Írországban a februári parlamenti választáson az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) korábbi politikai szárnya, a baloldali Sinn Féin kapta a legtöbb szavazatot. A párt a változás programjával indult azt követően, hogy 2008-as pénzügyi világválság után - amely megroppantotta az ír pénzügyi rendszert - megszorító gazdaságpolitikát folytató kormányok vezették az országot.

A Sinn Féin két legfontosabb üzenete a mindenki számára elérhető lakhatás és egészségügy megteremtése volt. A párt ezeket követelve megszerezte magának a fiatalok támogatását és csak technikai okok miatt küldött egy képviselővel kevesebbet a dublini parlamentbe, mint a jobbközép Fianna Fáil párt - derül ki Caelainn Hogan ír publicista cikkéből, amely a Guardion jelent meg.

Az országot a szavazásig a másik jobbközép párt, a Fine Gael vezette. A miniszterelnök Leo Varadkar volt, aki eurómilliókat adott a stratégiai kommunikációs hivatalnak, hogy javítsa a kormány imázsát. A párt a választáson ennek ellenére csak a harmadik helyen végzett. Varadkar szerint Mary Lou McDonald, a Sinn Féin nem sokkal korábban megválasztott elnöke csupa csúsztatást és nonszensz állítást fogalmazott meg a változásról - úgy tűnik, a szavazók nem neki hittek.

Úgy ment, hogy visszajött

A június végén megalakult kormányban azonban nem kapott helyett a Sinn Féin: a két jobbközép párt állt össze, annak ellenére, hogy közel száz éve folyamatosan szemben álltak egymással és felváltva vezették Írországot. A Sinn Féinnel egyikük sem tárgyalt, mert szerintük a baloldali párt nem demokratikus - ezzel arra utaltak, hogy az IRA fegyveres harcot is folytatott a teljes ír egység megteremtéséért, s ez a múlt ma is kísért. Így aztán új értelmet nyert a változás, ami egyébként a választási kampányban minden párt kommunikációjának része volt.

Változás az, hogy a Fianna Fáil, amely a pénzügyi összeomlás idején vezette az országot, visszatért a hatalomba. A Guardian cikkírója emlékeztet rá, hogy az akkori kormány nem tudta kordában tartani bankokat és az ingatlanfejlesztőket, ezek csődje roppantotta meg az ország pénzügyi rendszerét 2008-2011-ben, veszélybe sodorva az államot, amit csak EU-s segélycsomaggal sikerült orvosolni.

Úgy ment, hogy maradt

A Fianna Fáil a friss közvélemény-kutatások szerint 13 százalékon áll, miközben elnöke, Michéal Martin az ország miniszterelnöke. A párté az egészségügyi és a lakásügyi tárca. A Fine Gáel, amely az ingatlanfejlesztőktől és a háztulajdonosoktól várta a lakásválság megoldását, a pénzügyi és a vállalkozásfejlesztési minisztériumot kapta. A volt miniszterelnök az utóbbit vezeti - ha tetszik, ezzel is kaptak a szavazók egy változást.

További változás a kormányzásban hogy a Zöldek beléptek a kormánykoalícióba, ami változást hozott a pártjukon belül is, ugyanis ez a lépés élesen megosztotta a pártot. A döntés ellenzői szerint a jobboldali többségű kormánykoalíció nem lesz elkötelezett a legelesettebbek támogatása iránt, piacpárti lesz, szemben a környezet védelmével, így a Zöldek egyfajta fügefalevélként fognak szolgálni, csomagolóanyagként, amelybe csomagolva eladják a kormány jobboldali politikát a választóknak.

Úgy jött, hogy nem jött

McDonald azt ígéri, hogy a Sinn Féin az ellenzék legnagyobb pártjaként pokolian kemény lesz. A párt a társadalom átformálását ígéri a kormány langyos programjával szemben, amelynek két legfontosabb eleme az egypilléres egészségügyi ellátás megteremtése és soha nem látott mennyiségű lakás építése, hogy a kínálat növelésével letörjék az árakat. A baloldalt egyesíti a lakhatáshoz való jog követelése, ami olyan erős alulról jövő mozgalmat indíthat el a Guardian publicistája szerint, amilyen például az volt, amelynek nyomán elérték az abortusz tilalmának eltörlését az országban.

További fontos kérdés, amely Írország közeljövőjét formálja a brexit. Az Egyesült Királysághoz tartozó Észak-Írországban meglepően népszerű volt a Varadkar-kormány határozott válságkezelése még az unionisták körében is, pedig a volt kormányfő pártja a Fine Gael a múlt század elején vívott ír polgárháború óta a britekkel kötött, az íreket kettéosztó megállapodást támogatja. A párt ugyan nem híve annak, hogy belátható időn belül népszavazást tartsanak a két ír állam egyesítéséről, ám az új kormány politikája, amely a "közös jövőről" szól, magában foglalja ezt a lehetőséget is.

Felgyorsulnának az események, ha a koalíció összeomlana, új választásokat írnának ki, amelynek nyomán a Sinn Féin megkerülhetetlen politikai erővé erősödne Írországban. Olyan helyzet állhatna elő, amelyben a párt északír és ír szárnya is részt venne saját országa vezetésében. Ez komolyan felerősítené a nyomást az ír újraegyesítés, egy erről szóló népszavazás érdekében. És ennek nyomán lényegében új állam jöhetne létre Európában a brit oroszlán további meggyengülésének árán.