A szankciók első csomagja augusztusban, a második pedig novemberben lépett életbe. A riál jelentősen elértéktelenedett, mindez további demonstrációkhoz vezetett az ország több pontján is, elsősorban Teheránban. A szankciók és Washington fenyegetőzései miatt több külföldi nagyvállalat elhagyta Iránt vagy felfüggesztette az ottani működését, egyebek mellett a Peugeot, a Renault és a Total olajvállalat is.

Az iráni diplomácia komoly erőfeszítéseket tett a szankciók megkerülésére, nagyrészt úgy, hogy megpróbált egyezségre jutni a 2015-ös multilaterális atomalku többi aláírójával, így az Egyesült Királysággal, Kínával, Oroszországgal, Franciaországgal és Németországgal. Az aláírók 2018 szeptemberében közös nyilatkozatot fogadtak el arról, hogy elkötelezettek egy fizetési mechanizmus létrehozása mellett, az Iránnal való kereskedelmi kapcsolatok fenntartása érdekében. Ez az úgynevezett különleges célú gazdasági egység (SPV), amelyet az iráni exporttermékek, köztük az olaj kifizetése érdekében hoztak létre.

Elemzők szerint Haszán Róháni elnökre mind konzervatív vallási ellenzéke, mind pedig a társadalmi változásokat és nagyobb liberalizálódást követelő irániak felől egyre nagyobb nyomás nehezedik. Róháni eddig kétszer, elsősorban a gazdasági reformokkal és a külvilág felé való nyitással kapcsolatos ígéreteivel nyert választásokat, pragmatikus támogatóinak pedig továbbra is többsége van az iráni törvényhozásban. Reputációja és politikai befolyása azonban súlyos károkat szenvedett a betartatlanul maradt ígéretei miatt. A fokozódó gazdasági válság a kormányban is változásokat idézett elő: október végén az elnök lecserélte gazdasági és pénzügyi, illetve az iparügyi, a munkaügyi és a közlekedési minisztereit - írja az MTI.

Iránban, bár parlamenti demokrácia, a választás útján hatalomra jutott személyek, beleértve az elnököt és a törvényhozást, nem képesek számottevő változást elérni, mert mozgásterük behatárolt. A nem választás útján hatalmon lévők, elsősorban a legfelsőbb vezető, a bírói testület és a biztonsági erők, nagyobb hatáskörrel bírnak és az országban sokan úgy vélik: nem várható számottevő változás az ország életében amíg az 1989-ben, a legendás Khomeini ajatolláhot a legfelsőbb vallási vezető (váli-e-fakíh) poszton követő Ali Hamenei ajatolláh van uralmon.

Meggyengült pénzügyi helyzete miatt elképzelhető, hogy Teherán jövőre nem, vagy csak részben tudja támogatni térségbeli szövetségeseit, elsősorban a Hamász palesztin radikális szervezetet, Damaszkuszt, a jemeni húszikat, illetve a libanoni Hezbollahot, ami régiós befolyásának csökkenéséhez vezethet.

Az idén szorosabbá váltak a síita állam és Katar diplomáciai kapcsolatai. Több muszlim ország mellett Szaúd-Arábia, Bahrein és az Egyesült Arab Emírségek tavaly júniusban megszakította diplomáciai kapcsolatait Katarral, mert szerintük terroristákat támogat, és beavatkozik a belügyeikbe, továbbá bojkottot is elrendeltek Doha ellen.

Az iráni Mehr hírügynökség augusztusban részletes tudósítást tett közzé az iráni-katari kapcsolatok alakulásáról, amelyben idézte Tamím bin Hamad ász-Száni katari emírt, aki a bojkottal kapcsolatban azt mondta, országa olyan államok segítségével tudott talpon maradni, mint Irán. Júniusban a The Times of Israel című angol nyelvű honlap idézte Hálid al-Attíja katari védelmi minisztert, aki egy nemzetközi konferencián óva intett egy Irán elleni háborútól akkor is, ha azt a térség egy másik országa szítaná. Elemzők szerint Attíja egyértelműen Szaúd-Arábiára gondolt.

Irán az idén is aktív szerepet vállalt a szíriai rendezés kérdésében: az asztanai háromoldalú folyamat keretében szeptemberben Teheránban Róháni találkozott orosz és török kollégáival a szíriai helyzet megoldása ügyében. Teherán régi támogatója Bassár el-Aszad kormányának, és a jövő év kérdései közé tartozik, vajon a köztük lévő szövetség kiállja-e az Irán elleni szankciók - és így az ország gazdasági meggyengülésének - a próbáját.
Az idén az iszlám köztársaságot belülről érkező támadás is érte: fegyveresek szeptemberben tüzet nyitottak egy katonai parádén a délnyugat-iráni Ahváz városában, és megölték a Forradalmi Gárda legalább nyolc tagját, továbbá húsz embert megsebesítettek. Az Arab Harci Mozgalom Ahváz Felszabadításáért szóvivője az AP hírügynökségnek nyilatkozva azt állította, hogy az ő embereik hajtották végre a támadást, Hamenei ajatolláh azonban Washingtont és az általa támogatott Perzsa (Arab)-öböl menti államokat is felelőssé tette a merényletért.

Az év végén az iráni Forradalmi Gárda elismerte, hogy a közelmúltban rakétakísérletet hajtott végre. A december tizenegyediki bejelentés, amelyet a Fársz hírügynökség tett közzé, hozzáteszi, a teszteket Teherán 2019-ben is folytatni akarja.

A jövő év kérdései tehát elsősorban az, hogyan birkózik meg Irán gazdasága a szankciókkal, illetve a megváltozott körülmények hatására beállhat-e bármilyen társadalmi változás az országban. Ha pedig a válasz igen, továbbra sem világos, az irániak a reformok felé indulnak majd el, vagy a bezárkózást és a keményvonalasokat választják-e.  Egyelőre nem tudni azt sem, képes lesz-e a síita állam megtartani régiós nagyhatalmi szerepét a nehézségek ellenére, illetve ha elveszítené azt, melyik ország tölti be majd a kialakult hatalmi vákuumot.