Az unió indoklása szerint a korlátozások tisztességtelen módon visszaszorítják az európai uniós gyártók hozzáférését az acélgyártáshoz szükséges olyan nyersanyagokhoz, mint a nikkel, a fémhulladékok, a szén, a koksz, a vasérc, vagy a króm.
Az EU továbbá azokat a támogatásokat is kifogásolja, amelyek a WTO szabályaiba ütközően a helyi nyersanyagok felhasználását ösztönzik az indonéz gyártók körében, és az importtal szemben a hazai termékeket részesítik előnyben.
Cecilia Malmström kereskedelempolitikáért felelős biztos nyilatkozata szerint nagy nyomás nehezedik az európai uniós gyártókra a globális kapacitásfelesleg és az egyoldalú kereskedelmi korlátozások miatt. Az indonéz exportkorlátozások nyomán újabb uniós acélipari munkahelyek kerülnek veszélybe. Indonézia pedig 2020 januárjára újabb kiviteli tilalmat jelentett be.
Az EU a rozsdamentes acél gyártásához szükséges nyersanyagokra, különösen a nikkelre vonatkozó exportkorlátozásokat és exporttilalmakat kifogásolja. Továbbá nem ért egyet egyebek mellett a belföldi feldolgozásra és forgalmazásra vonatkozó előírásokkal és kötelezettségekkel, valamint az exportengedélyezésre vonatkozó, bonyolult és homályos eljárásokkal és követelményekkel, amelyek alapján nehezedik a nyersanyagokhoz, például a nikkelhez, a vashoz, a krómhoz, a fémhulladékhoz, a szénhez és a kokszhoz való hozzáférés.
Az unió által kezdeményezett egyeztetések a WTO vitarendezési eljárásának első lépését jelentik. Ha ezek nem vezetnek kielégítő megoldásra, az EU vizsgálóbizottság felállítását kérheti a WTO-tól az ügy elbírálására.
Az EU a WTO égisze alatt jelenleg 42 vitában, saját kereskedelmi megállapodásai keretében pedig további 3 vitában érintett. Különböző viták kezdeményezésével az elmúlt öt évben az EU elérte, hogy diszkriminatív adókat, illegális vámokat vagy exportkorlátozásokat szüntessenek meg olyan kulcsfontosságú piacokon, mint Oroszország, Kína, az Egyesült Államok és Dél-Amerika, és évi tízmilliárd eurós piac megnyitását tette lehetővé - közölte az uniós bizottság.