Látva az Occupy Wall Street (Szálljuk meg a Wall Streetet!) mozgalom erősödését, világszintűvé terebélyesedését washingtoni politikai és pénzügyi körökben egyre erősebb a félelem, hogy az idei év nagy eseményei még csak most következnek - kezdi a hét végi "világforradalom" hátterét elemző írását a Reuters. Sokan attól tartanak, hogy a szociális egyenlőtlenségekből fakadó düh, a tiltakozások, a politikai bizonytalanság évtizedes hosszúságúra nyúlhat.
A világ számos országában felnőtt egy nemzedék, amely az interneten szocializálódott, és amelynek tagjait összekötik a közösségi site-ok, ám érvényesülési lehetőségeik gyengék. Ez a generáció csalódott a hagyományos politikai és gazdasági rendszerekben, úgy érzi, hogy a kormányok és az üzlet világ elárulták őket, és megtagadják tőlük a normális élet lehetőségét.
Lappangó és nyílt erőszak
Eközben a fejlett világ széles középosztálya attól tart, hogy jóléte elporlad, keresi azokat, akiket felelőssé tehet bajaiért és azt várja a világ elitjétől, hogy támassza végre fel vergődéséből a gazdaságot. Ezzel egyidejűleg a világ szegényebbik felén ismét egy olyan fiatal generáció keresi boldogulása útját, amelynek elege van abból, hogy a gazdag országok és intézményeik mondják meg nekik, mit tegyenek.
Nyugaton ugyan eddig kevésbé váltak erőszakossá a tüntetések, mint amire sok szakértő számított, ám Görögország, Spanyolország, Olaszország és Nagy-Britannia évtizedek óta nem látott olyan tiltakozáshullámot, mint az elmúlt hónapokban. És a java még hátra lehet: a lázongást kevés ember is elindíthatja, de nagyon sokan csatlakozhatnak, ha a kezdeményezőknek sikerül az utcán tábort verniük - állítja Tim Hardy, a balos Beyond Clicktivism (A klikkelésizmuson túl) blog alapítója. Blogjának elnevezése arra utalhat, hogy az internet szellemi bányászása után eljöhet a cselekvés korszaka.
Nihilizmus és polgárháború
A lázadások nem mindig politikai indíttatásúak. Nagy-Britanniában augusztusban konditermekben edződött fiatalok szintén a közösségi médiát használták fel arra, hogy összehangolják fosztogatásaikat és gyújtogatásaikat. Olyan sok minden folyik össze a világban ezekben a társadalmi nyugtalanságokban, hogy várhatóan erősödni fog ez a fajta nihilista erőszak is.
A Közel-Keleten a polgárháborúk sorozata fenyeget. Egyiptomban tavasszal elűzték Hoszni Mubarakot, de az akkori felkelők egyre elégedetlenebbek a kialakult helyzettel, elutasítják, hogy a hadsereg vezeti az országot. Hasonló panaszokat hallani Tunéziából, ahol az arab tavasz kezdődött. Szíriából a felkelőkhöz átálló katonai alakulatokról, illetve fegyverkező civilekről érkeznek hírek. Elemzők szerin Bahreinban, Szaúd-Arábiában és a térség más országaiban is újrakezdődhetnek a tiltakozások.
Generációk harca a 30-as évek stílusában
Az elégedetlenség hulláma eléri Izraelt, Indiát, Chiét, Kínát és ki tudja még milyen további országokat, különösen, ha kiderül, hogy az utcai tiltakozásokkal nyomást lehet gyakorolni a kormányokra - vélik elemzők. Sokan azt gondolják, hogy a politikai döntéshozók, a bankárok, általában az elitek elleni düh a világ lakosságának alapvető strukturális átalakulásából fakad.
A Közel-Keleten és Észak-Afrikában a mozgalmak lengerősebb hajtóereje az a fiatal generáció, amely nem talál munkát. Az online módon szerveződő képzett, nyugatos csoporthoz gyorsan csatlakoztak az emelkedő élelmiszerárak miatt indulatos tömegek. A nyugati társadalmakban nemzedéki ellentét feszül az idősek és a fiatalok között: az előbbiek egészségügyi és nyugdíjköltségei megterhelik az államkasszát, miközben még munkában lévő tagjaik blokkolják az álláslehetőségeket a fiatalok elől.
E demográfiai jellegzetesség miatt évtizedekig is elnyúlhat a szociális nyugtalanság - mondja Jack Goldstone közpolitikai szakértő, a George Mason Egyetem professzora. A politikai viszonyok kiszámíthatatlanná válnak, ami vezethet tehetetlen bénultsághoz is, de rosszabb esetben a jobb- és baloldali szélsőségek felerősödésével nézünk szembe. Megtapasztalhatjuk az egymásnak feszülő ideológiák korát, mint az 1930-as években. A legelején vagyunk ennek a folyamatnak.