"Nincs értelme megmenteni a jelent, de feláldozni a jövőt"

- A napokban azt olvastam a Bloombergen, hogy Greta Thurnberg szerint jobb lenne, ha a németek az atomerőműveiket nem zárnák be ez év végén és jövő tavasszal, mert sokkal fontosabb lenne az, hogy a szénnel jobban foglalkozzanak, hogy a szenet kiszorítsák az energiatermelésből. Mit gondol erről?

- Nos, minden ország maga dönti el, hogy használ-e atomenergiát vagy sem. És tudom, hogy néhány ország nagyon erősen atomellenes. A nukleáris energia része az Egyesült Királyság energiamixének, így mi a Nettó Zéró felé vezető út részeként tekintünk rá. Németország is bizonyára meghozza majd a saját döntését.

Mi is csökkentjük a szénfelhasználásunkat, és Glasgow-ban is abban állapodtak meg az országok, hogy szükséges a szén fokozatos csökkentése. Ez a lényeg. Az, hogy ezt miképpen teszik, csak rajtuk múlik.

- Ön hovatovább 40 éve brit külügyér, sok helyen dolgozott a világban, öt országban nagykövet is volt, így gondolom: nem nagyon van már olyan reakció, bejelentés vagy döntés, ami meglepné. De COP-nagykövetként mennyiben más a munkája, mint klasszikus diplomataként? Úgy értem, hogy ez a pozíció talán inkább protokolláris feladat, így az is kérdéses számomra. hogy a tárgyalópartnereit noszogathatja, megfeddheti vagy számonkérheti-e?

- Minden COP-elnökség megpróbálja összehozni az embereket. Mivel a döntéseket konszenzusos alapon hozzák meg, mindenkit be kell vonni. Ezért minden alkalommal, amikor konszenzusos tárgyaláson veszünk részt, tapintatosan kell az üzeneteinket megfogalmazni. Ez nem jelenti azt, hogy nem tehetünk fel nehéz kérdéseket.

Minden ország egyéni kötelezettségvállalásokat írt alá. A tárgyalások során gyakran hangzottak el olyan kérdések, hogy egy adott ország mit tart reálisnak, hogyan tervezi átalakítani az energiamixét, vagy mikorra tudja csökkenteni a szénfelhasználását. Az ilyen párbeszédek is felérhetnek egyfajta tapintatos nyomásgyakorlással, anélkül, hogy ténylegesen kritikát fogalmaznánk meg.

Az azonban lényeges, hogy érdemes figyelmesen meghallgatni a másik felet. Mert néha, egy-egy döntés mögött teljesen más ok húzódik meg, mint amire számítunk. Ha valóban megértjük, hogy mi motiválja egy adott ország döntését, akár arra is képesek lehetünk, hogy meggyőzzük: tegyen még további lépéseket.

- Magyarország a klímavédelemben nem teljesít jól, ám a magyar politikusok mégis gyakran képzelik azt magukról, hogy nagyon rafináltak, és képesek kimagyarázni, uralni ezt a helyzetet is. Ezügyben én sem az orosz, sem az amerikai, sem a brit diplomáciát nem tekinteném lebecsülendő szereplőnek, sőt, szerintem sokan átlátnak ezeken a szitákon. A COP26 Glasgow-i fórum előtt és most, utána is tárgyalt Magyarországon. Mi a tapasztalata az ígérgetés és a tényleges tettek összevetését illetően?

- Először is: az éghajlatváltozás kezelése nem csak a kormányok felelőssége, hanem általában véve az embereké. Az üzleti élet, a tudósok és az egyének is hozzájárulnak, és ez mind összeadódik. Amikor tehát egy ország előrehaladását vizsgáljuk, mindezt együtt kell figyelembe vennünk....

- Értem, és igazán diplomatikus a válasza, de az jobban érdekelne, hogy ön például átlát-e ilyen tárgyalások során azon a bizonyos szitán, és ha igen, akkor mi következik azután?

- Vannak Magyarországon ígéretes területek, mint például a napenergia elterjedése. Ez egy olyan egyértelmű növekedési terület, amelyet biztató látni. És ez is számos emberen múlik majd, az energetikai cégektől kezdve az egyes emberekig, akik napelemeket szerelnek a tetőre, és a kormányzatnak is lesz szerepe. [megjegyzés: az interjú még a napelemes rendszertelepítést gyakorlatilag ellehetetlenítő kormánybejelentés előtt készült - a szerk.]

Úgy gondolom, hogy számos más terület is létezik, mint például a geotermikus fűtés, és a szélenergia lehetséges felhasználása. Ha Magyarország ezen az úton halad, az nagy előrelépést jelent majd.

- Ez sem igazán konkrét válasz a kérdésemre, de megpróbálom akkor másképp megfogalmazni, hátha... Mi a benyomása rólunk azokon keresztül, akikkel most találkozott: szinkronban van-e az, amit a magyar politikusok ígérnek, és az, amit a fiataloktól és a civil szervezetektől hallott??

- Minden országban vannak egy irányba tartó kezdeményezések. És vannak széttartó vélemények is, akár a kormányokon belül is, ez természetes.

Amikor először jártam Budapesten, találkoztam egy innovatív startup céggel, amelyik épített egy mini, konyhai komposztáló gépet. Őket hova tenné a kérdésében? Mert az élelmiszerhulladék újrahasznosítása is fontos része a zöld és fenntartható életvitelnek, de nincs mögötte nagyívű politikára szükség, megy előre a maga útján.

