Az átalakuló világgazdaság, a klímaváltozás és a kimerülő olaj- és gáz készletek gyors és radikális reformokra kényszerítik az Öböl-menti országokat. A Nemzetközi Valutaalap február első hetében igen pesszimista hangvételű jelentést közölt a Perzsa-öbölbeli olajmonarchiák gazdasági kilátásairól.

A dokumentum részletesen elemezte a globális olajpiac helyzetét, amelynek középtávú kilátásait alapvetően két tényező határozza meg. Az első az, hogy a szektorban alkalmazott új technológiák a régi és újonnan felfedezett lelőhelyek révén is nagymértékben fogják növelni az olajkínálatot; a második pedig az, hogy az olajbőség ellenére a világ országai fenntarthatósági megfontolásból fokozatosan egyre inkább más energiaforrások (nap- és szél energia) után fognak nézni.

Gyorsan elapadhat a pénzforrás

Az ma még meghatározó, hogy az érintett arab országok a világ olajkészletének 40 százaléka, a földgázkészleteinek pedig 20 százaléka felett rendelkeznek, így a világ olajexportjának nagyjából negyede kötődik hozzájuk, amelynek révén minden évben óriási profitot termelnek a földgázkivitelből is. Vagyis ezeknek a ma rendkívül gazdagnak számító országoknak az állami bevételei szinte kizárólag a fosszilis energiahordozók világpiaci keresletétől függnek - ez pedig igen rövid idő alatt drasztikusan csökken.

A Perzsa-Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) főtitkárhelyettese, Abdel Aziz Aluwaisheg a szaúdi illetőségű Arab Newsban vizsgálja a Perzsa-öböl gazdasági kilátásait és a térség országai előtt álló kihívásokat. A ma még gazdagságban fürdő országok számára a legfontosabb kihívás, hogy át tudják-e állítani időben a gazdaságaikat, vagyis képesek lesznek-e viszonylag rövid idő alatt megfelelő mértékben diverzifikálni bevételi forrásaikat. Márpedig az IMF ma úgy számol, hogy a technológiai fejlődés felgyorsulása, illetve a károsanyag-kibocsátás csökkentésének egyre növekvő igénye sokkal kevesebb időt fog hagyni a szükséges reformokra: a jelentés készítői azt jósolják, hogy az arab olajmonarchiák olaj- és gázeladásaiból származó pénzbőség 2034-re teljesen elapad.

14 év az összeomlásig

Ha ez bekövetkezik, az gazdasági katasztrófát eredményezhet. Az IMF számításai szerint a GCC országok megtakarításai ugyan jelenleg 2 ezer milliárd dollárra rúgnak - és ez évi 133 milliárd dollárral bővül évente. Van, pontosabban lenne miből finanszírozni a reformokat. Ha viszont ezek elmaradnak, akkor az elkövetkezendő másfél évtizedben fokozatosan felélik ezt a rettentően sok pénzt.

A komor jóslat szerinti gazdasági összeomlásig hátralevő tizennégy év rendkívül rövid, ám az átállás még ennyi idő alatt sem lehetetlen. Az azonban biztos, hogy jelentősen fel kell gyorsítani a reformokat. Ezek közül az egyik legfontosabb az adórendszer átalakítása - a személyi és vállalati jövedelemadó, a befektetésekre kivetett adók alapvető megreformálása elkerülhetetlennek látszik.

A fő akadályt azonban az jelenti, hogy az elmúlt évtizedekben az Öböl-menti monarchiák polgárai túlzottan hozzászoktak a szinte korlátlan olajbevételekből finanszírozott jóléthez. Márpedig az alacsony adók, az ingyenes oktatás és egészségügy, az alacsony energiaárak, valamint a mesterségesen fenntartott magas foglalkoztatás egészen bizonyosan nem lesz tartható. A következő másfél évtizedben a jövő generációk érdekében az egyéneknek és az államoknak, a munkavállalóknak és a munkaadóknak is szorosabbra kell majd húzniuk a nadrágszíjat.