Egy 29 éves hadnagy a hadseregből 1994-ben átveszi a hatalmat egy turistaparadicsomban. Az ország Gambia, az új vezető pedig Yahya Jammeh.

Az elnök nem vacakolt sokat és egyből elkezdte kiépíteni személyes imázsát, mely szerint ő egy jámbor muszlim, akinek azért vannak különleges képességei is. Ilyen például, hogy nemcsak az AIDS-et képes kikúrálni egy növényi főzet segítségével, de a meddőséget is meg tudja gyógyítani. Világképéhez ezen kívül az is hozzátartozott, hogy a homoszexualitás fenyegetést jelent az egész emberiség számára - olvasható a BBC-n.

A családi élete sem egyszerű: első feleségétől elvált, majd elvett két másik nőt. "A második feleségemet nem hívhatják First Lady-nek, mivel a protokoll ezt nem engedi meg" - mondta egyszer egy helyi újságnak. Hozzátennénk, ezt Afrikában nem mindenki gondolja így, a Dél-afrikai Köztársaság elnökének, Jacob Zumának például mind a négy felesége viseli ezt a címet.

Yahya Jammeh elnök és a First Lady
Kép: MTI/EPA

Jammeh mindig is hosszú távon gondolkodott: egy 2011-es interjújában például elmondta: nem fél attól, hogy a többi afrikai vezető, például a líbiai Muammar Gaddafi vagy az egyiptomi Hosni Mubarak sorsára jut.

Az én sorsom Allah kezében van. Amennyiben pedig ő is így gondolja, akár egymilliárd évig is én lehetek Gambia vezetője

- közölte anno a BBC-vel.

Azt, hogy mennyire odavan magától, jó mutatja a hivatalos neve is: Őexcellenciája Professzor Alhaji doktor Yahya Ayy Jammeh Babii Mansa sejk. Ez utóbbit, a Babii Mansát egyébként 2015-ben vette fel, és nehéz pontosan magyarra lefordítani. Valami olyasmit jelent, hogy a "fő hídépítő", a "folyók ura", esetleg a "folyók meghódítója". Ehhez tudni kell, hogy Gambia leginkább az azonos nevű folyó köré épült.

Nem zavarta, hogy folyamatosan támadták jogvédők

Az sem zavarta, hogy az emberi jogokért küzdő csoportok folyamatosan támadták. Ezzel kapcsolatban mindössze annyit jegyzett meg, hogy ő Allah kivételével senki előtt nem fog leborulni, ha pedig ez valakinek nem tetszik, az elmehet a pokolba. Ebbe az irányba mutatott az a lépése is, hogy 2015-ben Gambiát iszlám köztársaságnak kiáltotta ki.

És hogy miért támadták ezek a szervezetek? Az országban finoman szólva sincsenek jó helyzetben az ellenzéki szereplők és a független média, ráadásul mindent behálóz a kontinens egyik legkiterjedtebb titkosszolgálata. Itt ne a magyar helyzetre gondoljunk! Gambiában kicsit erőszakosabban mennek a dolgok: 2004-ben például lelőtték egy újság szerkesztőjét, Deyda Hydarát, mire a Riporterek Határok Nélkül (RSF) nemzetközi újságíró-szervezet közölte, hogy az ország vezetése semmiféle kritikát nem fogad el a helyi médiától és ez ellen minden eszközzel fellép.

Ennek csak egy része a gyilkosság, de sok olyan újságírót vettek már őrizetbe cikkeik miatt, akik nem zengték elég hangosan a kormány dicséretét. Amikor pedig Jammeh-nél rákérdeztek Hydara halálára, elintézte azzal, hogy Gambiában sok ember hal meg, miért lenne az újságíró halála különleges eset. Viszont nemcsak újságírókat, hanem számos ellenzéki szereplőt is letartóztattak, a látszatra pedig annyira sem adtak, hogy volt, akit az őrszobán öltek meg.

A neki nem tetsző elemekkel való leszámolásban segített az is, hogy 2013-ban bejelentette, véget vet a 27 éve fennálló moratóriumnak és kivégzi az összes halálraítéltet az országban. A bejelentést tett követte, ám kilenc kivégzés után - melybe természetesen belefértek ellenzéki szereplők - leálltak, miután az Afrikai Unió és az EU is határozottan tiltakozott a módszer ellen.

Miből élnek?

A Szenegál közepén lévő, hosszúkás alakú Gambiában nagyjából kétmillióan élnek, melynek közel kétharmada városokban vagy azok közelében él. A 177 fő/négyzetkilométer aránnyal pedig az egyik legsűrűbben lakott afrikai ország. Az ország GDP-je 2015-ben a Világbank adatai szerint 938,8 millió dollár volt. Csak összehasonlításként: Magyarországé ekkor a KSH szerint 121,6 milliárd dollár volt.

