A bevándorlási válság időszakában az európai populista pártok jellemzője nem csupán az, hogy nacionalisták és konzervatívok, hanem az is, hogy élesen változásellenesek - kezdi Orbán Viktor magyar miniszterelnök európai politikai stratégiáját boncolgató cikkét a Financial Times portálján Ivan Krasztev politikatudós. Krasztev a szófiai Centre of Liberal Strategies kutatóközpont elnöke és a bécsi Institute of Human Sciences intézet külső munkatársa.

Az újrakezdés kézben tartása

Az európaiak jelentős része fél a migrációtól és a technológiai változásoktól, amelyek veszélyeztetik identitásukat és megélhetésüket. A politika nem teheti, hogy a szőnyeg alá söprögeti ezt a problémát.

Krasztev Mark Lilla publicista furcsa mondásával próbálja érzékeltetni, milyen választ adhat a katasztrófa fenyegetésére egy radikális politikus. Eszerint az apokalipszis veszélyére az egyetlen ésszerű válasz egy másik apokalipszis kiprovokálása, mert az utóbbi esetén kidolgozhatunk egy tervet az újrakezdésre, és a terv végrehajtásával az újjászületés élére állhatunk.

A változás radikális elutasítása idézheti elő azt a totális átalakulást, az európai mérsékelt politikai erők bukását és helyükön a radikális nacionalizmus felemelkedését, amely "megelőzheti" kontinens sokkszerű kulturális átalakulását a bevándorlás nyomán. Ez az a politika, amelyet senki sem képvisel jobban Európában, mint Orbán Viktor, a magyarok miniszterelnöke. Ezt igazolta számos megszólalásával az elmúlt időszakban - véli Krasztev.

Durva politika kezdődött keleten

Nemrégiben például egy beszédében arról értekezett, hogy napjainkban az előtt a történelmi kihívás előtt állunk, miszerint Európa vajon az európaiak kontinense marad-e vagy sem? Egy oldalvágással a nyugat-európaiak felé hozzátette ehhez, hogy 27 évvel ezelőtt a kelet-közép-európaiak azt hitték, hogy Európa a jövőjük, ám most úgy érzik, hogy ők Európa jövője.

Ezek a szavak felidézik egy ellentmondást nem tűrő, szélsőségesen nacionalista politikai irányzat felemelkedését Kelete-Közép-Európa volt kommunista országaiban, amely az egész EU stabilitását veszélyeztetheti. Orbán Magyarországától nem messze, Lengyelországban a radikális jobboldali kormány máris egyre nagyobb aggodalmak kelt nacionalista, autokrata politikai irányvonalával.

Így aztán immáron a kérdés ez: vajon az illiberálissá vált Magyarország lehet-e Európa jövője? Sikerrel járhat-e Orbán az unió átformálásában?

Tervet szőtt

Orbán Viktort az emelte az európai politika porondjára, hogy 2015-ben szembe szegült Angela Merkel német kancellárral - Európa legbefolyásosabb vezetőjével - a bevándorlási válság kezelésében: a menekülteket beengedő Merkellel szemben ő volt a határok lezárója.

Azóta is kulcsfontosságú számára, hogy napirenden tartsa a migráció ügyét, különösen most, hogy a menekülthullám ellaposodott és az EU - Krasztev szerint nagyon helyesen - megszigorította migrációs politikáját.

A magyar miniszterelnök a politikatudós szerint azt tervezi, hogy kihasználva a szorongást, amelyet a bevándorlás problémája az európai emberekben kelt, a jobboldal szélére tolja az Európai Néppártot (EPP). A mérsékelt konzervatív EPP az Európai Parlament legnagyobb frakciója, amelynek a Fidesz is tagja.

