A Napi Gazdaság pénteki számának cikke

A közgazdász szerint a közvetlen veszélyek hatalmasak, hiszen a két nagy bajba jutott eurózónatag, Spanyolország és Olaszország államadósságának refinanszírozási rátája már csak egy százalékpontra van attól a 7 százalékos szinttől, ahol korábban Írország és Portugália is az IMF és az EU segítségét kérte. Egy rendezetlen görög csőd után könnyen megugorhatnak a spanyol és olasz kötvényhozamok Pogátsa szerint, az EFSF jelenlegi 440 milliárd eurós tőkéjének legalább a négyszeresére lenne szükség a két nagy ország megmentéséhez − így egy olyan egyezség híján, amely a válság további halogatásáról szólna, azonnal rengeteg irányba indulhatnak a válság tovagyűrűző hatásai.

A valódi probléma azonban nem a közvetlen túlélés, hanem az, hogy az eurózónának alapvetően rossz a konstrukciója − véli a közgazdász. A különböző növekedési rátájú és versenyképességű országoknak ugyanis más-más kamatlábra van szükségük, márpedig a közös monetáris politika ezt nem teszi lehetővé. A valutaövezet perifériáján mindig gyorsabban növekednek az országok − ha nem, akkor éppen az a baj, hogy nem tudnak elég gyorsan felzárkózni. Az ezek szempontjából túl alacsony kamatláb buborékok kialakulásához vezet, mint Spanyolország és Írország esetében, az egyes országok szempontjából túl magas központi kamatláb viszont éppen hogy a gazdasági növekedést fojtja meg − érvelt Pogátsa, aki szerint Robert Mundell kanadai közgazdász már több évtizede rámutatott a problémára. Az euró egyik elméleti atyjának tartott közgazdász kifogásait viszont figyelmen kívül hagyták, mostanra pedig már késő lehet − már csak azért is, mert az USA és Japán gazdaságának is mély strukturális gondjai vannak, a megmentő Kínában pedig több, egyelőre ki nem pukkadt eszközbuborék is lehet.

Beteljesülhet a rémálom

Az EU vezetői két éve hiába próbálkoznak az eurózóna déli államaiban kialakult adósságválság kezelésével. Egyik csúcstalálkozó követte a másikat a végső megoldás ígéretével. Majdnem két számjegyű már az ilyen tanácskozások száma, ám a hiteles válasz még várat magára − derül ki a Financial Times (FT) elemzéséből. A hét végi csúcsnak nagyobb a jelentősége az eddigieknél, mert ha sikertelenül végződik, beteljesülhet a rémálom: egy kicsi gazdasággal rendelkező állam, Görögország összeomlása európai és világgazdasági válsághoz vezethet. Látszólag az EU minden további nélkül "benyelhetné" a 350 milliárd eurós görög adósságot. Ha a teljes összeget leírnák, az is eltörpülne amellett, amibe a két német állam újraegyesítése került. A gond a precedens hatása.

Másfél éve hátrál az unió

A 110 milliárd euró kedvezményes EU−IMF hitelt tartalmazó első görög segélycsomag 2010. májusi elfogadásakor az államcsőd tiltott szónak számított. Öt hónappal később Németország − amely meg akarja osztani a válságkezelés terheit a magánhitelezőkkel − meggyőzte Franciaországot, hogy megengedhető a görög adósságok egy részének leírása, de csak 2013-tól. Idén májusban már a csődről tárgyaltak, igaz, csak egy "kicsiről" − ennek eredményeként ajánlották fel a júliusi eurózónacsúcson a bankoknak, hogy különféle garanciákért cserébe önként írják le görög kötvényeik értékének ötödét. Az utóbbi hetekben már csak az volt a kérdés, hogy önkéntes vagy kikényszerített lesz-e az 50 százalékos leértékelés.

A görög helyzet félszívű kezelése Írország és Portugália ellen hangolta a piacot. Ezek adóssága ugyan jóval kisebb a görögnél, de a befektetők attól tartanak, hogy az unió Görögországéhoz hasonlóan kezelné fizetési nehézségeiket. Ez vezetett oda, hogy júliusban már Spanyolország és Olaszország került a célkeresztbe. Ahogy az eurózóna számos országának állampapírjai elindultak a lejtőn, úgy váltak egyre kockázatosabbá az óriási kötvényállományokat birtokló európai bankok. Olaszország még képes a piacon forráshoz jutni, de csak alig fenntartható áron, a nagy pénzintézetek közül az első, a francia−belga Dexia már bedőlt.

Dőlhetnek a dominók

Ha görög adósságaik értékvesztése miatt túlságosan kockázatos üzleti partnerré válnak a nagy európai bankok és elvesztik hitelképességüket, az dominóhatással járhat. Az európai pénzpiac lefagyása átterjed az erős itteni pozíciókkal rendelkező amerikai és ázsiai pénzintézetekre, majd a világ pénzpiacaira. Az eredmény egy a Lehman Brothers 2008. szeptemberi csődjét követő teljes "hiteljégkorszak", a gazdasági világválság visszatérése lehet.

A döntéshozók torkán akadhat a falat

A hét végi európai unós csúcsértekezlet közeledtével az FT-nek nyilatkozó uniós tisztviselők nem tűnnek bizakodónak. A különféle problémák kezelése olyan bonyolult, a feladat megoldásának két főszereplője, Párizs és Berlin ellentéte olyan nagy és a helyzet rendezésére rendelkezésre álló idő oly rövid, hogy a hiteles válasz megtalálása meghaladhatja a politikusok és tanácsadóik erejét. Egy vezető európai tisztviselő szarkasztikus megjegyzése szerint Berlin a hét elején azért kezdte el hűteni a várakozásokat, mert "jobb előre csitítani a kedélyeket, mint utólag magyarázkodni, miért végződött katasztrofálisan gyenge eredménnyel a csúcs".