Politikai földrengések rengethetik meg Európát idén - derül ki abból a kutatásból, amelyet a BBC rendelt meg a londoni Economist Intelligence Unittól (EIU). A populista politikai erők több országban megnyerhetik a parlamenti választásokat, a hagyományos pártok olyan szövetségek kötésére kényszerülhetnek, amelyek korábban elképzelhetetlenek lettek volna.

Az európai demokrácia válságban van, ami azt jelenti, hogy szakadék alakult ki a politikai elitek és a választók között - értékeli a helyzetet az EIU, amely a BBC Democracy Day megemlékezésére készítette le jelentését. Óriási lyuk tátong az európai demokrácia szívében, ott ahol a kontinens jövőjével kapcsolatos nagy, vonzó elképzelésnek kellene lenniük. A gondok legjobban számszerűsíthető mutatója a hagyományos pártok létszámának csökkenése, illetve a választási részvételi arányok zuhanása.

Nagy-Britannia, Görögország

Nagy-Britannia olyasmi előtt áll a májusban esedékes parlamenti választások előtt, ami évszázadokon át elképzelhetetlen volt. Lehetséges, hogy a szavazás után tartós politikai instabilitás alakul ki az országban. A győztes mindent visz elvén alapuló választási rendszer miatt eddig kizárható volt, hogy billegő kormány álljon fel, ám nagyon valószínű, hogy most egyik nagy párt sem szerez stabil parlamenti többséget, s így nem alakulhat egyszínű kormány. A populista, függetlenség párti Ukip elviheti mind a konzervatív, mind a munkáspárti szavazók egy részét.

A legnagyobb változást azonban a január 25-ei görögországi előrehozott választások hozhatják. Kiderülhet, hogy egy európai uniós tagországban milyen messze képes eljutni egy néhány éve alakult, populista párt. Szemben a brit helyzettel ez esetben nem egy radikális jobboldali, hanem egy radikális baloldali politikai erő, a Sziriza lehet a befutó, amely a szavazás napja előtt a közvélemény-kutatások szerint 4-5 százalékkal stabilan vezetett a pártok versenyében.

Ha a Sziriza nyer, és képes lesz összehozni egy stabil kormányt, az sokkhullámot indíthat el az Európai Unióban, katalizátora lehet a politikai felfordulásnak más országban is - állítják az EIU szakértői. A párt győzelme szinte biztosan válságot robbant ki az új athéni vezetés és a Görögországot finanszírozó donorok, az EU és az IMF viszonyában, miután a Sziriza fő választási üzenete, hogy leíratja a hitelezőkkel a görög államadósság felét. Akár ez a követelés is tovagyűrűzhet európai többi országára.

Bevándorlás, megszorítások

Az elitellenes érzések gyorsan erősödtek a közös európai valutát használó országokban és az EU egészében is az elmúlt években - folytatja elemzését az EIU. Ebből fakadónak nagy a veszélye a politikai felfordulásoknak és válságoknak. A populista mozgalmak lehetnek bal-, vagy jobboldaliak, vagy oldalaktól függetlenek is. Közös jellemzőjük, hogy elszívták a tradicionális pártok szavazóbázisának kisebb-nagyobb részét. Témáik: az EU-ellenesség - a brüsszeli bürokrácia ostorozása -, a bevándorlók elleni fellépés és a költségvetési megszorítások elutasítása.

Az új európai politikai erők megjelenése egy világjelenség része. Az EIU becslése szerint az elmúlt öt évben a világ több mint 90 országában bontakoztak ki jelentős tiltakozó mozgalmak. Ezek élén fiatal, jól képzett középosztálybeliek vannak, akik szemben állnak országuk politikai vezetőivel. Szerveződésükhöz szívesebben használják az új kommunikációs fórumokat, a twittert vagy más internetes közösségi site-okat, mint a hagyományos lehetőségeket.

Érdekessége az új megmozdulásoknak, hogy céljaik igen eltérőek. Van, ahol egyszerűen a gazdasági lesújtó teljesítménye ellen tiltakoznak, van, ahol diktatúrák ellen lázadnak, van, ahol csak azt akarják elérni, hogy az elit végre figyeljen oda a nép hangjára, van, ahol az új középosztály próbálgatja erejét a politikai küzdőtéren.

Mi van a demokráciával?

A legnagyobb nyitott kérdés az új mozgalmakkal kapcsolatban az, hogy vajon veszélyeztetik-e a demokráciát vagy éppen ellenkezőleg: azt bizonyítják, hogy a él és virul a demokrácia. A legellentmondásosabb példa ezzel kapcsolatban az arab tavasz. A 2011 elején indult észak-afrikai és közel-keleti tömegtüntetések fő célkitűzése a hiányzó demokrácia megteremtése volt, ám eredményük a legjobb esetben is csupán néhány, korlátozott demokratikus változás és elhúzódó, nagy zűrzavar lett.

A hongkongi mozgalmak, amelyek azért indultak, hogy ne a pekingi hatalom döntse el, kik indulhatnak a helyi kormányzóválasztáson, egyelőre nem értek célt, igaz, nem csendesültek el teljesen. A világ legnépesebb országában, Kínában még a láthatáron sincs valamiféle nyugati típusú demokráciához vezető politikai változás. A környező ázsiai folyamatok és a helyi középosztály bővülésének tükrében azonban kérdés, hogy meddig tartható fenn a merev egypártrendszer.

Európa öreg demokráciáinak sorsa bizonytalan. Nem kétséges, hogy a világ politizáló közvéleménye, politikai aktivistái, politikusai és kormányai nagyon kíváncsian fogják figyelni, milyen változásokat hoz az új év ezek működésében.