Google Maps

Az ország a Világbank adatai szerint főképp a turizmusból él, de a mezőgazdaság és a banki átutalások is sokat hoznak konyhára. Ugyanakkor az ország rendkívül sérülékeny, így az országon kívülről jövő hatások, mint például a 2014-es nyugat-afrikai ebolajárvány és az akkori rossz idény a mezőgazdaságban nagy mértékben visszavetette a gazdasági teljesítményt.

Ezután a kormány a hivatalos adatok szerint 4,7 százalékos gazdasági növekedést várt 2015-ben, mondván majd egyre több turista jön, erősödik a külkereskedelem és a mezőgazdaság is magára talál. A Világbank szakértői szerint azonban ez nem jött össze és minimum stagnálás volt, ha nem visszaesés.

Az egyre nagyobb költségvetési hiányra és a brutálisan növekvő államadósságra - amely 2015-ben már elérte a GDP 100 százalékát - a Jammeh vezette kormány jellemzően ad hoc intézkedésekkel reagált, ahogy a helyi jegybank sem talált megoldást a problémára, így 2016 sem a legfényesebb éve volt az országnak. Mindez azt hozta, hogy 2013 és 2016 között ötödével esett az egy főre jutó GDP, ami természetesen magával hozta, hogy jelentősen megugrott a szegények száma is. Mindehhez hozzájárult, hogy a jegybanknak az ország gazdaságáért való küzdelemben jelentősen csökkentek a devizatartalékai, míg a helyi pénznem, a gambiai dalasi 2013-óta gyengül folyamatosan a dollárral szemben. Ennek következményeként elképesztő mértékben nőtt az országot elhagyók száma, ami tovább gyengítette a gazdaságot.

A jövő sem túl szép a Világbank szerint: az országnak egyre inkább szembe kell néznie az egy lábon álló, főképp turizmusra épülő gazdaság veszélyeivel, a kicsi belső piaccal, a természeti erőforrásokhoz való korlátozott hozzáféréssel, illetve a szakértelem és a versenyszektor által létrehozott munkahelyek hiányával. Mindemellett a népesség gyorsan növekszik, miközben igen sokan el is hagyják az országot.

És jött a hidegzuhany

Így jutottunk el 2016. december elsejéig, amikor a legutóbbi választást tartották az országban. Az esemény előtt megszaporodtak a tüntetések, de nagyon nem úgy tűnt, hogy váltás lesz a vezetésben. Ide kapcsolódó érdekesség, hogy az ország 40 százaléka (!) analfabéta, így a választáson színes üveggyöngyökkel szavaznak.

A végeredmény pedig óriási meglepetést hozott, hiszen az ellenzéki jelölt, Adama Barrow nyert. Barrow a Wikipédia-oldala szerint korábban értékesítőként dolgozott az országban, majd Angliába költözött, ahol többek közt biztonsági őrként kereste meg a pénz a tanulmányaira, és úgy mellesleg, Arsenal szurkoló lett. Visszatérte után ingatlancéget alapított és azt igazgatta.

Adama Barrow - bal oldalt kék ruhában
Kép: MTI/EPA

A választást többek közt azzal sikerült megnyernie, hogy megígérte, megszünteti a hadsereg és a politikai közötti összefonódásokat, visszatérnek azokba a nemzetközi szervezetekbe, ahonnan Jammeh kivezette az országot, illetve ismét elfogadja a Nemzetközi Büntetőbíróság ítéleteit. Arra is ígéretet tett, hogy három év múlva lemond, azaz nem lesz a következő diktátora az országnak.

Meglepő fordulat

A következő meglepetést az okozta, hogy Jammeh elismerte a vereségét. Ám ez nem tartott sokáig, hiszen két hét után szabálytalanságokra hivatkozva (például, hogy a híveit nem engedték az urnákhoz, vagy éppen hibák történtek az összeszámoláskor) elutasította, hogy átadja a hatalmat. Még egy petíciót is írt a helyi Legfelsőbb Bíróságnak, amivel megtámadta a választás eredményét, mondván a szabálytalanságok miatt alkotmányellenes lenne Barrow kinevezése.

Ez viszont csak időhúzó lépés volt, amit jól mutat, hogy gyors döntés senki sem várt, hiszen külföldről (Nigériából és Sierra Leonéból) hoztak volna független bírókat, akik majd dönthettek volna az ügyben. A problémát az okozta, hogy nem lehetett összehívni a bírákat, mivel az azt a tervek szerint vezető nigériai Onogeme Udumának telített a naptára a következő hónapokra. Így az is elképzelhető volt, hogy leghamarabb májusban sikerült volna összeülniük a bíráknak, de egyes hírek szerint ez könnyen lehetett volna november is...

