A mondás szerint az ellenségem ellensége a barátom, ám van olyan helyzet, amikor az ellenségem ellensége, még nagyobb ellenség velem szemben. Ez jutott eszébe Bobby Ghoshnak, a Bloomberg Közel-Kelettel és Afrikával foglalkozó publicistájának Irán és az afganisztáni tálibok viszonyáról. Az amerikai hadsereg afganisztáni kivonulása után várhatóan az utóbbiak lesznek az ország urai, így szembe kerülnek a teheráni rezsimmel. A felek már felvették egymással a diplomáciai kapcsolatot, de biztos, hogy Ebrahim Raiszi, az új iráni államfő, aki a Nyugattal enyhítené országa kapcsolatait, hogy javítsa népe életkörülményeit, kelet felől új ellenséggel találja magát szembe.

A táliboknak nem céljuk, hogy megbuktassák a teheráni rezsimet, és ez talán túl nagy kihívás lenne nekik, ám legendás kíméletlenségük miatt borítékolhatóan újabb menekültek érkeznek majd a két ország 900 kilométeres határán át Afganisztánból Iránba. A nyomukban drog- és embercsempészek járnak majd és a terrorista tevékenység sem fog enyhülni. A zavaros helyzet nem tesz jót a kereskedelemnek, és romba döntheti azt az iráni tervet, hogy vasutat építsenek az afganisztáni export szállítására az iráni kikötőkből.

Kapcsolódó

A tálibok ellenőrzésük alá vonták Islam Qala városát a két ország határán. Az afgán kormányerők katonái és a vámosok azonnal Iránba menekültek. Ez a település nem csupán fontos átkelő a két ország között, de kapu az afganisztáni Herat városa felé, ahol iráni konzulátus van. A tálibokkal szövetséges milicisták 1998-ban 11 iránit öltek meg itt, köztük kilenc diplomatát, amivel a háború szélére sodorták a két országot.

Kibékíthetetlen ellentét

A két fél között a dolgok jelen állása szerint kibékíthetetlen ellentét feszül, ugyanis az iráni rezsim az iszlám vallás síita változatát követi, míg a tálibok a szunnitát. Ennek szellemében korábban különleges brutalitással léptek fel az Afganisztánban élő síita kisebbséggel szemben. Ma már azt állítják, hogy nem tennének ilyen, viszont a velük jó viszonyt ápoló milíciák erőteljesebben támadják a síitákat.

A pragmatikusabban gondolkodó tálib vezetők rég rájöttek, hogy Iránt felhasználhatják a szervezetük fő anyagi forrását jelentő ópium értékesítésére. Egyrészt a szomszédos ország területét, mint szállítási útvonalat, másrészt a lakóit, mint potenciális függővé váló kábítószer-fogyasztókat. Miután az amerikai kivonulás után a hatalom megszerzéséért fognak harcolni az afganisztáni kormánnyal, több katonára és felszerelésre lesz szükségük, amihez az ópiumexport felpörgetésével szerezhetnek pénzt.

Menekültek tömege

Iránban a hivatalos adatok szerint 750 ezer menekült él, ám minden bizonnyal ehhez további kétmilliót hozzá lehet adni, mert a többség jelenlétét nem dokumentálják. A teheráni vezetésnek számolnia kell azzal, hogy a csak a harchoz értő tálib csapatok az amerikaiak távozása után új célpontokat fognak keresni, amivel minden szomszédjukat veszélyeztetik, Iránon kívül Oroszországot és Kínát is.

Iránnak nincsenek olyan erős szövetségesei Afganisztánban, mint a libanoni Hezbollah, vagy a jemeni húti lázadók, vagy az iraki síita milíciák. Bár toboroztak önkénteseket az afgán menekültek körében, de azokat északra Szíriába és máshova küldték és főként ágyútölteléknek használták. Jawad Zarif külügyminiszter felvetette, hogy ezek az emberek harcba szállhatnának az afgán kormány mellett, a tálibokkal szemben, ám ezért gyorsan lehurrogták.

A tálibok figyelmét persze nem kerülte el a barátságtalan ötlet. Ahogy az sem a tálibokkal szemben álló afganisztáni Északi Szövetség, amelyet az 1990-es években hoztak össze, lelkesen üdvözölte az USA 2001-es afganisztáni invázióját. Lehet, hogy a mostani tárgyalásokon mosolyogtak egymásra az asztal két oldalán ülő iráni és tálib résztvevők, de tudták, hogy kíméletlen ellenségei egymásnak - derül ki a Bloomberg cikkírójának írásából.