Tavaly a második világháború óta a legnagyobb egyéves adósságnövekedést figyelhettük meg, a globális adósság 226 billió dollárra emelkedett, miközben a világot globális egészségügyi válság és mély recesszió sújtotta – áll az IMF tanulmányában.

Az IMF globális adósságadatbázisának legutóbbi frissítése szerint a globális adósság 2020-ban 28 százalékponttal, a GDP 256 százalékára emelkedett.

Kapcsolódó

A növekedés valamivel több mint felét az állami hitelfelvétel tette ki, mivel a globális államadósság-ráta a GDP 99 százalékára, rekordszintre ugrott. A nem pénzügyi vállalatok és a háztartások magánadóssága szintén új csúcsokat ért el.

Az adósságnövekedés különösen a fejlett gazdaságokban szembetűnő, ahol az államadósság a 2007-es szintről, a GDP mintegy 70 százalékáról 2020-ra a GDP 124 százalékára emelkedett. A magánadósság ugyanebben az időszakban mérsékeltebb ütemben, a GDP 164 százalékáról 178 százalékára nőtt.
Az államok adóssága jelenleg a teljes globális adósság közel 40 százalékát teszi ki, ami az 1960-as évek közepe óta a legmagasabb arány. Az államadósság 2007 óta tartó felhalmozódása nagyrészt a két nagy gazdasági válságnak, a globális pénzügyi válságnak, majd a Covid-19 világjárványnak tudható be.

Nem minden adósság egyenlő

Az adósságdinamika azonban országonként jelentősen eltér. A fejlett gazdaságok és Kína a 2020-as 28 billió dolláros adósságnövekedés több mint 90 százalékáért felelősek. Ezek az országok az alacsony kamatlábaknak, a központi bankok intézkedéseinek és jól fejlett pénzügyi piacaiknak köszönhetően képesek voltak a világjárvány idején növelni az állam- és magánadósságot.

A legtöbb fejlődő gazdaság azonban a finanszírozási szakadék másik oldalán áll, és a finanszírozáshoz való korlátozott hozzáféréssel és gyakran magasabb hitelkamatokkal kell szembenézniük.

Az általános tendenciákat vizsgálva két különböző fejleményt találtak az IMF közgazdászai.

A fejlett gazdaságokban a költségvetési hiányok az egekbe szöktek, mivel az országok a recesszió miatt összeomlottak. Az államadósság a GDP 19 százalékpontjával nőtt 2020-ban, ami a globális pénzügyi válság idején tapasztalt növekedésnek felel meg.

A magánadósság azonban 2020-ban a GDP 14 százalékpontjával ugrott meg, ami majdnem kétszerese a globális pénzügyi válság idején tapasztaltnak. Ez is jól mutatja, hogy nagyon eltér a két válság. A világjárvány idején a kormányok és a központi bankok támogatták a magánszektor további hitelfelvételét, míg a Lehman Brothers válság idején a kihívás a túlzottan tőkeáttételes magánszektorból eredő károk megfékezése volt.

A fejlődő piacok és az alacsony jövedelmű fejlődő országok sokkal szigorúbb finanszírozási korlátokkal szembesültek, de az egyes országok között nagy különbségek voltak. A globális adósságnövekedés 26 százalékát egyedül Kína okozta. A feltörekvő piacok (Kína nélkül) és az alacsony jövedelmű országok a globális adósságnövekedésből kis mértékben, egyenként körülbelül 1-1,2 billió dollárral részesedtek.

Mindazonáltal mind a feltörekvő piacok, mind az alacsony jövedelmű országok szintén emelkedett adósságrátával szembesülnek, amit a 2020-as nominális GDP nagymértékű csökkenése okoz. A feltörekvő piacokon az államadósság rekordmagasságot ért el, míg az alacsony jövedelmű országokban a 2000-es évek eleje óta nem látott szintre emelkedett, amikor sokan részesültek az adósságkönnyítési kezdeményezésekből.

Egyensúlyt kell találni

Az adósság nagymértékű növekedését az emberek életének védelme, a munkahelyek megőrzése és a csődhullám elkerülése indokolta. Ha a kormányok nem léptek volna, a társadalmi és gazdasági következmények pusztítóak lettek volna.

Az adósságnövekedés azonban felerősíti a sebezhetőséget, különösen a finanszírozási feltételek szigorodásával. A magas adósságszintek a legtöbb esetben korlátozzák a kormányok képességét a fellendülés támogatására és a magánszektor középtávú beruházási képességét is visszavetik.

Az egyik legfontosabb kihívás a költségvetési és monetáris politikák megfelelő kombinációjának megtalálása a magas adósság és a növekvő infláció környezetében. A fiskális és monetáris politikák kiegészítették egymást a járvány legrosszabb időszakában. A központi bankok intézkedései, különösen a fejlett gazdaságokban, a kamatlábakat a határértékig lenyomták, és megkönnyítették a kormányok számára a hitelfelvételt.

A monetáris politika most az emelkedő inflációra és az inflációs várakozásokra helyezi át a hangsúlyt. Bár az infláció és a nominális GDP növekedése bizonyos esetekben segít csökkenteni az adóssághányadot, ez nem valószínű, hogy tartósan biztosítja az adósság jelentős csökkenését. Ahogy a központi bankok a tartósan magas infláció megakadályozása érdekében kamatot emelnek, úgy emelkednek a hitelfelvételi költségek. Számos feltörekvő piacon az irányadó kamatlábak már emelkedtek, és további emelések várhatóak.