött, hogy már a jövő év tavaszán esedékes országgyűlési választás előtt saját jogszabálytervezetekkel áll elő.

A káosz megelőzése érdekében William Hague, a parlamenti alsóház konzervatív elnöke kijelentette, hogy az angol függetlenség kérdését a 2015 tavaszán esedékes parlamenti választások témájává teszik. Az ezzel kapcsolatos javaslatokat az ominózus kormánybizottság az ő vezetésével dolgozza ki - szerinte a munkáspárti politikusoknak is részt kellene vállalniuk a testület munkájában. Ugyanakkor megerősítette, hogy London tartja magát a skótoknak tett ígéretéhez, az edinborugh-i parlament jogkörének bővítéséhez.

A BBC információi szerint a toryk többsége egyetért abban, hogy az Angliát érintő ügyekben csak az ott megválasztott brit képviselőknek kellene szavazati joggal rendelkezniük. Nem népszerű ugyanakkor a saját angol parlament felállításának gondolata, mivel az jelentős többletköltséggel és pluszbürokráciával járna.

Dühös munkáspártiak és skótok

A Munkáspártnak 41 skóciai képviselője van, akik jogkörét nem akarják korlátozni a jövő évi parlamenti szavazás előtt. Így aztán nem meglepő, hogy a két devolution összekapcsolását Cameron árulásának tartják ahhoz képest, ami skótoknak tett közös ígéretben szerepelt. Ed Balls, a párt árnyék-pénzügyminisztere szerint nem lehet egyszerűen - a két függetlenséggel kapcsolatos döntések párhuzamos meghozatalával - megoldani a kérdést.

A helyzet ugyanis az, hogy a brit kormány pénzügyeinek irányítója az esetek többségében olyan adózási és egyéb költségvetési kérdésekkel foglalkozik, amelyek egész Nagy-Britanniát érintik. Emiatt nem könnyű leválasztani a kizárólag Angliára vonatkozó döntéseket.

Eközben Alex Salmond skót első miniszter, a helyi nacionalista párt vezére, a függetlenség legelszántabb híve azzal vádolja Cameront, hogy a hatalomátadásról csak azért beszélt két vezetőtársával együtt, mert a függetlenségi referendum előtti kampány hajrájában erősödtek az igenek, ezért pánikba esett. A devolution máris háttérbe szorul, azaz a skótokat rútul becspaták, átverték, az orruknál fogva vezették, rászedték. Így nekik van minden okuk arra, hogy dühösek legyenek, nem a konzervatív politikusoknak.