A brit Konzervatív Párt egy hosszú, sötét alagútba érkezett és magával húzza oda országát, az Egyesült Királyságot is - vezeti fel cikkét Robert Shrimsley, a Financial Times (FT) publicistája. Alig több mint négy hónappal a brexit hivatalos 2019. március végi időpontja előtt az a párt, amely úgy tekint magára, mint országa természetes kormánypártjára, úgy viselkedik, mintha egy anarchista klikk lenne.

A hét első napjaiban a piaci szereplők még azt hallhatták, hogy a sínen van a brexitről kötött megállapodás. A kormány elfogadta az ezzel kapcsolatos javaslatát, majd másnap lemondott több miniszter és alig találni valakit Theresa May miniszterelnök belső körén túl, aki úgy gondolja, hogy az Egyesült Királyság e terv alapján rendezheti válását az unióval.

Ideológiai háború

A szigetország és Európa viszonya körüli ideológiai háború számos konzervatív miniszterelnök kormányzását rombolta le (például a legutóbbi kettőét, John Majorét, aki 1990 és 1997 között, illetve David Cameronét, aki 2010 é 2016 között volt hatalmon) és most jó eséllyel May is belebukhat ebbe. Ha túl is élne egy ellene indított bizalmatlansági procedúrát, pártja keményvonalasai soha nem bocsátják meg neki a kompromisszumos válási megállapodástervezetet, amit kormánya élén összehozott az EU-val.

Eddig is utálták az az irányt, amelyen a kormány haladt, de úgy vélték, hogy a kilépést követő átmeneti periódus után, 2020 végétől beköszönt a függetlenség, ám az egyezményhez csatolt tartalékterv mást mond. Eszerint ha ez alatt az idő alatt nem sikerül új kereskedelmi szerződést kötniük a feleknek, akkor az ország meghatározatlan ideig ideiglenesen az EU-s gazdasági rendszerben marad (mert ez biztosíthatja, hogy az ír-észak-ír határ továbbra is szabadon átjárható legyen).

Ezzel túlcsordult a pohár a brexitereknél, ráadásul azt is látniuk kellett, hogy a tanácsadóira hallgató May nem sokat törődik miniszterei politikai törekvéseivel, rutinszerűen hagyja figyelmen kívül az övétől eltérő, a kormányt a keményebb brexit irányába terelő elképzeléseiket. Más szóval mostanra világossá vált, hogy nincs hatásuk a kormány politikájára.

Sérült oroszlán

Miközben a kormány javaslatának tartalma borítékolható volt, miután a londoni vezetés elkötelezte magát amellett, hogy mindenáron elkerüli a kemény brexittel járó gazdasági felfordulást, a brexiterek úgy támadják, hogy nincs kivitelezhető alternatívájuk. Nem sorakoztak fel egy vezető mögött, akit May helyére ültethetnének és nincs stratégiájuk arra, mit kezdjenek a parlamentben a kormány előterjesztésével. Csupán azt ismételgetik, hogy a vállalatok alaptalanul riogatják az embereket.

A csökönyösség és a határozottság közötti különbség csak megítélés kérdése, ám az FT cikkírója szerint volt abban valami tragikus, ahogy a miniszterelnök csütörtökön a parlamentben három órán át védte kormánya előző este elfogadott brexitjavaslatát. Mintha egy tudományos tévécsatorna természetfilmjét láttuk volna, amelyben a sérült oroszlán küzd az őt körülvevő, bele-beleharapó, a végső elgyengülését váró hiénákkal.

Menetel előre

Egy dologban azonban igazuk van a brexitereknek: May nem hagyja magát eltéríteni eddig követett politikájától. Erről szólt csütörtök esti sajtótájékoztatója: amíg ő a főnök, addig ő a főnök, ha valakinek nem tetszik, amit csinál, távolítsa el a helyéről. Kérdés, hogy a brexiter tory képviselőknek megvan-e ehhez a többségük? Ha nincs, ha nem tudják leváltani, akkor nem sokat tehetnek. Amíg a kormányfő a helyén van, harcolni fog az igazáért.

May arra bazírozhat, hogy a piacok irányából érkező nyomás, a politikai feszültség erősödése és az alternatíva hiánya javaslata elfogadására kényszeríti a parlamentet. Meg akarja ijeszteni a társadalmat, hogy az engedelmeskedjen neki. Környezetében máris arról beszélnek, hogy a törvényhozás ugyan az első körben leszavazhatja a kormány brexittervét, de a második, látva az ezt követő káoszt, megszavazzák a javaslatot.

De meddig?

Az FT publicistája szerint azonban elszámíthatja magát, mert a tervével szembeni ellenállás nem racionális, hanem zsigeri alapokon nyugszik. Az elképzelést, amely szerint az Egyesült Királyságnak úgy kellene követnie az EU szabályait, hogy azok alakításába nincs beleszólása, nem csak a brexiterek, hanem az Európa-pártiak is elutasítják. Így erősödik az esélye egy újabb függetlenségi népszavazás tartásának. Ha párton belüli ellenfelei megbuktatják a kormányt, olyan belpolitikai válságot kockáztatnak, ami utat nyit a referendum előtt.