Kelet-Közép-Európa az idén felgyorsult európai infláció élén halad – állapítja meg Ben Hall, a Financial Times európai ügyekkel foglalkozó szakírója. Lengyelországban az éves infláció májusban 4,7 (az Eurostat adata szerint 4,6) százalék volt, ami júniusra csak 4,4 százalékra csökkent, Magyarországon 5,1 (az Eurostat adata szerint 5,3) százalék volt az infláció és júniusra is hasonlót várnak az elemzők. Ennek részben átmeneti okai vannak, de vannak szakértői vélemények, amelyek szerint a kelet-közép-európai régióban tartóssá válthat a magas infláció.

Ez ebben a két országban a nacionalista kormányok és a jegybankok közti konfliktushoz vezethet, illetve lerombolhatja azt az imázsukat, hogy ortodox költségvetési politikával kézben tartják államaik pénzügyeit. Az elmúlt években sokat köszönhettek ennek, európai partnereik részben ezért nézték el a demokrácia, a jog uralma és az emberi szabadságjogok elleni intézkedéseiket. Emellett kedvező célpontot kínáltak a német tőkebefektetéseknek.

A jelenlegi infláció mind a lengyel, mind a magyar jegybank középtávú inflációs célját – 2,5, illetve 3,0 százalék – meghaladja, ám Adam Glapinski, a Lengyel Nemzeti Bank elnöke azt mondta a brit üzleti lapnak, hogy nem lát okot a kamatemelés elsietésére. Nem szólnak a „riadócsengők” az inflációval kapcsolatban - fejtegette, hozzátéve, hogy átmeneti kínálati tényezők és szabályozási változások okozzák a drágulás nagyját. Matolcsy György, az MNB elnöke nyílt konfliktust vállalt a budapesti kormánnyal, amelyet felszólított, hogy az idei 7,5 százalékos GDP arányos költségvetési hiányt 2022-re szorítsa le három százalékra.

Külső nézőpontok

A Capital Economics gazdaságkutató intézet nemrégiben arra figyelmeztetett, hogy a kelet-közép-európai országok „makacsul magas inflációt” tapasztaltak már a pandémiát követő gazdasági lazítások előtt is, és az a veszély fenyegeti őket, hogy a következő években elhúzódó áremelkedések következnek, ami agresszív monetáris szigorítást vonhat maga után.

Az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD) szintén hangot adott aggodalmainak. A pénzintézet vezető elemzője, Beata Javorcik úgy látja, hogy vannak rövid távú tényezők, mint például a járvány lecsengésével, a lazításokkal párhuzamosan megugró fogyasztói kereslet, ám vannak hosszú távúak is. Ezekről csinos kis listát is összeállítottak.

Vészjósló jelek

Az első helyen a régió túlfűtött munkaerőpiaca áll, ami felerősíti az amúgy is káros demográfiai átalakulás, azaz a társadalom elöregedése okozta munkaerőhiányt. Ennek eredményeként Magyarországon 10,6, Lengyelországban 7,8 százalékkal emelkedtek a bérek az elmúlt évben, annak ellenére, hogy a gazdaság a pandémia miatt mélyrepülésben volt. Lengyelországban 3,1 százalék a munkanélküliségi ráta, amit valamennyire ellensúlyozni tud a sok külföldi, főként ukrán vendégmunkás foglalkoztatása. Magyarországon azonban a bevándorlófaló kormány nem él ezzel a lehetőséggel a munkaerőhiány enyhítésére.

Emellett a keresleti oldalon meg fog jelenni a nyár végétől kezdve a következő négy éven át az EU helyreállítási alapjából befolyó pénz, amit kiegészíthet a mindkét kormány osztogatási hajlamából, nevezetesen a jövedelemadók csökkentéséből fakadó pluszkereslet. Végül mivel mindkét ország energiaellátása erősen függ a fosszilis energiahordozóktól, az alternatív energiára való átállás költségei is támaszt adnak az áraknak.

Sötét jövő

Mindezt kiegészíti egy szubjektív elem, nevezetesen az, hogy a lakosság egy része még emlékszik a rendszerváltást követő évtized magas inflációjára. Ez növeli az inflációs várakozásokat, befolyásolva az emberek vásárlási szokásait. Javorcik szerint ha ezek a várakozások erősek lesznek, akkor (magas kamatok formájában) sokba kerülhet a pénzromlás megfékezése.

Így rámutat a dolog politikai vetületére is - véli a brit üzleti lap cikkírója. Sokak életszínvonalát már most is komolyan erodálják a növekvő árak, ami a kormányokat osztogatásra sarkallja, így a ha jegybankok nem állnak a sarkukra, akkor komoly bajokra lehet számítani.