Aztán jött a szükségállapot

Múlt kedden pedig újabb lépésre szánta Jammah és kilencven napra szóló szükségállapotot hirdetett ki az országban két nappal azelőtt, hogy át kellett volna adnia a hatalmat. Barrow eközben a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közössége (ECOWAS) javaslatára a szomszédos Szenegálban tartózkodik, mivel félti az életét. Ennek is köszönhető, hogy nem vehetett részt nyolcéves fia temetésén, akit a választások után kutyák martak halálra.

A feszültség pedig folyamatosan nőtt az országban, a főbb csomópontokat a hadsereg ellenőrizte, miközben ezrek menekültek nemcsak a szomszédos országokba, hanem vidékre is, mert féltek attól, hogy bármikor elszabadulhat az erőszak. A BBC helyi tudósítója szerint a fővárosban élők szinte a halálra vártak, és miközben mindenki a békés végkimenetelért imádkozik, vizet és ételt kezdtek el félrerakni.

Barrow is azt kérte a lakosságtól, hogy legyenek türelemmel, ne üljenek fel a provokációknak. Mindez persze az ország fő bevételi forrására, a turizmusra is hatással volt: a hírek szerint brit és holland turisták ezreit evakuálták az országból.

A választások után békíteni jött Muhammadu Buhari nigériai elnök
Kép: MTI/EPA

Az országban kialakult helyzet idővel már elérte a térségbeli országok ingerküszöbét is, Nigéria például egy hadihajót vezényelt a térségbe, hogy minél hamarabb lemondásra kényszerítse Jammahot. Az ECOWAS pedig egy Szenegál vezette hadsereget állított össze, ám hangsúlyozták, hogy a katonai beavatkozás csak a legutolsó lépés lehet.

Mindezzel párhuzamosan Jammah múlt hét kedden az állami tévében arról beszélt, hogy a hadsereget azért vezényelte az utcákra, hogy fenntartsa a békét és a közrendet, illetve figyelmeztetett arra is, hogy bármilyen beavatkozás, ami ellentétes a gambiai törvényekkel, alááshatja a mostani nyugalmat. Ekkor viszont már kormányának tagjai sem értettek feltétlenül egyet az elnökkel, négy minisztere, közte a pénzügyekért és a diplomáciáért felelős tárcavezető ekkor már lemondott a posztjáról.

Az első hírek akkor arról szóltak, hogy a hadsereg vezetése akkor még kitartott Jammah mellett, ahogy az elit egységek is, miközben a hagyományos sereg egy része váltást szeretett volna.

Mindezek ellenére Barrow nyugtatni próbálta a kedélyeket, mondván, ha sikerül a békés átmenet, akkor Jammah maradhatna az országban és megkapná azokat a privilégiumokat, amik egy volt elnöknek járnak. A másik lehetőség, amit egy nigériai parlamenti képviselő vetett fel, hogy Jammah menekültstátust kapna egy másik afrikai országban, ahol kényelmesen élhetne nyugdíjas éveiben. Nigéria mellett egyébként Marokkó merült fel célországként, hiszen Jammah egyik neje onnan származik.

 

 

Eldőlt

Szombaton eldőlt, Jammah végül Egyenlítői Guineába vonul száműzetésbe, azzal a feltétellel, hogy nem vonhatják bűnügyi eljárás alá. Egyenlítői-Guinea egyébként nem részese a Nemzetközi Büntetőbíróság statútumának, így a volt elnöknek attól nem kell félnie, hogy Hágában felelősségre vonják.

Egyes beszámolók szerint a búcsúzás is nagyzóra sikerült: a volt elnök Rolls-Royce-al ment a reptérre, ahol mindenkivel kezet fogott, mielőtt a guineai elnök társaságában elhagyta volna az országot. A hírre, a The Wall Street Jorunal szerint ünneplő tömeg lepte el az utcákat, akik alig várják Barrow hatalomba lépését - bár egyesek szerint túl jó lelkűek voltak és nem kellett volna bírósági tárgyalás nélkül elengedni az országot 22 évig nem éppen kesztyűs kézzel irányító diktátort.

Könnyű dolga várhatóan nem lesz az új vezetőnek, hiszen az új gambiai elnök koalíciójának egyik tagja, Mai Fatty állítása szerint Jammah, amikor elmenekült, magához vett a központi bankból legalább 500 millió dalasit, azaz több mint 11 millió dollárt, ráadásul a hadsereg egy része még mindig hűséges hozzá, így elképzelhető, hogy Barrow csak külföldi katonai támogatással tudja elfoglalni helyét.

Közben az új elnök, Adama Barrow Szenegálban, a gambiai nagykövetségen letette a hivatalos esküt. Mint mondta, egységkormány létrehozását fogja javasolni, egyúttal pedig felállítanak egy bizottságot annak feltárására, hogy Jammeh milyen jogsértéseket követett el 22 éves uralma alatt.