Idegesen figyelik az európai hatalmak vezetői a görög-orosz kapcsolatok elmélyülését, különösen annak tükrében, hogy Athén megoldhatatlannak látszó konfliktusba keveredett nyugati hitelezőivel adósságai törlesztésének feltételiről - derül ki a BBC háttérelemzéséből. Lehet, hogy a görög vezetés csak alkupozícióját akarja erősíteni oroszbarát gesztusaival, ám sokan attól tartanak, hogy a görög társadalom visszafordíthatatlanul hátat fordít a Nyugatnak, úgy véli, megértőbb partnerre találhat Oroszországban.
A görög kormánykoalíció két vezetője, Alekszisz Ciprasz miniszterelnök, a radikális baloldali Sziriza első embere, és Panosz Kammenosz védelmi miniszter, a kisebb kormánypárt, a nacionalista Független Görögök elnöke májusban Moszkvába utazik. A megfigyelők fontosnak tartják az időzítést. Az EU-IMF segélyprogram négy hónapos meghosszabbítása júniusban jár le, így azokban a hetekben már élesen jelentkezni fog a hogyan tovább kérdése.
Rezsicsökkentés
Brüsszelben ugyan igyekeznek titokban tartani, ám lényegében mindenki tudja, hogy Athénnak újabb hitelre lesz szüksége az államcsőd elkerüléséhez. A görög vezetés hivatalosan ugyan nem keres alternatív forrásokat, ám egy orosz vagy esetleg kínai kölcsön vonzó lehet a számára. Akár helyettesítőként vagy legalább kiegészítőként kérhetnének pénzt Moszkvától az EU-IMF hitel mellé, amelyet csak népszerűtlen reformok végrehajtásáért cserébe kaphat meg Görögország.
Athén emellett olcsóbb gázt remélhet Moszkvától, amire építve rezsicsökkentéssel lephetné meg a háztartásokat, továbbá bízhat abban, hogy orosz befektetések és turisták érkeznek az országba. Mindez hozzájárulhat a hőn áhított gazdasági növekedés beindításához. Cserébe Moszkva kapna egy lekötelezett, barátságos, a közös döntések, köztük az Oroszország elleni szankciók meghosszabbításának megvétózására képest szövetségest az EU-n belül.
Bántani akarnak
Azt hiszem, hogy a görög kormány az orosz kártya kézben tartásával igyekszik javítani alkupozícióját, ám ezt nem tudja könnyen kijátszani, mert nehezen távolodhat el az EU-tól és a NATO-tól - fejtegette a BBC-nek nyilatkozva Manosz Karagiannisz a londoni King's College görög származású Oroszország-szakértője. Korai lenne kijelenteni, hogy érvényét veszítette a görög külpolitika 40 éve álló pillére, miszerint Görögország a Nyugat része, de az elmúlt évek sokat ártottak ennek az elkötelezettségnek.
Mély ráncokat hagyott a görögök arcán a pénzügyi válság, amelyet követett országuk adósságválsága. Az utóbbi hat éve tart. Ez alatt az idő alatt a GDP negyedével zuhant, elveszett egymillió állás és sok görög elvesztette hitét abban, hogy egy büszke nemzet tagja lehet. Ezzel párhuzamosan világossá vált, hogy tovább él a görögökben az oroszok kedvező megítélése, amelynek mély gyökerei vannak az ország történelmében. A Pew Research Center 2013. szeptemberi felmérése szerint az emberek 63 százaléka pozitívan ítéli meg Oroszországot, míg az Eurobarometer tavaly őszi vizsgálata szerint csak 23 százalékuk látja ugyanígy az EU-t.
Nyilvánvaló, hogy Németország el akar bennünket szegényíteni - mondta egy szupermarket alkalmazottja nemrégiben Szalonikiben. Erre válaszul Moszkvához kellene fordulnunk, még akkor is, ha ez azzal jár, hogy kiraknak bennünket az EU-ból - tette hozzá.
Gázvezeték-diplomácia
Ez nem lenne példa nélküli. Az török megszállás idején a görögök sokszor fordultak segítségért a hozzájuk hasonlóan görög katolikus vallású oroszokhoz. Az 1821-ben kirobbant függetlenségi háborút egy Odesszában megalakult görög csoport indította el és az új állam domináns politikai ereje volt az oroszbarát párt. Egy évtizeddel ezelőtt Kosztasz Karamanlisz a konzervatív kormány feje a gázvezetékek diplomáciájáról beszélt, arról álmodozva, hogy Görögország az orosz gáz európai kapuja lehet.
Ezzel nem nyerte el az ország nyugati szövetségeseinek tetszését. Miután 2009-ben elvesztette a választásokat kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat szerint merényletet terveztek ellene a Moszkva-barát energiaszövetség megkötésének megelőzése céljából. Azt persze nem tudhatjuk, mennyi volt ebben az "értesülésben" az igazság.
Ilyen előzmények után nem meglepő, hogy a Németország legnagyobb bulvárlapja, a Bild azzal a kérdéssel bombázta olvasóit, miszerint: Ki a veszélyesebb számunkra: a görögök vagy az oroszok? Az athéni külügyminisztérium szóvivője szerint nincs ok aggodalomra. A többoldali külpolitika nem tilos, sem nem bűn, sem nem bűntett. Emellett persze nyomósabb érvek is szólnak amellett, hogy a görögök nem remélhetnek túl sokat orosz barátaiktól.
Ronda lenne
Oroszország végül is semmilyen segítséget nem nyújtott Ciprusnak, a másik dél-európai görög keleti közösségnek, amikor a szigetország gazdasága 2013-ban összeomlott. Vlagyimir Putyin államfő csupán jobb törlesztési feltételeket ajánlott a korábban felvett 2,5 milliárd eurós orosz hitelhez. Ezt is csak azt követően tette meg, hogy Nikosz Anasztasziadesz ciprusi államfő beleegyezett abba, hogy orosz hadihajók használhassák a szigetország kikötőit.
Karagiannisz professzor felhívja a figyelmet arra, hogy Görögország mélyen beágyazódott a nyugati gazdasági-politikai rendszerbe. Ha ez a kapcsolat az euró elvesztése, illetve az azzal járó államcsőd miatt fellazulnak, annak súlyos következményei lennének. Felerősödne az EU-ellenes hangulat, az elszigetelődött Görögország veszélyeztetné a környezete egészének, Európa délkeleti régiójának stabilitását. A meggyengült ország sokkal nyitottabb lenne orosz kapcsolatai szorosabbra vonására.