Erre utalt az a megjegyzése, miszerint az európai kereszténydemokrata pártok elvesztették keresztény jellegüket: a liberális média és szellemi elit értékeinek és kulturális elvárásainak igyekeznek megfelelni. Puhák a bevándorlás ügyében, utat nyitnak a kulturális sokszínűség előtt az európaiak nemzeti identitásainak védelme helyett.

Valamit megérzett

Orbán ráérzett az európai jobb-közép politikai elit gyengeségére. Franciaországban az elnökválasztási vereséget követően zűrzavar van a mérsékelt jobboldalon. Olaszországban nincs népszerű, hiteles vezére ennek a politikai irányzatnak, Spanyolországban ugyan jobb-közép párt vezeti a kormányt, de ereje nagy részét leköti a katalán függetlenségi törekvések elleni védekezés, az ország területi egységének fenntartása.

A magyar miniszterelnök jól látja, hogy ez a gyengélkedés esélyt ad egy erős személyiségnek arra, hogy érvényesítse akaratát az ellenállásra alig-alig képes politikai közösség felett. Abban bízik, hogy átszabhatja az EPP-t a Fidesz mintája alapján, és ezzel az európai jobboldal, következésképpen Európa szószólójává válhat.

Krasztev szerint ez egy okos terv, amelyet Orbán kíméletlen igyekezettel és óriási ambícióval próbál megvalósítani. Ugyanakkor nem kötne fogadást arra, hogy a magyarok kormányfője végül sikerrel jár.

Merkel keresztbe tesz

A kudarc legfontosabb oka az lehet, hogy Angela Merkel minden bizonnyal megnyeri a szeptemberi németországi parlamenti választásokat, ezért belevághat kemény, vitát kavaró intézkedésekbe is. Ennek az lehet a vége, hogy ahelyett, hogy Orbán a Fidesz képére formálná az EPP, kidobhatják a magyar kormánypártot a pártszövetségből.

Orbán ugyan a kereszténységről beszél, amelyre szerint végveszélyt hoz a migráció, ám valójában nem Soros György a legfőbb ellenfele, aki ellen részben a menekülteket segítő javaslatai miatt hónapok óta kampányol a magyar kormánypropaganda, hanem Ferenc pápa. A kereszténység ugyanis azért lehet a kontinens egyesítését célul tűző Európa-projekt egyik pillére, mert lényege szerint univerzálisan - ha tetszik: globálisan - gondolkodó vallás.

Trump nem segít

Emellett az európai politikai folyamatok a magyar miniszterelnök nézőpontjából kedvezőtlen irányt vettek. Donald Trump amerikai elnökké választása, a britek többségének döntése a brexit mellett ellenállóbbá tette az európaiakat a radikális jobboldali politika csábításával szemben.

Lengyelország és Magyarország nem csupán az EU-ban, hanem a régióban is egyre inkább magára marad. Prága és Pozsony nem követi Budapestet és Varsót azon az úton, amelyen elindult.

Nem jött be Orbánnak az a számítása, hogy Trump hatalomra kerülését követően stratégiai együttműködés alakulhat ki Washington és Moszkva között, hogy az amerikai elnök orosz kollégájával, Vlagyimir Putyinnal az oldalán globalizációellenes forradalmat indít. Ehelyett most éppen romlanak az orosz-amerikai kapcsolatok - emlékeztet Krasztev.

Mit üzennek a kivándorlók?

Végül Magyarország modellé válása ellen szól az is, hogy miközben a kormány és a kormányfő állandóan harcol Brüsszel és Berlin ellen, a magyarok százezer számra döntöttek úgy, hogy Nyugat-Európában próbálnak szerencsét. Ha egy társadalom nagyon sok tagjának nem tetszik az a rendszer, amely a saját országában kialakult, akkor ez a rezsim nehezen adhatja el magát az Európa jövőjét előre vetítő mintaként.

Az Orbánnal kapcsolatos félelmek megalapozottak, ám ezzel egyidejűleg eltúlzottak is - vonja le végkövetkeztetését a bolgár politikatudós.