A közös európai valuta árfolyama 1,2165 dollár/euróra csökkent a hét elején azt követően, hogy világossá vált: előrehozott parlamenti választások lesznek január 25-én Görögországban, amelyen az EU-IMF páros kiebrudálására készülő, radikális ellenzék győzhet. Ilyen gyenge árfolyamon Mario Draghi híres 2012. júliusi megszólalása óta nem járt az euró - emlékeztetett a CNBC. Az Európai Központi Bank elnöke akkor tette világossá, hogy a bank mindenképpen megvédi a közös európai valutát, amivel egy csapásra megszüntette az ellene irányuló spekulációt.

Az euró később visszaerősödött az 1,2180-as szintig, ám továbbra is az 1,3-as erős ellenállási határ alatt maradt. Tökéletes politikai és gazdasági összeomlás készülődik - véli Marc Chandlert a BBH, az USA legöregebb privát bankja devizastratégája. Kollégája, a Société Générale-nál dolgozó Kit Juckes nem fogalmaz ilyen élesen, de úgy véli, hogy az euró még ezen a héten az 1,2-es szint alá gyengülhet.

Ez aztán  a mínusz

Ilyen combos értékvesztésre az eurózóna adósságválságának 2010-es kirobbanása óta nem volt példa. A görög elnökválasztás kudarcára mindenki számított - emlékeztet a szakértő. (Az előrehozott választást azért kellett kiírni, mert a parlament nem tudta megválasztani az ország új államfőjét - a szerk.) Ezért az első piaci reakciók, amelyeket hétfőn tapasztalhattunk, nem voltak igazán erősek.

A görög államkötvények hozama ugyan megugrott és a tőzsde nem tért vissza hét végi szintjére az egynapos zuhanás után, ám ez csak a kezdet - véli az elemző. Ha az euró megindul a lejtőn, akkor azt egyre gyorsulva teszi majd, mivel a választások közeledtével egyre jobban idegesíteni fogja a befektetőket, hogy nem tudják, milyen eredményt hoz a szavazás.

Konkrétabb előrejelzést ad Lee Hardman, a Bank of Tokyo-Mitsubishi devizastratégája. Szerinte az euró 2013 első három hónapjában bezuhan az 1,2 dollár/eurós szint alá. Az elmúlt tíz évben ugyan jellemzően nem ment az árfolyam ez alá a határ alá, ám most nem talál támaszt itt. Előrejelzésük szerint 2015 végére 1,14 dollár/euróig gyengülhet a közös európai valuta, amivel alulértékelt marad. Hardman arra is emlékeztet, hogy ha az ECB megindítja monetáris enyhítését, az szintén nyomást gyakorol majd az euróra.

Államcsődök egykor és most

Eközben az Economist portálján az államcsődök történetéről olvashatnak a befektetők. A cikk emlékeztet arra, hogy Görögország és Argentína hét, illetve kilenc alkalommal hagyta cserben hitelezőit az elmúlt 200 évben. A legtöbb ország történetében legalább egyszer fizetésképtelenné vált. Ugyanakkor az államok csődje egészen másként zajlik le, mint a vállalatoké.

A cégek ugyanis az esetek többségében hátrahagynak valamilyen vagyont, amelynek felhasználásával legalább részben kártalaníthatók hitelezők. Az államok ezzel szemben be sem szokták vallani, hogy nem tudnak törleszteni. Ehelyett "átalakítják" adósságukat, ami magyarul azt jelenti, hogy megtagadják egy részének a visszafizetését. Ezt nevezik finoman hajvágásnak (haircut).

Így csinálták

Argentína 2001-ben 81 milliárd dollárt nem tudott törleszteni, ehelyett az összeg harmadát ajánlotta hitelezőinek, amelyek 93 százaléka bele is ment az alkuba. Az ellenállók - az argentin kormány szerint "keselyű alapok" - évekig tartó pereskedés után egy 2014-es amerikai bírósági döntés alapján jogosultak ugyan a követelésükre (1,3 milliárd dollárra és kamataira), ám Buenos Aires megtagadta ennek kifizetését.

A legutóbbi - szintén be nem vallott - görög csőd idején, 2012 elején a magánbefektetők - főleg bankok - régi kötvényük értékének felét érő állampapírokra cserélhették be követeléseiket. Az új papírok emellett hosszabb futamidejűek a régieknél. Ezzel az athéni kormány szintén egy régi módszerhez folyamodott, ugyanis a bajba került államok jó esetben csak azt kérik hitelezőiktől, hogy az eredeti visszafizetési határidőnél később törleszthessék tartozásukat.

Csata a kasszáknál

A rendezetlen államcsődök velejárója, hogy a hazai valuta elértéktelenedésétől tartó befektetők és a betétesek megpróbálják kivonni pénzüket a bankokból, majd kivinni külföldre. A kormányok erre válaszul tőkekorlátozásokat vezetnek be. A csődben levő ország kötvényeit egy ideig senki sem veszi meg, ám a magasabb kockázattal elérhető nagyobb haszon egy idő után visszacsalogatja a vásárlókat.

Kritikus pontja az államcsődöknek, hogy nincs olyan nemzetközi jogi szabályrendszer, amely alapján rendezni lehetne az ezekkel kapcsolatos jogvitákat. Ez magyarázza, miért rendkívül zavarosak, és miért húzódnak el éveken át. Az elmúlt időszakban új nemzetközi jogi normák jelentek meg - köztük az argentin helyzet tanulságai alapján egy olyan rendelkezés, amely kimondja, hogy a hitelezők kisebbsége nem torpedózhatja meg a többség és a bukott állam megállapodását.

Az új szabályok alkalmazása azonban a kormányok dolga. Egyes országok - Kazahsztán, Vietnam - például már ezek alapján bocsátottak ki kötvényeket, amivel biztonságosabb befektetéssé teszik azokat. A korábban a piacra került állampapírok esetén azonban továbbra is a régi, kaotikus szabályok az irányadóak.