Ezzel kapcsolatbani inkább azt kell látni, hogy mostanáig ez a kérdés egy ipari léptékű feladatnak tűnhetett, ám ez a statup vállakozás most lehetővé teszi, hogy a kérdést a saját otthonunkban, egyénileg kezeljük, megvalósítsuk. Ez nagy lépés az élelmiszerhulladék újrahasznosítása terén, és biztos vagyok benne, hogy Magyarországon még sok száz ilyen jó kezdeményezés van. Az ilyen kicsinek látszó dolgok manapság már összeadódnak.

Emellett persze ott vannak a nagy döntések, amelyeket a kormányoknak kell meghozniuk. Magyarország energetikai lehetőségei között szerepel a napenergia, az atomenergia, a lignit és a gáz. A kulcskérdések pedig véleményem szerint a következők: hogyan lehet maximalizálni a zöld energiát, minimalizálni a fosszilis energia felhasználását és csökkenteni az energiaimport-függőséget.

Magyarország az Európai Unió része, ami több lehetőséget biztosít a támogatás és az összeköttetések tekintetében. Ezeknek az interkonnektoroknak a fejlesztése továbbra is fontos lesz.

- Az ön pozícióból nézve hogyan értékelhető a glasgow-i klímafórum? Az elemzők többsége szerint a COP26-nak  nagyobb volt a fórum füstje mint a lángja. De eközben azt is látni kell, hogy a Glasgowban szégyenpadra küldött Ausztráliában gyakorlatilag ez a világfórum részben a kormányváltást is előidézte.

- Tételesen el tudom mondani, hogy mit is ért el valójában a COP26!

Itt ismerték el először a világ politikai vezetői, hogy a tudománynak igaza van, és nem légből kapott klímacélokat tűznek, tűzünk ki az emberiség elé. Megvan a kapcsolat az Éghajlatváltozási Kormányközi Testülettel  (IPPC) és más tudományos testületekkel, és mindenki egyetért, hogy a cselekvésnek azon kell alapulnia, amit a tudomány mond. 

Azt is minden ország elismeri, hogy ez a kérdés sürgős, hogy nagyon kevés időnk van, és hogy ezért a lehető legközelebb kell kerülnünk a párizsi hőmérsékleti célokhoz, különösen az 1,5 Celsius-fokos célhoz. Ami azt jelenti például, hogy 2030-ig a felére kell csökkentenünk a szén-dioxid-kibocsátást, és az évszázad közepére, 2050-re el kell érnünk a nettó nullát.

A glasgow-i fórum az első alkalom, hogy az ENSZ a fosszilis tüzelőanyagokról és az általuk okozott károkról beszél: először olvashatjuk a hivatalosan deklarált szövegben, hogy szükség van a szén fokozatos leépítésére.

Egyetértés van abban is Glasgownak köszönhetően, hogy több pénzre van szükség; többek között a magánszektorból, amely több ezer milliárd dollár felett rendelkezik. Pénzre van szükség a természeti károk enyhítéséhez, és a klímaváltozás hatásaihoz való az alkalmazkodáshoz.

A veszteségek és károk enyhítése terén is van némi előrelépés a korábbiakhoz képest: megállapodtunk arról, hogyan juthat pénz az éghajlatváltozás által súlyosan megkárosított országoknak. Elég sok ágazati kötelezettségvállalás is történt, például az elektromos járműgyártás, valamint az energiaszektor „társadalmilag igazságos” átalakításának ügyében, ami azt jelenti, hogy figyelembe kell venni, milyen hatást gyakorol a hétköznapi emberekre a megújuló energiaforrásokra való átállás.

- Egy dolog, hogy mit vállaltak az országok és a szektorok a világfórumon, és egy másik az, hogy mi az, amit valóban meg is tesznek. Mi a mérleg eddig?

- Nézzünk vissza az elmúlt évre, hogyan is teljesítettünk, és milyen volt 2022!  A háború előtt már eleve emelkedtek az energiaárak, és a háború csak rontott a helyzeten. 2022 közepén az Egyesült Királyság és a COP27 házigazdája, Egyiptom félidős elemzést készített. Ennek része az is, hogy a COP26-on vállalt ígéreteket monitorozzuk; rengeteg technikai munkára van szükség ahhoz, hogy a COP26-on tett ígéretek valóra váljanak.

Egy mondatban összefoglalva: történt némi előrelépés, de közel sem elég. Ezért a COP27 további egyértelmű lépéseket, és több pénzt vár a köz- és magánszférától. Nagyobb hangsúlyt kell fektetni az alkalmazkodásra és a veszteségek és károk enyhítésére. A fejlődő országok nagyon várják ezeket a fejleményeket. És mindannyian előre akarunk lépni, többek között a kibocsátás megfékezése terén is.

- Ha a szívére teszi a kezét, kijelenti-e, hogy a 2035 és a 2050-es céldátumra a vállalások teljesíthetők?

- Abszolút igen! De csak akkor, ha állandóan ezen gondolkodunk. Ezt úgy értem, hogy amikor például azt vizsgáljuk, hogyan reagáljunk az energiaválságra, akkor két kérdést kell feltennünk.

Az egyik, hogy minden egyes ötletünkkel, amink van, valóban teszünk-e valamit a jelenlegi válság megoldása érdekében? Mert sok javaslat olyan új energiaforrásokat tartalmaz, amelyek csak 5-6 év múlva lesznek elérhetőek, de ez a jelenlegi helyzeten nem igazán változtat. 

A második kérdés pedig az, hogy vannak-e az adott ötletnek jelentős negatív hatásai a hosszú távú, 2050-re vonatkozó törekvéseinkre? Mert nincs értelme megmenteni a jelent, de feláldozni a jövőt. A jó hír az, hogy van mód arra, hogy mindkettőt - az energiaválság megoldását és a klímacélok életben tartását - egyszerre megvalósítsuk.